Változik a munkaerőköltség
Folyamatosan csökkent a szociális járulékok és adók aránya a munkaerőköltségekben 2005-ig – derül ki a Központi Statisztikai Hivatal napokban nyilvánosságra került felméréséből, ez a trend azonban tavaly megakadhatott a kormány intézkedéseinek hatására. Az évente összeállított kutatás az EU módszertana alapján készül, és teljes körű felmérést végeznek a legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások körében, illetve a költségvetési és társadalombiztosítási intézményeknél. A tanulmány fő célja a munkaerőhöz kapcsolódó összes költség kiszámítása a közvetlen bérektől a járulékokon át a különféle természetbeni juttatásokig.
A munkaerővel kapcsolatos kiadások havi átlaga tavalyelőtt 267 ezer forintot tett ki; ennél az összegnél 9,5 ezer forinttal magasabbak voltak a költségvetés és csaknem ugyanennyivel alacsonyabbak a versenyszektor foglalkoztatási költségei. Nemzetgazdasági szinten a teljes öszszeg 70 százalékát tették ki a munkajövedelmek, 27 százalékát a szociális költségek, 3 százalékát pedig a képzés, a munkaerő-toborzás és az egyéb támogatások. Ebben a megoszlásban – a munkajövedelmek különbözősége ellenére – viszonylag kis szórás mutatkozik az egyes ágazatok között. Kedvezőnek minősíthető, hogy 1996 és 2005 között a munkáltató számára előírt szociális járulékok, hozzájárulások munkajövedelemhez viszonyított aránya folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. 2004-hez képest az általános társadalombiztosítási kiadások mérséklődése mellett a hátrányos helyzetűeknek nyújtott kedvezmények is elősegítették a bérjellegű költségek részarányának emelkedését.
A vizsgált körben a munka felhasználásával kapcsolatos kiadások 2005-ben 11 százalékkal emelkedtek az előző évhez képest, ez jóval meghaladja az átlagos inflációs ütemet (3,6 százalék). A munkaerőre fordított öszszegek teljes üzemi költségekhez viszonyított arányának növekedése megfelel a nemzetközi trendeknek, és lényegében minden nagyobb ágazatban tetten érhető. Az egyetlen kivétel a villamosenergia-ipar, ahol az energiaárak nemzetközi emelkedése miatt az egyéb termelési tényezők árának ugrása meghaladta a munkaerőét. Leginkább az oktatásban és a közigazgatásban nőtt a munkaerő költsége – e mögött elsősorban a közszolgák 2004. évi 13. havi illetményének januárra való áttolása állhat.
Ágazati bontásban vizsgálva továbbra is a pénzügyi szolgáltatási szektor a listavezető a személyi kiadások terén. Az 555 ezer forintos munkaerőköltség fő tétele a 383 ezres havi bruttó munkajövedelem, ez közel a duplája a ranglistán második energiaipari béreknek. Előnyösnek értékeli a tanulmány a bérverseny szempontjából a feldolgozóipar kilencedik helyét az ágazatok között, mivel ez a szektor az Európai Unióban általában a harmadik. Elképzelhető, hogy a feldolgozóipar, illetve a feldolgozóipari export utóbbi időszakban tapasztalt szárnyalása részben az alacsonyabb bérkiáramlásának köszönhető.
A kutatás alapján nem csupán havi, hanem órára vetített költségelemzés is végezhető. Egy munkaórára 1752 forintot kellett fizetni, ez az éves átlagárfolyamon körülbelül 7 eurónak felelt meg. 2005-ben az átlagos munkavállaló 1827 órát dolgozott, ez 0,8 százalékos csökkenést jelent 2004-hez képest. Így – mivel a teljes munkaidősre átszámított létszám is esett – a ténylegesen teljesített munkaórák mennyisége is 3 százalékkal mérséklődött. Mivel a munkanélküliségi ráta 2005 óta tovább emelkedett, a teljesített óraszám további csökkenését prognosztizálhatjuk 2006-ra és 2007-re. A kedvező munkaerő-piaci folyamatokat pedig megtörhették az utóbbi időszak adóemelései. Amennyiben a gazdaságfehérítő intézkedések révén a bejelentett jövedelmek nagysága jobban közelít a valóshoz, a következő statisztikák a szociális költségek – például társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék – arányának növekedését mutathatják a következő években. Legközelebb 2008-ra vonatkozóan készül majd olyan kutatás, amely a kisebb (50 főnél kevesebb alkalmazottal működő) cégeket is számításba veszi. VG
