Nagy ütemben lefelé tartunk

Minden korábbinál nagyobb visszaesés mutatkozott a hazai reálgazdaságban februárban, de még így is valószínű, hogy messze a mélypont. A Világgazdaság és az Ecostat közös indikátora, a gyorsulási irányadó (GYIA) 0,63 százalékos zsugorodást jelez januárhoz képest a szezonálisan kiigazított adatok alapján. Szeptember óta folyamatosan esik a mutató, ezt a Központi Statisztikai Hivatal előzetes GDP-statisztikája is alátámasztja. Az utóbbi tizenkét hónapot nézve csak négyben mutatkozott egyébként növekedés. Bár az utóbbi hetekben is megjelentek optimista prognózisok, a trend egyértelműen csökkenést rajzol ki, így még korai azt mondani, hogy közel járunk a mélyponthoz. Az előző év azonos időszakához képest is egyre csökken a GYIA értéke, már 1,8 százalékos visszaesésről tanúskodik, ez szintén mélypont a 2004-ig visszaszámított idősorban.

A GYIA részindikátorai közül éles visszaesést mutat a tőzsdeindex (BUX) és az ipari termelés; előbbi a befektetői hangulat mélyrepülését jelzi, míg az utóbbinál a külső kereslet zuhanása játssza a fő szerepet. Ezt támasztja alá a fő felvevőpiacunk, Németország üzleti várakozásait összesítő Ifo-index is, amely enyhe javulást mutatott ugyan januárban, azonban így is igen mélyen tartózkodik a korábbi évek átlagához viszonyítva. A főként német cégeknek beszállító hazai termelőegységek érezték meg elsőként az európai recessziót, már 2008 utolsó hónapjaiban is óriási termeléskiesést szenvedtek el emiatt.

A belföldi kereslet alakulásáról árulkodó nem élelmiszer jellegű kiskereskedelem mutatója gyorsulva esett vissza decemberben. Ezzel már a 2004-re jellemző szintre csökkent a termékkör forgalma, ezt az alig emelkedő reálkeresetek mellett a hitelhez jutási feltételek szigorodása, illetve a gyenge forint miatt megnövekvő törlesztőrészletek okozták. Szintén a gyenge hazai valuta számlájára írható, hogy a gépjárműhitel-állomány érezhetően növekedett decemberben, mert az eladások egyébként ellentétes tendenciát indokolnának. A tartós munkanélküliség terén viszont enyhe javulás következett be; a munkakeresés átlagos időtartama 18,5 hónapra csökkent, ez négy időszakkal korábban még 19 volt.

A pénzmennyiség (M1) további mérséklődést mutatott, a csökkenő pénzigény egyértelmű jele a gazdasági aktivitás csökkenésének. A kétéves mélységben lévő infláció ellenére a reálkamat enyhe csökkenése figyelhető meg; ez elvben segíti a beruházásokat, azonban egyrészt még mindig magas, 6 százalék feletti szinten van a mutató, másrészt ezt a szokásos gondolatmenetet a likviditáshiány írja felül.