A neheze még előttünk van

A nyugati gazdaságok csak a második világháború idején elszenvedett gazdasági visszaeséshez tudják hasonlítani a jelenleg kibontakozó válságot, Magyarországon azonban alig két évtizeddel ezelőtt ment végbe hasonló. Az akkori átalakulási krízisnek máig ható következményei is vannak, ezért a hosszabb jövőre nézve is sok tanulsággal szolgál a következő évek kilátásait összevetni az akkori tapasztalatokkal.

Még a mostani legpesszimistább előrejelzések sem közelítik meg az 1990–93 közötti, összesen mintegy 15 százalékos GDP-zsugorodást, az ipari visszaesés viszont már most meredekebb, mint a rendszerváltáskor. A válság előtti kiinduló szintre kereken egy évtized elteltével tudott csak visszakapaszkodni a gazdaság a rendszerváltást követő időszakban. Most ettől lényegesen gyorsabban, négy év alatt sor kerülhet erre, ha abból indulunk ki, hogy 2010 után visszatérünk a – jelenleg 3 százalék körülire becsült – potenciális növekedési pályához. Nem elhanyagolható azonban, hogy ezt milyen tényezőkre alapozva teszszük. Most ugyanis sok gond, főként az alacsony foglalkoztatás vezethető vissza az előző válságra adott gazdaságpolitikai válaszokra. A külföldi működő tőke gyorsított beáramlása ugyan lényegesen javította a magyar gazdaság átlagos technikai színvonalát is, ám ez többlet-munkaerőigényt csak korlátozottan hozott.

Erre világított rá tegnap a szociális és munkaügyi miniszter is, szerinte egymillió munkahely hiányzik a rendszerváltás óta Magyarországon. Szűcs Erika kiemelte: az akkor megszűnt másfél millió munkahelyből nagyjából félmilliót lehetett pótolni. A miniszter szerint a rendszerváltás legnagyobb adóssága a társadalommal szemben a foglalkoztatás területén van, itt két évtized alatt nem történt lényegi elmozdulás.

Magyarország a foglalkoztatás kérdésével azóta sem alaposan, sem eléggé differenciáltan nem foglalkozott – vélekedett a miniszter az MTI tudósítása szerint. Rámutatott: gyakorlatilag 20 éve 55–58 százalék között van a hazai foglalkoztatási ráta. A munkapiac legnagyobb gondja, hogy a felesleges munkaerő nagy arányban a végleges távolmaradást választotta, előre hozott, illetve rokkantnyugdíjazás formájában. Több nemzetközi példa is igazolja, hogy hasznosabb, ha inkább munkanélküli-ellátást fizetnek az érintett rétegek számára, és átképzéssel, illetve részmunkaidős megoldásokkal egészítik ezt ki – mondta.

A rendszerváltás utáni visszaesés látszólag más jellegű, mint a mostani, hiszen a teljes gazdasági struktúrát érintette, ugyanakkor sok közös vonása is mutatkozik a jelenlegi helyzettel. Az óriási külpiaci visszaesés most a fejlett piacokról indult ki, míg akkor a KGST szétesése miatt tűnt el a kereslet nagy része. Figyelemre méltó, hogy jelenleg ugyanúgy egyetlen térségtől függ a magyar export, mint akkoriban, pedig már régóta ismertek ennek hátulütői a szakértői körökben. Sokat segített volna az ország mostani helyzetén, ha elvi megfontolások helyett a gazdasági racionalitást szem előtt tartva igyekeztek volna a hazai vállalatok megőrizni a pozícióikat az orosz és a volt szocialista piacon.

Van azonban pozitív eleme is a mostani gazdasági válságnak, az infláció például most még a tervezett áfaemeléssel együtt sem valószínű, hogy lényegesen megemelkedik. A 90-es évek derekán viszont még évi 35 százalékos pénzromlás is előfordult, és az egész évtizedben gondot okozott annak letörése. A lényegi különbség, hogy azóta a legtöbb hatóságilag alacsonyan tartott fogyasztói árat liberalizálták, így már csak kisebb részben játszanak szerepet a belső inflációs tényezők. Több szakértő is aggodalmát fejezte ki ugyanakkor, hogy 3-4 éves távlatban hogyan sikerül kezelni a most a nyugati kormányok által nagylelkűen a piacra öntött pénzmennyiség árfelhajtó hatását.

Módszertani gondok

A szocializmus idején a keleti blokk egyik legelismertebbje volt a magyar statisztikai rendszer, de még így is csak kevés adat áll rendelkezésre 10-12 évnél hosszabb időre visszamenőleg. Még a meglévő adatok is csak korlátozottan összevethetők a mostaniakkal, hiszen például a GDP-számítás módszertana óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Az új számítási módszereket pedig nem minden esetben vezették vissza 5-10 évnél hosszabb periódusra