Növekvő feszültségek a gazdaságban
A tavalyi árfolyamgyengülés és IMF-csomag után sajnálatos módon sokan úgy gondolják, túl vagyunk a nehezén. Pedig a valóság az, hogy a neheze még csak most jön. A világgazdaság növekedési üteme az idei évben csak jó esetben lesz pozitív, és ez a magyar gazdaságot a fennálló strukturális problémákkal karöltve súlyos recesszióba fogja taszítani. A forintárfolyam az elmúlt időszakban a viszonylag magas kamatoknak és az IMF–EU-pénznek köszönhetően stabilizálódni látszik a 260–275 közötti árfolyamsávban, és a kamatok is lassú csökkenésnek indultak. A rendszer azonban továbbra is súlyos egyensúlyhiá-nyok miatt szenved. Az IMF felé vállalt költségvetésideficit-számok a tervezettnél alacsonyabb infláció és növekedés miatt már most látható, hogy nem tarthatók. A korábban bejelentett költségvetési kiigazításból az év végi ünnepi időszakban eltűnt 170 milliárd forint, ezt a tartalékokból tervezik finanszírozni. Azaz az idei év jelentős költségvetési tartalékok nélkül indul.
Emellett látni kell, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciálja mára 2 százalékra sülylyedt, ami fenntarthatatlanná teszi az adóssághelyzetünket. Az ország külső devizaadóssága eléri a GDP 50 százalékát, ez a jelenlegi környezetben hosszabb távon évi 6-7 százalékos jövedelemtranszfert eredményez. Ennek a felét biztosítja az EU, de a másik felét nekünk kell megtermelni, vagy nekünk kell forrást találni rá. A költségvetés kamategyenlege – jelenleg – évi 4,3 százalék negatívumot mutat, de ez 2011-től 5 százalékra emelkedik. Ugyanezek a számok a régió többi országában 2–3 százalék között találhatók. A GDP-arányos államadósság a 2001-es 53 százalékról mára elérte a 70 százalékot, és semmi jele nincs annak, hogy ez miért ne növekedjen tovább. Az alacsony emelkedési ütem igazi adósságcsapdába kezdi szorítani az országot, ezt súlyosbítja, hogy a magas devizaadósság miatt a leértékelődés csak ront a helyzetünkön. Ma még úgy tűnik, kevesen akarják megérteni azt, hogy ilyen struktúrában kimerültek a költségvetési kiigazítás tartalékai. Úgy tűnik, a kormányzat abban a tévhitben él, hogy az IMF-pénz megoldotta a problémákat, és a nehezén túl vagyunk, pedig a neheze még csak most jön. Ne feledjük el, az ukrán hrivnya az IMF-csomag után értékelődött le 40 százalékot. Az IMF negyedévente ellenőrzi a számokat, és májusban arra a következtetésre jut majd, hogy további szigorítás nélkül nem tudjuk tartani az idei 2,6 százalékos vállalásunkat, az MNB inflációs jelentésében a költségvetési kockázatok várhatóan ismét komoly hangsúlyt kapnak majd. Nem tudom, mi lesz a piac reakciója, de eddig egyetlen ország sem jött ki jól abból, ha nem tudta teljesíteni az IMF-programot. A hiányt továbbra sem vagyunk képesek belföldi forrásokból finanszírozni, így az IMF-csap akár átmeneti elzárása is rendkívüli feszültségeket eredményezhet, ezt pedig mindenképpen el kell kerülni. A jelenlegi struktúrában 250-300 milliárd forintnyi fűnyíróelvű kiadáscsökkentés nem képzelhető el, hiszen az már nehézségeket okozna az állam alapintézményeinek működtetésében. Nem gondolom, hogy a rendvédelmi dolgozók vagy a jogszolgáltatásban alkalmazottak a mostaninál kevesebb bérért hajlandók lesznek vásárra vinni a bőrüket.
A jelenlegi helyzetre az egyetlen megoldás a potenciális növekedési ütem célzott és drasztikus emelése, amit az adók és járulékok azonnali, mintegy 1000 milliárd forintos csökkentésével (egykulcsos családi adózás rögtöni bevezetése az egyéb adókedvezmények eltörlése mellett) és a kiadások 1300 milliárd forintos mérséklésével lehet elérni. Csak egy példa: ma hazánk a GDP 22 százalékát költi szociális kiadásokra az azonos fejlettségű országok 16-20 százalékos szintjével szemben, s ez hosszabb távon egyre nagyobb terhet jelent majd a gazdaság számára, főleg egy romló demográfiai helyzetű országban. A fiskális oldali átalakítás mellett – de nem helyette – a Magyar Nemzeti Banknak az irányadó kamatait drasztikusan csökkentenie kellene. Ugyanakkor tisztában kell lennünk avval, hogy a kamatok drasztikus mérséklése fiskális átalakítások nélkül elképesztő mértékű rendszerkockázatot hordoz magában. A lakosság, a vállalati szektor és a bankrendszer devizakitettsége miatt egy hirtelen árfolyam-leértékelődés ilyen állami terhek mellett a GDP még erőteljesebb visszaesését eredményezheti. Éppen ezért a kamatok drasztikus csökkentése csak az állami terhek jelentős mérséklésével párhuzamosan célravezető, hiszen ez esetben az árfolyam leértékelődése csak rövid távon következne be, hosszabb távon erőteljes felértékelődéssel kellene szembenéznünk. A fiskális reformok nélküli lépések viszont az árfolyam tartós értékvesztését eredményezik, vagyis az erőteljes kamatcsökkentés nem hatásos megoldás a fiskális oldal gyökeres átalakítása nélkül.
A rendszer egyre jobban feszül, és a helyzet kezd fenntarthatatlanná válni. A 300 forintos euróárfolyam kialakulása ma már egyre inkább realitás, és a probléma az, hogy a kamatemelés nem hatásos az árfolyam védelme szempontjából egy olyan országban, ahol a növekedési ütem –2,5 százalék, és a növekedési potenciál sem több 2 százaléknál. Éppen ezért a kamatmozgásnak az árfolyam mozgásától lassan függetlenednie kell, azaz a feszültségek kicsapódása most már elsősorban az árfolyamban kell hogy megjelenjen.
Az elmúlt hét évben a lakosság vagyona átlagosan 40 százalékkal értékelődött le a régió többi országához képest, és egyelőre egyetlen jel sem mutat arra, hogy ez a tendencia leállna. Évek óta halogatjuk a fiskális oldal átalakítását, s csak toldozgatunk-foldozgatunk. De ma már erre nem várhatunk tovább, hiszen zsákutcába kerültünk. Fel kell hagyni a költségvetés választási szempontok szerinti tervezésének gyakorlatával, különben a korábbiaknál lényegesen nagyobb nehézségekkel kell szembenéznünk. Ma már nincs választási lehetőségünk és időnk, hiszen az IMF–EU kegyelemkenyerén nem élhetünk sokáig. Egyszer az IMF-hitelt is vissza kell fizetni, és arra a forrásokat a magánbefektetőktől kell összeszednünk, akik a jelenlegi struktúrában egyre kevésbe lesznek hajlandók további pénzeket kockára tenni.
A szerző az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő elnök-vezér-igazgatója
