Mélyreható adóreform: a jövő zenéje?

Mindenesetre a két koalíciós pártnak 2008. január 31-ig kellene megállapodásra jutnia a 2009-es adóváltozásokat illetően – tudta meg a Világgazdaság. A tervezett menetrend szerint december második felében „ütköztetnék” először a koncepciókat. Ha az egészségügyi megállapodás akkora megszületik, az adóügy már vélhetően nem lesz koalíciós szakítópróba, ám az biztos, hogy a következő komolyabb konfliktust e téma jelenti. Vélhetően ezért is igyekeztek a kormánypártok vezetői már vasárnap megegyezni abban is, hogy a nyilvánosságot nem tájékoztatják a munkafolyamatról, majd csak a végleges „politikai termékkel” állnak elő, s feleslegesen nem gerjesztenek várakozást. Így az „adóreformot” mint fogalmat letiltották, a végeredmény fényében nyilatkoznak az elért eredményről.

Egyelőre nem tudni azt sem, milyen forrással számolhatnak majd az egyeztetéseken, az úgynevezett „fehéredésből” befolyó összeget az idén 50 milliárdra kalkulálta a Pénzügyminisztérium (s azt már a miniszterelnök többször is elmondta, hogy az így befolyó pénzt az oktatás-kultúra támogatására, illetve az adóreformra fordítják majd). A tárca a jövő évi költségvetés tervezetében ezt a tételt nulla forinttal szerepelteti.
Az SZDSZ már a pár héttel ez előtti „akciójával” jelezte, hogy a költségvetés kiadási oldalát igyekszik szigorúan ellenőrizni, s ha van mozgástér, akkor azt hiány-, illetve az adócsökkentésre kell fordítani. A liberális párt szerint lesz lehetőség összességében is csökkenteni az adóterhelést, ezt a tételt egyelőre nem osztják a szocialisták. A kisebbik erő az élőmunka- és a vállalkozói terheket csökkentené, s ezúttal komplex szja-módosításra tesz majd javaslatot a tervek szerint. A szocialisták egy része még fontolgatja, hogy az építményadó kivetésének érték-, illetve területi alapon való választhatóságát ismét visszateszi a tárgyalóasztalra, de erről még nem született döntés.

Szakemberek szerint 2009-re mintegy 150-200 milliárd forintos mozgástér alakul ki a büdzsében, ez komoly átalakításokra édeskevés. Sem szükség, sem lehetőség nincs mélyreható adóreformra 2009-ben – erősítette a kételyeket egy múlt hét végi tanácskozáson Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke, de Veres János pénzügyminiszter is mind visszafogottabban fogalmaz e témában. Nemrég ugyanis világossá tette, hogy abban az évben sem csökkenhet jelentősen az adótömeg, nem szűnnek meg létező adók, s nem faraghatók le a nyugdíj- és egészségügyi járulékok sem.

A nagy élőmunkateher mellett a vállalkozások azt is kifogásolják, hogy a korábbi tervekkel szemben az iparűzési adó (ipa) megtartása mellett vezetnék be 2009-től az egységes ingatlanadót. Ám csak jövőre derülhet ki, hogy az önkormányzatok, az MSZP és a Fidesz nem kezdi-e ki az erről szóló, az Országgyűlésen az idén éppen hogy átcsúszott jogszabályt. Az ipa kivezetésére vagy átalakítására mindenképpen szükség van, már csak a versenyképesség javítása érdekében is – vélekedett ugyanakkor a Világgazdaság kérdésére László Csaba egykori pénzügyminiszter. A KPMG adópartnere az egykulcsos adó híve, ám maga is elismeri, hogy ennek bevezetése politikailag igen nehéz feladat.

Ha figyelembe vesszük a nemzetközi adószintet, rögtön kiderül, hogy Magyarországon alig van mozgástér az adók csökkentésére – fogalmazott lapunk kérdésére Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke. Az MKIK elnöke ezért a kiadások mérséklését nevezte az egyetlen járható útnak. A dilemmára a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal legutóbbi ülésén már olyan válasz is született, amely szerint a tb-járulékokat teljes egészében a dolgozók fizetnék, így a munkáltatók mentesülnének ez alól, a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapokat pedig leválasztanák az adórendszerről.

Mivel Magyarországon a nagy adóterhelés viszonylag alacsony GDP-arányos adóbevétellel jár együtt, fontos cél az adóbázis további szélesítése, vagyis a gazdaság kifehérítése. Előremutató, hogy 2005-höz képest tavaly 204 ezerrel csökkent a minimálbéres foglalkoztatottak száma, ám e tábor még így is több mint 1,2 millió adózót ölel fel. Ennek, valamint a 36 százalékos szja-kulcs alacsony sávhatárának köszönhető, hogy a középrétegek adóterhelése kirívó, a marginális adóteher 60-65 százalék is lehet. Súlyos feszültséget okoz az önfoglalkoztatók adózása is, többek között az, hogy az eva és az ekho a normál munkaviszonyhoz képest aránytalanul nagy előnyöket kínál, vagyis maga a szabályozás gátolja a jogviszonyok fehéredését.

Hasonló a helyzet a társasági adózásban is, ahol az adókedvezményeket szinte kizárólag az amúgy is sikeresen gazdálkodó nagyvállalatok veszik igénybe: a mikro-, kis- és közepes vállalkozások átlagos adóterhelése tavaly 15,57 százalék volt, a nagyvállalatoké pedig 9,75 százalék.