Defláció kísérti Európát

Napról napra újabb makrogazdasági adatok válnak ismertté Európa különböző országaiban, amelyek azt mutatják: a gazdasági visszaesés nyomán sok helyütt az árak általános csökkenésére (vagyis negatív inflációra, deflációra) kell felkészülni. Kérdéses ugyanakkor, hogy ez átcsaphat-e a válságot tovább gerjesztő örvénybe, vagy ellenkezőleg, a fogyasztást élénkítő hatások dominálnak majd. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy a szükséges monetáris válaszlépéseket illetően is megoszlik a döntéshozók és az elemzők véleménye.

Az euróövezetben már csak 0,6 százalék volt az éves infláció a múlt hónapban, ez történelmi mélypontnak felel meg, és lényegesen alacsonyabb az Európai Központi Bank által célként kitűzött két százalék alatti, de ahhoz közeli rátánál. A legfrissebb adatok szerint Nagy-Britanniában a kiskereskedelmi árindex nullára esett, Spanyolországban pedig máris negatív tartományba csúsztak az árak: márciusban 0,1 százalékkal mértek alacsonyabb fogyasztói árszintet, mint egy évvel korábban.

Miguel Angel Fernandez, a madridi központi bank kormányzója az év nagy részében negatív inflációs adatokra számít, és szavai szerint „az EKB-nak vigyáznia kell, nehogy a defláció csapdájába csússzon a gazdaság, mert onnan nehéz lenne kikeveredni”. Hozzátette ugyanakkor, hogy az árszint csökkenése önmagában – tehát amíg nem gerjeszti a kereslet csökkenését – kedvező hatással lenne a korábban viszont túlságosan gyors inflációval küzdő spanyol gazdaságra.

Az EKB igazgatóságának osztrák tagja, Ewald Novotny egy március végi nyilatkozatában azt mondta, hogy nyár végéig vagy kora őszig több valutauniós országban – közöttük Németországban és Ausztriában is – az árak csökkenésére kell felkészülni. El kell kerülni, hogy hosszú ideig bukdácsoló gazdasági kibocsátás melletti negatív áremelkedéstől szenvedjen Európa – tette hozzá az osztrák jegybanki vezető. Holland kollégája, Nout Wellink szerint ugyanakkor szó sincs deflációs veszélyről, mivel az árak csökkenése a jelen helyzetben inkább segíti a lakossági fogyasztást.

Howard Archer, az IHS Global Insight közgazdásza szerint Európa valószínűleg hosszú deflációs időszakkal kénytelen szembenézni, ez további kamatcsökkentéseket tehet szükségessé az EKB részéről. Egyelőre azonban nem biztos, hogy a klasszikus értelemben vett deflációs spirál kialakulásától kellene tartani. Rainer Güntermann, a Commerzbank elemzője a Reutersnek kifejtette: a fogyasztók a felmérések tanúsága szerint nem azért tartják vissza vásárlásaikat, mert az árak esésére spekulálnak. Fabian Heller, a Credit Suisse szakértője pedig úgy fogalmazott, a fő kérdés nem a defláció, hanem hogy mikor indul be a gazdasági növekedés.

Mindazonáltal Svájcban is egyre gyakrabban emlegetik a deflációt. Az alpesi országban a márciusi árszínvonal 0,4 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, és előrejelzések szerint a fogyasztói árindex a nyár közepére kereken egy- százalékos deflációt mutat. Ez a brit Telegraph szerint olyan határértéknek tekintendő, amelyen túl az árak csökkenése döntő befolyást fejthet ki a fogyasztói magatartásra és a többi gazdasági szereplő döntéseire; önmagát erősítő deflációs spirálról van szó, amelyből csak nehezen lehet kirántani a gazdaságot. Ha a defláció ellen a Svájci Nemzeti Bank a frank értékének mesterséges leszorításával próbál meg védekezni, akkor a versengő leértékelések valóságos hullámát indíthatja el. Tajvan máris devalvált, és ugyanezt fontolgatja Dél-Korea és Szingapúr is.

Huzamosabb idejű árszínvonal-csökkenés hatására nem léteznek elméleti tételek és (Japánt leszámítva) modern gyakorlati tapasztalatok sem. Régi tapasztalatok persze vannak, ám ezek vegyesek, a mai helyzetben pedig talán nem is igazán alkalmazhatók. Nagy-Britannia 19. századi virágkorában hosszabb időszakok-ban jelen volt az árcsökkenés, és hasonló volt a helyzet az Egyesült Államokban az 1800-as évek vége felé. Ekkor a pénztömeg alapját képező arany mennyisége lassabban növekedett, mint a gazdasági termelés, ez tartós árcsökkenést váltott ki, látványosan növekvő jólét mellett. Az USA-ban 1929 és 1933 között észlelt mintegy 30 százalékos áresés viszont rendkívül negatív következményekkel járt. VG

Ilyen szikra lehet brit szakértők szerint például az olajár: ha a pénzzavarban lévő termelők visszafogják kibocsátásukat, akkor hamar ismét az égbe szökhet a fekete arany világpiaci ára.

Ennek elfojtásához az kell, hogy a kormányok és a jegybankok azonnal felismerjék a trendfordulót, és csírájában elfojtsák az inflációs veszélyt.

Ilyen szikra lehet brit szakértők szerint például az olajár: ha a pénzzavarban lévő termelők visszafogják kibocsátásukat, akkor hamar ismét az égbe szökhet a fekete arany világpiaci ára.

Ennek elfojtásához az kell, hogy a kormányok és a jegybankok azonnal felismerjék a trendfordulót, és csírájában elfojtsák az inflációs veszélyt.-->