Nem kelendő az uniós segély

Érdektelenség. Igazi „EU-abszurdumnak” nevezik annak az uniós alapnak a működtetését, amelyből a munkahelyek kiszervezésének áldozatait kellene támogatni a tagállamokban. A José Manuel Barroso bizottsági elnök kedvenc projektjének számító Európai Globalizációs Alapból évente 500 millió eurót lehet igényelni olyan elbocsátások kárvallottjainak kompenzálására, akiknek a munkahelye azért szűnt meg, mert a termelést valamely olcsó bérű országba telepítették át. A 2006-ban elindított terv keretében már tavaly is rendelkezésre állt az 500 millió eurós segélykeret, ebből azonban alig 22 milliót vettek igénybe.

Az érdektelenséget nagyrészt a zavaros és rosszul szabályozott jóváhagyási eljárással magyarázzák, amelynek részeként a bizottság köteles az igényléseket először a miniszteri tanácshoz továbbítani, majd az Európai Parlamenttel is elfogadtatni. A folyósítás egyik kritériuma, hogy egy vállalatnál négy hónap leforgása alatt legalább ezer munkahelyet szervezzenek ki, ez azonban a legkisebb tagállamok esetében használhatatlanná teszi a segély lehetőségét – mutat rá a Der Spiegel.

A csekély érdeklődésben nyilván szerepe van annak is, hogy az egész konstrukciónak elég rossz híre van. Roppant hatékonytalannak tartják, mert a kényszerű elbocsátások után folyósít támogatást, így inkább csak a tünetek kezelésére alkalmas, a bajok okát nem tudja orvosolni.

Jól példázza az alap működésének nehézkességét Málta esete. A szigetországban tavaly közel 700 főt bocsátottak el, mert egy textilüzem termelését Ázsiába helyezték át, emiatt az 1000 fős minimális kárvallotti létszám nem jött össze. Kivételes eljárás részeként azonban mégis elindították az engedélyezést, a munka nélküli emberek azonban már több mint fél éve hiába várnak a pénzre.

Barroso állítólag egyébként a Németországban felszámolt Nokia-gyár dolgozóinak felajánlotta a segélyt, itt viszont az gond, hogy nem az EU-n kívülre, hanem Romániába telepítették a termelést. VG