Fapados fegyverekkel készülhet a végső csapásra Oroszország: nem lopnak többé a németektől, de Irán keze is benne van – ezt tudja a Sahid–107-es

Oroszország újabb, iráni fejlesztésű támadódrónt állít szolgálatba az ukrajnai háborúban, amellyel még inkább a mennyiségre és az alacsony költségre helyezi a hangsúlyt – írta a Spiegel.

A Sahid–107-es típus megjelenése azt jelzi, hogy Moszkva nem csupán technológiai fejlesztéssel, hanem gyártási egyszerűsítéssel és tömeges alkalmazással próbál előnyt szerezni a fronton, miközben az ukrán légvédelem kimerítésére törekszik.

Olcsóbb, egyszerűbb, de nagy számban bevethető

A Sahid–107-es az iráni Sahid dróncsalád újabb tagja, amely a korábban széles körben használt Sahid–136-osnál kisebb és technológiailag egyszerűbb eszköz. Elemzők szerint a konstrukció elsődleges célja nem a precíziós csapásmérés vagy a nagy hatótáv maximalizálása, hanem az, hogy a drónt

• gyorsan,
• nagy mennyiségben
• és alacsony költséggel

lehessen előállítani. A típus így jól illeszkedik Oroszország azon stratégiájába, amely a légvédelmi rendszerek túlterhelésére épít.

A rendelkezésre álló információk szerint a drón egyszerű aerodinamikai kialakítással, X alakú vezérsíkkal és viszonylag kis teljesítményű motorral rendelkezik. Robbanófeje körülbelül 15 kilogrammos, ami elegendő taktikai célpontok, kisebb infrastruktúra-elemek vagy katonai állások megsemmisítésére. A hatótávolság elérheti a 300 kilométert, ami lehetővé teszi, hogy a frontvonal mögötti területeket is fenyegetés alatt tartsa.

A légvédelem kifárasztása az oroszok célja

Bár a Sahid–107-es nem számít technológiai áttörésnek, katonai jelentőségét éppen egyszerűsége adja. Oroszország az elmúlt időszakban egyre inkább a drónrajok alkalmazására épít, ahol az olcsóbb eszközök feladata nem feltétlenül az, hogy önmagukban döntő csapást mérjenek, hanem hogy

• lekössék,
• kifárasszák
• és drága elfogórakéták használatára kényszerítsék

az ukrán légvédelmet.

Ukrán források már beszámoltak az első sikeres elfogásokról is: a Sahid–107-est több esetben lelőtték, ami azt mutatja, hogy a típus nem sebezhetetlen. Ugyanakkor szakértők szerint a fenyegetést nem az egyes drónok képességei, hanem a tömeges alkalmazás jelenti, különösen akkor, ha a Sahid–107-est más, nagyobb és erősebb drónokkal együtt vetik be.

A típus megjelenése egyúttal az iráni–orosz katonai együttműködés további elmélyülését is jelzi. Moszkva egyre nyíltabban támaszkodik iráni fejlesztésekre, miközben saját hadiipara nehezen tudja pótolni a veszteségeket és fenntartani a szükséges gyártási volument.

Komolyabb drónarmadája is van az oroszoknak

Eszerint Moszkvának elegendő tartalékai vannak a mintegy ötvenezer dollárba kerülő Sahidoknál egy nagyságrenddel drágább, nagyobb, pontosabb és pusztítóbb Iszkanderek tömegesebb bevetésére. Elképzelhető, hogy 

• Oroszország minél gyorsabban dűlőre akarja vinni az ukrán háborút, 
• katonailag legyőzni Kijevet, 
• politikailag jelenlegi formájában felszámolni Ukrajnát, 
• meggátolni NATO-tagságát, 
• gazdaságilag alárendelni, megakadályozva Kijev csatlakozását az EU-hoz. 

Az Iszkanderek ballisztikus rakétaformája, a hatszoros hangsebességre képes 9K720 (NATO regisztrációs neve: SS–26 Stone) ellen az ukrán lég- és rakétavédelem nagyon nehezen tud védekezni. Míg a Sahidok 40-50 kilogrammos robbanófejet (egy 155 milliméteres gránát súlya, hatóereje) hordoznak, addig az Iszkanderek 480–800 kilogrammos, tehát egy jó nagyságrenddel nagyobb robbanófejjel repülnek. És felszerelhetők hagyományos (kémiai) robbanófejjel vagy nukleáris töltettel. Ukrajnát aggasztja, hogy az Iszkander-család cirkálórakéta-változatát, a 9K729-est Moszkva bevetheti (vagy már be is vetette) Kijev ellen. 

A Sahidok lassúak. Különböző források 185-től 340 kilométer per óra csúcssebességűnek írják le őket. Idén nyár óta Oroszország sugárhajtású motorral felszerelt Sahidokat is bevet, amelyek nagy gondot okoznak az ukrán lég- és rakétavédelemnek. Sebességük megközelíti a hangsebességet azaz négyszer-ötször gyorsabbak a légcsavaros Sahidoknál. Jurij Ignat, az ukrán légierő szóvivője nem is árulja el az új Sahidok sebességét, csak annyit mond: gyorsabbak az óránkénti 500 kilométeres szintnél.