Kormányzás kisebbségben

Mindenféle fennakadás nélkül túljutott első hivatalos munkanapján a szocialista kisebbségi kormány: öt miniszter letette az esküt, a parlamentben az SZDSZ szavazataival elfogadták a napirendet, s minden ellenzéki interpellációra adott kormányzati választ is. A miniszterelnök önálló felszólalásban nem, csak napirend előtti ellenzéki bírálatokra válaszolva nagy vonalakban jelezte az új kabinet mozgásterét. Mint Gyurcsány Ferenc mondta: 2008 a trendfordulás, a nyugodt építkezés, a gyarapodás éve lesz. Hozzátette: a cél az, hogy az előző, nem könnyű év után Magyarországon újra érzékelhetően növekedjenek a jövedelmek, a nyugdíjak, a fogyasztás, csökkenjen az infláció, a költségvetési hiány, s egyre jobb adatok szülessenek a növekedésről.

A kormány tervei a 2006-ban elfogadott kormányprogramból, illetve a munka-tudás-tulajdon programból következnek.

A nyári szünetig tartó közel másfél hónapban a parlament elé már nem kerülnek nagy előterjesztések, s a következő napokban megszületik a politikai döntés arról, hogy a kormány kezdeményezze a parlamentnél az egészségügyi pénztárakról szóló törvény hatályon kívül helyezését – mondták vezető szocialista politikusok lapunknak. Hozzátették: erről körvonalazódik az egyetértés, mert a hatályon kívül helyezést a Fidesz is megszavazná, ám egy új jogszabályhoz már nem tudnának parlamenti többséget szerezni. A kormány holnap fogadja el a vagyontörvény módosítására teendő javaslatot, amely az új tulajdonosi programban részt vevő cégek privatizálását rendezi majd. Ezenkívül készül a „gyorsítócsomag”, ez – az egyébként a kisebbségi kormányzás kiemelt területeként kezelendő fejlesztési ügyekre összpontosítva – jogszabályokat módosít majd, hogy felgyorsuljanak a kiemelt, uniós beruházásoknál az eljárások.

Egyelőre öt miniszter tett hivatali esküt tegnap: Szűcs Erika a szociális és munkaügyi, Szabó Pál a gazdasági és közlekedési (a későbbiekben közlekedési, hírközlési és energetikai miniszter lesz), Szabó Imre a környezetvédelmi, Székely Tamás az egészségügyi tárcát irányítja, Molnár Károly pedig a kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter lett. A hatodik új miniszter, Gyenesei István, az önkormányzati tárca leendő vezetője csak a kormányszerkezet átalakításának törvénybe foglalása után csatlakozhat a kormányhoz, ő Bajnai Gordon helyét veszi majd át, aki az újonnan megalakuló Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium vezetője lesz. Az SZDSZ-es kormánytagok közül csak Dióssy László, a GKM szakállamtitkára maradt posztján. TE

Szabó Pál: Gázkereskedői körökből, sokéves szakmai kapcsolatra hivatkozva komoly szakembernek nevezték Szabó Pált, akihez nagy reményeket fűznek. A villamosipariak is derűlátók az új miniszter privatizációs ügynökségi múltja alapján. Ugyanakkor van, aki szerint elgondolkodtató a Magyar Postánál frissen hátrahagyott „biciklistender-ügy”. Az elemzők nem elsősorban az új miniszter személyét tartják fontosnak, hanem azt, hogyan tud majd bárki is egy személyben három olyan fontos területet, mint a közlekedés, az energia és a távközlés elvárt alapossággal felügyelni. (Csak az energia terén: itt a gázpiacnyitás, a gázárszabályozás, az árampiacnyitás, a villamosipari privatizáció s a megújulók támogatásának kérdése.) Még fontosabb, mekkora valódi hatáskört kap Szabó Pál. Emlékezetes, hogy szabad demokrata elődje kezéből kivették a komplett energiaár-szabályozást.

Székely Tamás: A sikertelen egészségügyi reform után új kormányzati politikát sürgetnek az egészségügy szakmai szervezetei. Elismerik az új miniszter szakmai felkészültségét, kompromisszumkészségét. Mivel nincs új kormányprogram, nem tudják, elsődleges fontosságú lesz-e az ágazat. Úgy látják, az apróbb ügyekben lehet konszenzust teremteni, például a népegészségügyi programokban, a gyógyítási díjtételekben és az orvosi jogállásról szóló törvényben. Az ágazat szakmai szervezetei forrásbővítést remélnek, s elvetik a teljesítményelvű finanszírozást, hiszen az ellentétes a gyógyító intézményekre szabott volumenkorláttal. Ez elsősorban a súlyponti kórházakat sújtja, mert ők nem tudják továbbküldeni a hozzájuk utalt betegeket, így ellátásukkal veszteséget „termelnek”. Ígéretesnek tartják, hogy Székely a bizalomra és az ágazat presztízsének visszaállítására építi munkáját.

Szűcs Erika: Nincs könnyű helyzetben az új szociális és munkaügyi miniszter, hiszen nagyon józanul, körültekintően kell részt vennie számos fontos kérdés megoldásában. Elvárás, hogy e folyamatban ne csak meghallgassa, hanem ténylegesen konzultáljon a szociális partnerekkel, s vegye figyelembe javaslataikat, véleményüket. Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára, az OÉT munkaadói oldalának szóvivője az egyik legfontosabb kérdéskörként említette az adó- és járulékrendszer módosítását. Mint mondta, ennek előkészítésében a tárcának is komoly szerepet kell vinnie. E téren is elvárás a tényleges párbeszéd, ezzel szorosan összefügg az őszi bérvita kérdésköre. Lejár a hároméves bérmegállapodás, s nem mindegy, hogy milyen lesz a következő időszakban a bérpolitika. Módosításra vár a munka törvénykönyve, s mindenképpen meg kell oldani a sztrájktörvény módosítását is.

Szabó Imre: Egyelőre a környezetvédelmi iparágat képviselő cégek vezetői sem nagyon tudják, hányadán állnak Szabó Imrével, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium új irányítójával, olyannyira kevéssé ismert az MSZP-s politikus neve szakmai körökben. A lapunk által megkérdezett cégvezetők úgy tájékozódtak, hogy az az új tárcavezető konstruktív partner, akivel a kölcsönös ismerkedést követően jó együttműködést lehet kialakítani. Ezzel szemben erős a félelem, hogy Fodor Gábor távozását követően Szabó Imre személyében szándékosan egy politikai értelemben „könnyű súlyú” vezetőt választottak a zöldtárca élére. Többen azt vetették fel, hogy miért nem Oláh Lajos, a KVM új államtitkára lett a tárcavezető, akinek a neve szakmai körökben sokkal ismertebb, s akit egyértelműen a környezetvédelem iránt elkötelezett politikusoként tartanak számon.

Gyenesei István: Az önkormányzatok jelentősen átpolitizálódtak, ennek ellenére az érdekszövetségek, települések, megyék vezetőinek véleménye nem a végletekig megosztott a tárcavezetői poszt várományosáról, s ez még akkor is igaz, ha már megkezdődtek ellene a támadások. Azt ugyanis nehéz lenne vitatni, hogy Gyenesei Istvánnak komoly ismerete, tapasztalata van ezen a területen, hiszen évtizedeken át Somogy megye egyik legbefolyásosabb politikusának számított. Így a leendő miniszter tevékenységét komoly várakozás előzi meg, különösen azt követően, hogy elődje némi csalódást okozott, hiszen Bajnai Gordon a kibővített tárcánál elsősorban a fejlesztési ügyekkel foglalkozott, s nem volt ideje, energiája, az önkormányzatok apró-cseprő dolgaira. Ám az fő kérdés: a kormánytól milyen felhatalmazást kap, s képes lesz-e az ellenzékkel megállapodni a kétharmados törvények elfogadásában.

Molnár Károly: A szakma az elmúlt években sokat panaszkodott amiatt, hogy a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés, az innováció ügyének nincs kormányzati szintű felelőse, ezekkel a területekkel szinte az öszszes minisztérium s számos más szervezet is foglalkozik. Ilyen alapon reményt keltő, hogy egy olyan egyetem távozó rektora kezébe került a feladat, amely élen járt az oktatás, kutatás, vállalkozói kapcsolatok egységének megteremtésében. Molnár balszerencséje, hogy a rektori konferencia elnökeként egyik főszereplője lett a tandíj ügyének, amely komoly belpolitikai viharokat kavart. Kérdés: képes lesz-e összehangolni a különböző szakterületek, intézmények működését, racionálisabbá válnak-e a pályázati lehetőségek, ész-szerrűbben osztják-e el a pénzeket, és sikerül-e az Európai Technológiai Intézetet, s a neutronkutató központot Magyarországra hozni.

Szabó Pál: Gázkereskedői körökből, sokéves szakmai kapcsolatra hivatkozva komoly szakembernek nevezték Szabó Pált, akihez nagy reményeket fűznek. A villamosipariak is derűlátók az új miniszter privatizációs ügynökségi múltja alapján. Ugyanakkor van, aki szerint elgondolkodtató a Magyar Postánál frissen hátrahagyott „biciklistender-ügy”. Az elemzők nem elsősorban az új miniszter személyét tartják fontosnak, hanem azt, hogyan tud majd bárki is egy személyben három olyan fontos területet, mint a közlekedés, az energia és a távközlés elvárt alapossággal felügyelni. (Csak az energia terén: itt a gázpiacnyitás, a gázárszabályozás, az árampiacnyitás, a villamosipari privatizáció s a megújulók támogatásának kérdése.) Még fontosabb, mekkora valódi hatáskört kap Szabó Pál. Emlékezetes, hogy szabad demokrata elődje kezéből kivették a komplett energiaár-szabályozást.

Székely Tamás: A sikertelen egészségügyi reform után új kormányzati politikát sürgetnek az egészségügy szakmai szervezetei. Elismerik az új miniszter szakmai felkészültségét, kompromisszumkészségét. Mivel nincs új kormányprogram, nem tudják, elsődleges fontosságú lesz-e az ágazat. Úgy látják, az apróbb ügyekben lehet konszenzust teremteni, például a népegészségügyi programokban, a gyógyítási díjtételekben és az orvosi jogállásról szóló törvényben. Az ágazat szakmai szervezetei forrásbővítést remélnek, s elvetik a teljesítményelvű finanszírozást, hiszen az ellentétes a gyógyító intézményekre szabott volumenkorláttal. Ez elsősorban a súlyponti kórházakat sújtja, mert ők nem tudják továbbküldeni a hozzájuk utalt betegeket, így ellátásukkal veszteséget „termelnek”. Ígéretesnek tartják, hogy Székely a bizalomra és az ágazat presztízsének visszaállítására építi munkáját.

Szűcs Erika: Nincs könnyű helyzetben az új szociális és munkaügyi miniszter, hiszen nagyon józanul, körültekintően kell részt vennie számos fontos kérdés megoldásában. Elvárás, hogy e folyamatban ne csak meghallgassa, hanem ténylegesen konzultáljon a szociális partnerekkel, s vegye figyelembe javaslataikat, véleményüket. Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára, az OÉT munkaadói oldalának szóvivője az egyik legfontosabb kérdéskörként említette az adó- és járulékrendszer módosítását. Mint mondta, ennek előkészítésében a tárcának is komoly szerepet kell vinnie. E téren is elvárás a tényleges párbeszéd, ezzel szorosan összefügg az őszi bérvita kérdésköre. Lejár a hároméves bérmegállapodás, s nem mindegy, hogy milyen lesz a következő időszakban a bérpolitika. Módosításra vár a munka törvénykönyve, s mindenképpen meg kell oldani a sztrájktörvény módosítását is.

Szabó Imre: Egyelőre a környezetvédelmi iparágat képviselő cégek vezetői sem nagyon tudják, hányadán állnak Szabó Imrével, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium új irányítójával, olyannyira kevéssé ismert az MSZP-s politikus neve szakmai körökben. A lapunk által megkérdezett cégvezetők úgy tájékozódtak, hogy az az új tárcavezető konstruktív partner, akivel a kölcsönös ismerkedést követően jó együttműködést lehet kialakítani. Ezzel szemben erős a félelem, hogy Fodor Gábor távozását követően Szabó Imre személyében szándékosan egy politikai értelemben „könnyű súlyú” vezetőt választottak a zöldtárca élére. Többen azt vetették fel, hogy miért nem Oláh Lajos, a KVM új államtitkára lett a tárcavezető, akinek a neve szakmai körökben sokkal ismertebb, s akit egyértelműen a környezetvédelem iránt elkötelezett politikusoként tartanak számon.

Gyenesei István: Az önkormányzatok jelentősen átpolitizálódtak, ennek ellenére az érdekszövetségek, települések, megyék vezetőinek véleménye nem a végletekig megosztott a tárcavezetői poszt várományosáról, s ez még akkor is igaz, ha már megkezdődtek ellene a támadások. Azt ugyanis nehéz lenne vitatni, hogy Gyenesei Istvánnak komoly ismerete, tapasztalata van ezen a területen, hiszen évtizedeken át Somogy megye egyik legbefolyásosabb politikusának számított. Így a leendő miniszter tevékenységét komoly várakozás előzi meg, különösen azt követően, hogy elődje némi csalódást okozott, hiszen Bajnai Gordon a kibővített tárcánál elsősorban a fejlesztési ügyekkel foglalkozott, s nem volt ideje, energiája, az önkormányzatok apró-cseprő dolgaira. Ám az fő kérdés: a kormánytól milyen felhatalmazást kap, s képes lesz-e az ellenzékkel megállapodni a kétharmados törvények elfogadásában.

Molnár Károly: A szakma az elmúlt években sokat panaszkodott amiatt, hogy a tudománypolitika, a kutatás-fejlesztés, az innováció ügyének nincs kormányzati szintű felelőse, ezekkel a területekkel szinte az öszszes minisztérium s számos más szervezet is foglalkozik. Ilyen alapon reményt keltő, hogy egy olyan egyetem távozó rektora kezébe került a feladat, amely élen járt az oktatás, kutatás, vállalkozói kapcsolatok egységének megteremtésében. Molnár balszerencséje, hogy a rektori konferencia elnökeként egyik főszereplője lett a tandíj ügyének, amely komoly belpolitikai viharokat kavart. Kérdés: képes lesz-e összehangolni a különböző szakterületek, intézmények működését, racionálisabbá válnak-e a pályázati lehetőségek, ész-szerrűbben osztják-e el a pénzeket, és sikerül-e az Európai Technológiai Intézetet, s a neutronkutató központot Magyarországra hozni.-->