Hatmilliárd euró is jöhet

Az idén a nem adóssággeneráló külföldi közvetlen tőkebefektetések értéke – néhány nagy tranzakció – kedvező esetben 5,5 milliárd euró körül lehet, ehhez hozzáadódik a legnehezebben előre jelezhető, adóssággeneráló tranzakciók értéke. A teljes működőtőke-bevonás ezzel mintegy hatmilliárd euróra rúghat. Középtávon évi 4-5 milliárd euróra lehet számítani. Garamhegyi Ábel, a gazdasági tárca szakállamtitkára, külgazdasági kormánymegbízott szerint ideje lenne leszámolni azzal a beidegződéssel, hogy csak a nettó FDI-re figyelünk. (Tavaly a beáramlás egyenlege 4,049 milliárd euró volt.) Mint a Világgazdaságnak leszögezte, tudomásul kellene venni: egy másik befektetői kategóriába léptünk azáltal, hogy egyre több magyar cég jelenik meg működőtőke-befektetőként külföldön, és ez rontja az egyenleget. Az idén azt várja, hogy miközben a beáramlásban legalább tartani tudjuk az átlagos szintet (1997–2006-ban az éves beáramlás átlagos értéke 3,7 milliárd euró volt), a kiáramlásban növekedés várható, így a nettó FDI-egyenleg mérséklődni fog.

Azzal is meg kell barátkozni, hogy nő az újra befektetett tőke aránya, ez egyébként már 1990 óta megfigyelhető. Ennek egyik oka, hogy a már megtelepedett cégek mindinkább saját belső erőforrásaikra támaszkodnak fejlesztéseik során. Ilyenek pedig szép számmal vannak – mondta. 1995–2000 között az újra befektetett jövedelmek mindössze 24 százalékát adták a teljes működőtőke-beáramlásnak, 2001–2007 között már a 47,1 százalékát. A folyamat csúcspontja 2003 volt: a nettó működőtőke-beáramlás 95 százalékát tette ki az újra befektetett jövedelem.

Ugyanakkor 2004 óta figyelhető meg az a tendencia, hogy a külföldi befektetők az itt megtermelt nyereség korábbiaknál nagyobb részét utalják külföldre osztalékként, így a korábbi magas újrabefektetési hányad fokozatosan 50 százalék alá csökkent. Mint Garamhegyi elmondta: a befektetők az évezred elején hullámokban telepedtek be, azzal a tervvel, hogy 5-6 éven belül megtérül számukra a beruházás. Ám a hetedik, nyolcadik évtől – nemzetközi tapasztalatok szerint is – megindulnak a szinten tartó és újra befektető beruházások, ennek pedig már nálunk is láthatók a jelei. Nem egy céggel jutottak már komoly stádiumba olyan egyeztetések, amelyek meglévő magyarországi befektetéseik megduplázását célozzák.

A nemzetközi környezet nem segít, hiszen egyértelmű az általános tőkepiaci visszaesés, ami persze elsősorban a portfólióbefektetésekben érezteti a hatását, de azért nyomokban a szakmai – zöld- és barnamezős beruházásokat végrehajtó – invesztorok esetében is tetten érhető. Látszik, hogy drágább lett a pénz – a befektetők egyre inkább a saját finanszírozás felé fordulnak. Egy másik kockázati tényező az, hogy a verseny – régiós szinten – is kiéleződött Románia és Bulgária uniós tagsága nyomán. Elég, ha a Nokia romániai terveit nézzük – tette hozzá.

A magyar pozíciókat rontja, hogy az összes versenytárs országban az adórendszerek egyszerűsítését tervezik: vagy egykulcsos adókat vezetnek be, vagy jelentősen csökkentik a szisztémák bonyolultságát. A befektetők nem a magas adószintre panaszkodnak elsősorban (bár az élőmunka terheit felróják), hanem a rendszer bonyolultságára. Garamhegyi ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy nálunk 54 különféle adó létezik. Ezt a véleményt figyelembe kell venni – tette hozzá –, hiszen nagy a versenynyomás, például Boszniában most vezetnek be egy 10 százalékos egykulcsos adórendszert.

De megérett az idő a munka törvénykönyvének módosítására is, mert az elavult jogszabály szintén rontja a magyar tőkevonzó potenciált. Példaként említette a munkaszüneti napon végzett munka szabályozását, ez a nemzetközi szolgáltató központok idehozatala szempontjából lenne nagyon fontos, továbbá a munkaerő-kölcsönzés és a nemzetközi képzés szabályozását.

Vannak azért komparatív előnyeink is – jelentette ki a szakember. Ilyen az infrastruktúra és a munkaerő képzettsége. S bár igaz, hogy a rendelkezésre álló munkaerővel az ország egyes részein gondok vannak, de keleten és délen és zárványokban van megfelelő kínálat.

A 6606 eurós egy főre eső magyarországi működőtőke-állomány Csehországgal holtversenyben (6612 euró) a legmagasabb a közép-európai térségben, Szlovákia (2007. szeptember végén 5629 euró) az utóbbi években felzárkózott, Lengyelország (2006 végén 2481 euró) lemaradása azonban még mindig jelentős.

A visegrádi országokba irányuló beáramlás tavaly 11 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Csehországba 40 százalékkal több, míg Lengyelországba 16, Magyarországra 25, Szlovákiába 37 százalékkal kevesebb tőke áramlott.

Magyarország pozíciója romlott 2006-hoz képest, a teljes beáramlás 15,8 százaléka irányult ide.

A 6606 eurós egy főre eső magyarországi működőtőke-állomány Csehországgal holtversenyben (6612 euró) a legmagasabb a közép-európai térségben, Szlovákia (2007. szeptember végén 5629 euró) az utóbbi években felzárkózott, Lengyelország (2006 végén 2481 euró) lemaradása azonban még mindig jelentős.

A visegrádi országokba irányuló beáramlás tavaly 11 százalékkal csökkent az előző évhez képest. Csehországba 40 százalékkal több, míg Lengyelországba 16, Magyarországra 25, Szlovákiába 37 százalékkal kevesebb tőke áramlott.

Magyarország pozíciója romlott 2006-hoz képest, a teljes beáramlás 15,8 százaléka irányult ide.-->