Mariann Fischer Boel szerint tarthatatlan, hogy a jelenlegi laza szabályozást kihasználva a tagországok nyakló nélkül folyósítanak ilyen címen támogatásokat. A hátrányos helyzetű térségek közé sorolhatók a hegyvidéki körzetek mellett a „különleges természeti hátrányokkal” küzdők, továbbá azok is, amelyeket a kormányok egyéb okok miatt érdemesítenek extra támogatásra.
Éppen ez utóbbi kategóriát alkalmazzák a leggyakrabban a tagországok, és ez egyebek mellett olyan visszásságokat szül, mint hogy a leggazdagabb tagállamnak számító Luxemburg területének 95 százaléka hátrányos helyzetűként van feltüntetve. Összességében a tagállamokban működő agrárgazdaságok több mint fele hátrányos helyzetűnek számít, és a részükre kiutalt extra támogatások évente kétmilliárd euróra rúgnak. Ennek felét a közösség, másik felét a tagállamok állják.
