Ami kezdetben másodlagos jelzálogpiaci válságként tűnt fel az Egyesült Államokban, az két év alatt egy világméretű, először csak pénzügyi, majd reálgazdasági válsággá nőtte ki magát. Magyarországon a költségvetés finanszírozását biztosító állampapírpiacon jelentkezett először e válság hatása – írja Riecke Werner, a Derive Kft. ügyvezetője.
2008. október 9-én az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) bejelentette, hogy az év hátralevő részében nullára csökkenti a nettó finanszírozást, azaz csak a lejáró állományokat újítja meg, és eltekint a tervezett 15 éves államkötvény kibocsátásától. Még ugyanabban a hónapban egy újabb közlemény tudatta a befektetőkkel, hogy az ÁKK felfüggeszt minden kötvényaukciót, és csak kincstárjegyekkel biztosítja a szükséges források piacról való beszerzését.
A nulla közeli nettó finanszírozás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a költségvetésnek a kincstári egyszámlán levő összeg felélésén túl nem lehetett elvileg deficitje az év hátralevő részében és – nem számítva arra, hogy 2009. január 1-jén varázsütésre megváltozik a helyzet – az új év első hónapjaiban sem. Mi több, a forintban denominált államkötvények és kincstárjegyek körülbelül 30 százalékát jó időkben külföldi befektetők szokták megvenni. Ők pedig 2008. szeptember közepétől az elmúlt év végéig majdnem 1000 milliárd forinttal csökkentették a magyar állampapír-állományukat. Így a nulla nettó finanszírozás azt foglalja magában, hogy a hazai pénzügyi rendszernek ezt a másodpiaci kínálatot kell felszívnia, és akkor a költségvetés még egyforintnyi többletforráshoz sem jutott.
Ilyen helyzetben és rövid távon a költségvetésnek két lehetősége van: vagy azonnal radikálisan csökkenti kiadásait, vagy gyorsan alternatív finanszírozási forrást talál. A Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval és a Világbankkal sikerült viszonylag gyorsan megállapodni egy tekintélyes, mintegy 25 milliárd dolláros hitelben. Az IMF-hitel feltétele némi korlátozás volt a 2009. évi költségvetésben, de nem volna korrekt azt mondani, hogy e hitelcsomag elfogadása miatt kényszerül az ország további pénzügyi viszszafogásra.
Az USA autóiparának megmentését szolgáló lépések is könnyen kudarccal végződhetnek, mert finanszírozási problémaként kezelik azt, ami valójában hosszú távú versenyképességi és új keletű keresleti probléma. De még ha Magyarországon a keresletösztönzésre tevődne is át a szándék, akkor is kérdéses, hogy ez hatékony lenne-e a túlpolitizált központi és önkormányzatok által uralt elosztási mechanizmusokban.
Hasonlattal élve, ma ott tartunk, hogy egy rozoga hajóval szeltük a napfényben a sima tengert, de jött a vihar. Akkor már csak kapaszkodni lehet a korlátba és reménykedni, hogy nem lesz borulás. A napfényes idő nem tartott örökké, a vihar sem fog – zárul a Derive Kft. ügyvezetőjének elemzése.
A cikk teljes terjedelemben itt olvasható
