A magyar küldöttség pekingi olimpiai szereplése újra ráirányította a figyelmet arra, hogy egy ilyen világesemény nemcsak a sportolók egyéni vagy csapatteljesítményéről szól. Magyarország fejlődésének is, európai szintre való felzárkózásának egyik nagy lehetősége lenne, ha megnyernénk a 2020-as olimpiarendezés jogát. Az országot érintő fejlesztések, beruházások mellett ugyanakkor az egész országot összefoghatná egy ilyen jellegű próbatétel, melyre ugyancsak nagy szükség lenne – állítja Michael Smithing, a Colliers International budapesti ügyvezetője.
A nemzetek vetélkedőjeként számon tartott ötkarikás játékok már nem csak a sport területén jelentenek viadalt, az esemény házigazdájára is komoly megmérettetés és verseny vár, míg elnyeri a presztízs értékű feladatot. De nem hiábavaló a harc, ugyanis a feladat megvalósításához minőségi ugrás kell megvalósuljon, számottevő infrastrukturális, gazdasági beruházás, fejlesztés is velejárója az eseménynek. Ezen kívül a sikeres rendezés a külföldi tőke számára is vonzerőt jelent, a turizmus számára szintén hajtóerő. Hosszú távú hatásai közül pedig a legkecsegtetőbb az, hogy a “házigazda” akár a régió gazdasági, pénzügyi és kulturális központjává válhat.
Budapest számára a felvázolt lehetőségek rendkívül vonzóak, és az 1900-as évek óta nem látott mértékű fejlődés és városrendezés mehetne végbe, nem is beszélve a társadalmi összefogás és az egészséges nemzeti öntudat kialakulásáról. A PriceWaterhouse Coopers által 2002-ben készített és 2006-ban aktualizált felmérésben a kérdést nem úgy tették fel, hogy Magyarország alkalmas-e a feladatra, hanem inkább azt, mikor lenne a legalkalmasabb? A PwC korábbi számításai szerint amennyiben 2020-ig évente átlagosan 4 százalékkal tudna növekedni a az olimpia megrendezéséhez mintegy 4150 - 4600 milliárd forint értékű beruházásra volna szükség.
Igaz, a tanulmány közreadása óta számos olyan körülmény is előállt, amely az olimpia megrendezése ellen szólhatna. Egyik oldalról a világgazdasági környezet, másik oldalról a magyar politikai – és gazdasági kihívások tesznek fel kérdőjeleket.
Stratégiák a számháborúban
Az olimpia megrendezéséhez – a még 2002-ben készült felmérések szerint - legalább 32 sportlétesítményre, 16 ezer fős olimpiai és 17 ezer fős médiafalu építésére, ezen kívül 700 km autópálya/gyorsforgalmi útra, 25 km metró/gyorsvasútra, 3 közúti hídra és 1350 km vasútvonal rekonstrukciójára lenne szükség. Az azóta eltelt mintegy 6 évben megvalósult beruházások, az Új Magyarország Fejlesztési Terv, a 4-es metró, vagy az újbudai és pesti hidak tervbe vett megvalósítása mind javítja a mérleget, ám így sem kevés munka várna Budapestre és Magyarországra.
A tervek szerint három lehetséges helyszín merült fel, mindhárom esetében központi szerepet kapna a Duna. Természetesen a fő cél ezzel a Duna-part újraélesztése, fejlesztése, de az országokon átnyúló folyó a nemzetköziséget is szimbolizálná.
Az első változatban az úgynevezett “Duna menti olimpia” keretében a Csepel sziget és környéke, valamint a Puskás Ferenc stadion és környéke lenne a fő súlypont, ezzel a Duna menti zóna fejlődése nagyobb hangsúlyt kapna.
A második változat a “Városmegújítás olimpiája”, mely a Csepel sziget északi részét és a Puskás Ferenc stadion környékét emelné ki, de az aquincumi zóna és a dunai szigetek is figyelmet kapnának. A reurbanizáció és a rehabilitáció erőteljessége jellemzi a tervet.
A harmadik változat az “Északi olimpiai park” terve, melyben az M0-M3-as csomópontja és a Békásmegyer – Szentendre közti Duna menti sáv kapna központi szerepet. A terv szerint így a Duna menti zóna északi irányú meghosszabbítása és hasznosítása történhetne meg.
Központban a sport
A három terv közül kettő kiemelten foglalkozik a Puskás Ferenc stadionnal és környékével, mely az elmúlt öt évben jelentős fejlődésen ment keresztül. 2007-re a Népstadion területe számos épülettel gazdagodott, melyek ráadásul már az olimpiai elvárásoknak is megfelelnek.
A Syma S. D. Kft. ügyvezető igazgatója, Szántó András elmondása szerint a Syma eddig is komoly támogatója volt az olimpiai sportéletnek, a kézilabda, atlétika, tenisz, asztalitenisz, box, vívás, lövészet, öttusa terén erről komoly referenciáik is vannak már. Az olimpiarendezés tervét is hasonlóan támogatni kívánják, és kiemelt partnerként kívánnak majd együttműködni az eseménnyel – a stadion környéki tervek stabilnak mondhatók.
A Syma fejlesztései is ezt támasztják alá, a jelenleg is kiemelt MOB (Magyar Olimpiai Bizottság) és BOK (Budapesti Olimpiai Központ) partner az elmúlt néhány évben három multifunkcionális csarnokot épített fel összesen 30 ezer négyzetméteren, és további terveik közt szerepel még legalább két csarnok, mely a külföldi példákl alapján egy kongresszusi központot is magába foglalna.
Az állammal való hosszú távú együttműködés alapján a jövőt a Dózsa György – Hungária – Stefánia úti “Sport-háromszögben” továbbra is többfunkciósan látják, a tervek között szerepel még uszoda, szálloda és egyéb, kiegészítő szolgáltatásokat ellátó beruházások, melyek ezt erősítenék az üzemeltető szerint. A beruházások a későbbeikben több célra alkalmasak lennének, sport-, szabadidős és kiállítási központként is megállnák a helyüket.
Az olimpia rendezéséhez szükséges egyéb létesítmények – olimpiai falu, sajtóközpont – felépítésére Szántó szerint alkalmas lehet a Hungexpo és a Kincsem Park területe, amely az olimpia lezajlása után is Budapest és a kerület hasznára lehetne szociális lakások, lakás célú alkalmazások révén.
Álomból valóság
A PwC 2002-ben készült első tanulmánya szerint Magyarországnak leghamarabb 2020-ban lenne jobb esélye indulni a rendezés jogáért, a beruházások mellett a szükséges források előteremtése ez előtt ugyanis kockázatosnak minősül a kutatások szerint. Az alapberuházások és a gazdasági egyensúly fenntartása kapcsán előfordulhat, hogy az állam még több bevételt vagy pénzügyi átcsoportosítást kényszerülne végrehajtani, ami a társadalmi elégedetlenséget növelné.
Michael Smithing, a Colliers Magyarország ügyvezetője úgy véli, a rendelkezésre álló tanulmányok fényében 2020 akár reális időpont lehet, ekkorra már az alapberuházások megvalósulását nem kockáztatnák az olimpiai fejlesztések, és a gazdaság stabilabban tudna növekedni. Budapest felkészültebb lenne a közlekedés szempontjából is, a 4-es metró, útfelújítások és racionalizásások, az új hidak épülése sokat nyomna a latba a pályázás folyamán.
A gazdasági számítások szerint tehát az esélyünk ekkor már reális lenne, melyet növel a NOB egyik irányelve, hogy az olimpiarendezés nem lehet a legnagyobb és leggazdagabb városok kiváltsága. Ezen kívül a közép-kelet-európai régiónak is hamarosan sorra kell kerülnie a helyszínek között (Prága és Varsó is az aspiránsok között van).
Budapest számára az igazán nagy nyereség az lenne, ha a térségben elsőként vehetne részt az olimpiarendezésben, mivel ezáltal akár Európa sportközpontjává válhatna. Szántó András szerint hazánk sportban betöltött szerepe eddig is hangsúlyos volt Európán belül, és ez az esemény rendkívül nagy lehetőséget adna a vezetőszerepre.
A rendezés kérdésében nagyon fontos, hogy lakossági, szakmai, közigazgatási és politikai egyetértés jöjjön létre, mert csak így válhat az olimpia témája realitássá. Jó hír, hogy néhány évvel ezelőtt a társadalmi ösztönzéseknek köszönhetően újra feltámadt a nemzeti vállalkozókedv, és politikai irányultságtól függetlenül számos közéleti személy is az ügy mellé állt.
Az ETOA figyelmeztet
Minden pozitív érzéssel szemben azonban az Európai Utazásszervezők Szövetsége (ETOA) a nyáron nyilvánosságra hozott elemzésében felhívta a figyelmet: az olimpiai játékok megrendezése inkább veszteséget jelent egy ország idegenforgalmának, semmint tiszta profitot.
Olimpiatörténet
Magyarország NOB-alapító volt 1894-ben, 1896 óta állandó résztvevője az ötkarikás játékoknak, ennek ellenére – az olimpiai éremtáblázat első tíz helyezettje közül egyedüliként – még soha nem rendezett olimpiát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy közel féltucatszor pályázott már, ám többségében a háború miatt nem kapott esélyt.
Az első újkori olimpia idején, 1896-ban – 2004-hez hasonlóan – olyan hírek érkeztek a görög fővárosból, hogy nem készülnek el időben, Magyarország ezért felajánlotta, hogy megrendezi az olimpiát. Báró Coubertin komolyan meg is vizsgálta a lehetőséget, ám Athén végül vállalta a feladatot. Jelentkeztünk az 1916-os olimpiára, amely elmaradt, az 1920-as olimpiát mint az első világháborúban vesztes állam nem kaphattuk meg.
Mára feledésbe merült, hogy pályáztunk az 1936-os és 1944-es olimpiára is, ez utóbbi a háború miatt elmaradt. Az 1960-as olimpiára szintén pályáztunk, de csak negyedik helyen futottunk be.
[enews_gallery id='488832']
