Kettős nyomás alatt a vállalatvezetők

Az amerikai másodlagos jelzálogpiacról kiindult pénzügyi válság első körben a hitelező pénzintézeteket érintette a legsúlyosabban, az eddig 120 milliárd dollárt kitevő veszteségleírások hatása azonban lassan kezd átterjedni a vállalati szektorra is. Ez több csatornán keresztül is érvényesül. Az első és legfontosabb közülük a finanszírozási oldal: sokan egyébként a jelenlegi bajokat nem is recessziós problémának, hanem viszonylag gyorsan megoldódó finanszírozási válságnak tekintik. A Sunday Telegraph elemzése szerint ugyanakkor a feketeleves még előttünk van. A brit cégek legtöbbje például ugyan már kezdi érezni a csökkenő bevétel, profit és készpénzellátottság hatását, de még élvezi az előnyeit azoknak a hitelmegállapodásoknak, amelyeket 2005 és 2007 között, az olcsó pénz időszakában kötöttek. Egy-két év múlva, amikor ezek lejárnak, a finanszírozási költségek akár a háromszorosára is emelkedhetnek.

Más tényezők alakulása is rontja a jövedelmezőséget. Költségoldalról a dráguló energia és alapanyagok jelentenek nyomást, amit nehezen tudnak áthárítani a vevőkre. A fogyasztók keresletét mérsékli az ingatlanpiacon bekövetkező áresés, az üzleti partnerek közötti bizalomvesztést pedig a fizetési késedelmek megugrása jelzi (lásd a Coface felmérését, VG, május 29., 1. oldal). Az európai exportőrök gondjait ezenfelül az euró felértékelődése is tetézi.

A nagy kérdés, mindez hogyan hat a vállalati profitokra. Az Independent cikke szerint az Egyesült Államokban az adózás utáni profit GDP-hez viszonyított aránya 1929 óta nem volt ilyen nagy, míg Japánban és az eurózónában 25 éve a legmagasabb értéket mutatja. Ennek több oka is van: az új technológiák alkalmazása emelte a termelékenységet, a globalizáció – konkrétabban Kína és India belépése a világgazdaságba – pedig leszorította a béreket, és az üzleti környezet javítására ösztökélte a kormányokat. 2007 utolsó negyedévében azonban a trend megfordult: az USA-ban 3,3, Európában 0,8 százalékkal zsugorodtak a vállalati nyereségek. Elemzők szerint ráadásul a lefelé mutató nyomás még évekig érzékelhető lesz.

Nem elég a kedvezőtlen gazdálkodási környezet, a tulajdonosi elvárások is épp most jelentenek egyre nagyobb terhet a vállalatvezetők vállán – derül ki az EIU friss felméréséből. Tízből hat menedzser válaszolt úgy, hogy a hitelszűke kezdete óta érezhetően nőtt rajta a részvényesek nyomása. Főként azon cégek esetében igaz ez, ahol a tulajdonosok olyan intézményi befektetők, fedezeti alapok, amelyek maguk is megégették magukat a subprime válságban, és sürgősen pénzhez akarnak jutni a veszteségeik kompenzálására. Tankönyvi módszerek alapján a sajáttőke-arányos megtérülést az eladósodás fokozásával, a részvények visszavásárlásával vagy külön osztalékok kifizetésével lehet elérni, de ilyen környezetben senki sem akar ehhez folyamodni – hívja fel a figyelmet Peter Clokey, a PricewaterhouseCoopers londoni szakértője.

A menedzserek válaszából kiderül, hogy a tulajdonosi elvárásoknak főként az üzemi hatékonyság javításával igyekeznek megfelelni. Átalakítják például az üzleti folyamataikat, a készletgazdálkodásukat, igyekeznek lefaragni az egyéb költségeiket. Egy másik, szintén most közzétett EIU-felmérés szerint egyébként ezekre az átalakítási programokra nemcsak energiát, de pénzt is többet fordítanak a vállalatok a hitelszűke kezdete óta. A megkérdezett felső vezetők közel 58 százaléka (az USA-ban 75 százaléka) azonban úgy nyilatkozott, ilyen irányú kezdeményezéseiknek kevesebb mint fele volt csak sikeres. A legnagyobb gondot számukra „a szívek és fejek megnyerése” jelentette a szükségesnek tartott változásokhoz.

A mostani nehézségek ugyanakkor nem érintenek egyformán minden céget. Azok a vállalatok, amelyek erős tőkeszerkezettel és készpénzállománnyal rendelkeznek, hasznot is húzhatnak mások bajaiból. A romló üzleti környezet, valamint a korábban pénzben úszó, most szintén nehézségekkel küszködő magántőkealapok visszaszorulása ugyanis egyre olcsóbbá teheti a vállalati felvásárlások kiszemelt célpontjait. Az óvatosság azonban most sem árt. Vagy ahogy az Independent fogalmaz: „Ráérünk még a pezsgőket jégre tenni.”

Az ottani vállalatok korporatív magatartását korábban sokan okolták az elkényelmesedésért, most azonban épp ez véd meg a sokkok ellen. Az angolszász részvényesek rövid távú profitot akarnak, a német cégek, szakszervezetek, bankok együttműködése viszont hosszú távú kapcsolaton alapul, erre pozitív példa a foglalkoztatás növelését lehetővé tevő bérbefagyasztás.

A prudens – más nézőpontból kevésbé innovatív – hitelezési politika miatt a német bankok most sokkal jobban átvészelik a piaci viharokat. Az óvatosság a lakosságra is jellemző: ha többet kell költeni üzemanyagra vagy élelmiszerre, a britek több hitelt vesznek fel, a németek viszont többet takarítanak meg. Németországot elkerülte az ingatlanlufi is, amely máshol gondot okoz.

Még egy recept a sikerre: a német exportőrök – köztük a kkv-k – olyan minőségi termékekre, technológiákra, beruházási javakra szakosodtak, amelyek iránt a szédületes ütemben fejlődő feltörekvő piacokon – Oroszország, Kína, Közel-Kelet – továbbra is nagy a kereslet.

„Nálunk a boom hitelre épült, a németeknél a szerkezeti reformokra” – von keserű mérleget egy angol elemző.

Az ottani vállalatok korporatív magatartását korábban sokan okolták az elkényelmesedésért, most azonban épp ez véd meg a sokkok ellen. Az angolszász részvényesek rövid távú profitot akarnak, a német cégek, szakszervezetek, bankok együttműködése viszont hosszú távú kapcsolaton alapul, erre pozitív példa a foglalkoztatás növelését lehetővé tevő bérbefagyasztás.

A prudens – más nézőpontból kevésbé innovatív – hitelezési politika miatt a német bankok most sokkal jobban átvészelik a piaci viharokat. Az óvatosság a lakosságra is jellemző: ha többet kell költeni üzemanyagra vagy élelmiszerre, a britek több hitelt vesznek fel, a németek viszont többet takarítanak meg. Németországot elkerülte az ingatlanlufi is, amely máshol gondot okoz.

Még egy recept a sikerre: a német exportőrök – köztük a kkv-k – olyan minőségi termékekre, technológiákra, beruházási javakra szakosodtak, amelyek iránt a szédületes ütemben fejlődő feltörekvő piacokon – Oroszország, Kína, Közel-Kelet – továbbra is nagy a kereslet.

„Nálunk a boom hitelre épült, a németeknél a szerkezeti reformokra” – von keserű mérleget egy angol elemző.-->