Zsákutcában: súlyos recesszió előtt Magyarország

A forintárfolyam az elmúlt időszakban a viszonylag magas kamatoknak és az IMF–EU-pénznek köszönhetően stabilizálódni látszik a 260–275 közötti árfolyamsávban, és a kamatok is lassú csökkenésnek indultak. A rendszer azonban továbbra is súlyos egyensúlyhiányok miatt szenved.

Az IMF felé vállalt költségvetésideficit-számok a tervezettnél alacsonyabb infláció és növekedés miatt már most látható, hogy nem tarthatók. A korábban bejelentett költségvetési kiigazításból az év végi ünnepi időszakban eltűnt 170 milliárd forint, ezt a tartalékokból tervezik finanszírozni. Azaz az idei év jelentős költségvetési tartalékok nélkül indul.

Emellett látni kell, hogy a magyar gazdaság növekedési potenciálja mára 2 százalékra sülylyedt, ami fenntarthatatlanná teszi az adóssághelyzetünket. Az ország külső devizaadóssága eléri a GDP 50 százalékát, ez a jelenlegi környezetben hosszabb távon évi 6-7 százalékos jövedelemtranszfert eredményez. Ennek a felét biztosítja az EU, de a másik felét nekünk kell megtermelni, vagy nekünk kell forrást találni rá. A költségvetés kamategyenlege – jelenleg – évi 4,3 százalék negatívumot mutat, de ez 2011-től 5 százalékra emelkedik. Ugyanezek a számok a régió többi országában 2–3 százalék között találhatók. A GDP-arányos államadósság a 2001-es 53 százalékról mára elérte a 70 százalékot, és semmi jele nincs annak, hogy ez miért ne növekedjen tovább. Az alacsony emelkedési ütem igazi adósságcsapdába kezdi szorítani az országot, ezt súlyosbítja, hogy a magas devizaadósság miatt a leértékelődés csak ront a helyzetünkön. Ma még úgy tűnik, kevesen akarják megérteni azt, hogy ilyen struktúrában kimerültek a költségvetési kiigazítás tartalékai.

Heim Péter írása teljes terjedelemben a VG blogjában itt olvasható