Magas a magyar adóteher
A 2007-ben életbe lépett változtatások eredményeként Magyarország még előbbre lépett a legmagasabb adóterhelést érvényesítő országok listáján. A kétes „siker” az OECD most kiadott adózási jelentéséből olvasható ki, amely a szervezet 30 tagállamában az elmúlt években lezajlott folyamatokat tekinti át.
Egy gyermektelen, átlagbért kereső munkavállaló esetében a személyi jövedelemadó, valamint a különböző munkaadói és munkavállalói járulékok a teljes bérköltség 54,4 százalékát vitték el tavaly, ez Belgium után a második legmagasabb érték volt. Egy évvel korábban még Németország is megelőzte hazánkat, de azóta Budapest 2,5 százalékkal növelte, Berlin viszont 1,1 százalékkal csökkentette a terheket. Az átlagbérnél többet, illetve kevesebbet kereső egyedülállók esetében is ezüstérmes Magyarország.
A gyermekek után járó adókedvezmények a legtöbb fejlett államban nőttek 2000 óta, ez az elemzők szerint a gyermekvállalási kedv ösztönzésének szándékával magyarázható. Két gyermek átlagosan négy (egy keresőnél 7,5) százalékponttal mérsékli a szülők adóterheit. Magyarországon ez a különbség nagyobb, mintegy tíz százalékpont. Ezzel együtt a két gyermeket nevelő párok – minden adót, járulékot és gyermeknevelési támogatást figyelembe véve – nálunk kevesebbet (42,7–44,7 százalékot) kapnak meg a rájuk jutó bérköltségből, mint bárhol az OECD-országokban. A gyermeküket egyedül nevelő szülők helyzete valamivel jobb: ők mindössze 28,7 százalékos elvonással szembesülnek, ezt fél tucat vizsgált ország is felülmúlja.
Az adóterhek a legtöbb államban csökkentek az elmúlt hét évben – összegzi az OECD. A változás azonban nem volt olyan jelentős, mint amekkorára az adókulcsok csökkentése és a különböző kedvezmények kiterjesztése alapján számíthatnánk. Az adósávok határai ugyanis nem mozdultak el olyan mértékben felfelé, amennyire a nominális jövedelmek emelkedése ezt indokolta volna – vagyis egyre többen esnek bele a magasabb kulcsú sávokba.
Magyarországon sajnos az utóbbi években megfordult az adóterhek csökkenésének 2001– 2003 között határozottan megfigyelhető tendenciája. Az emelkedés már 2006-ban megindult, de ekkor még a legtöbb családtípusban és jövedelmi kategóriában nem volt dobogós helyen hazánk. 2006–2007 között viszont „sikerült” az élre törni, köszönhetően annak, hogy miközben nálunk emelkedtek a terhek, több más országban – Németországon kívül például Lengyel- és Csehországban is – csökkentek.
