Stiglitz: Mozgósítható pénz csak Ázsiában van
A hatást azok a fejlődő államok is megérzik, amelyek sokkal jobb makrogazdasági, illetve szabályozási politikát folytattak, mint az USA. A globális válság globális válaszokat követel, a felelősség azonban nemzeti szinten marad. Az ösztönző csomagokat a kormányok úgy állítják össze, hogy azok hatása odahaza legyen maximális, ne pedig nemzetközi viszonylatban.
Amikor az országok meghatározzák az ösztönzés mértékét, akkor a náluk várt növekedésgyorsulást és javuló foglalkoztatást a saját költségvetésükre háruló terhekkel vetik össze. A kisebb gazdaságok esetében az élénkítés természetesen más országokra is hat bizonyos mértékben, a fiskális csomagok ennek ellenére gyengébbek és rosszabbak lesznek, mint lehetnének egyébként. Ezért van szükség globális léptékben összehangolt tervekre. Ez a megállapítás az egyike azoknak, amelyeket az ENSZ által – a globális válság elemzésére – életre hívott szakértői bizottság tett közzé, amelynek elnöke magam vagyok, és amely nemrég terjesztette a világszervezet elé az előzetes jelentését.
A beszámoló támogat számos, a G20 csoport által is megfogalmazott kezdeményezést, azzal a különbséggel, hogy tartalmában a fejlődő államokra összpontosít. Ennek egyik jeleként például elismeri, hogy a fejlődő országoknak nem is kell olyan keynesiánus intézkedéseket végrehajtaniuk, mint másoknak (mára mindenki keynesiánus lett). Ehhez náluk ugyanúgy hiányoznak a megfelelő erőforrások, mint a létező globális hitelező intézményeknél. Ha el akarjuk kerülni egy újabb adósságválság létrejöttét, akkor a pénz jelentős részét adományok formájában kell folyósítani.
Különösen kerülendő, hogy olyan káros monetáris és fiskális politikát írjanak elő a támogatottaknak, amelyek összehúzódást eredményeznek. Mellőzendő a pénzügyi dereguláció kikényszerítése is, amely a jelenlegi válság gyökerének tekintendő.
A világ számos részén megbélyegzendő, ha valaki az IMF-hez fordul. Az elégedetlenség azonban nemcsak a hitelkérelmezők, hanem esetleges forrásokat folyósító országok körében is tapasztalható. Mobilizálható pénz jelenleg Ázsiában és a Közel-Keleten található. E körben azonban adódik a kérdés, hogy miért juttassanak pénzt olyan intézményeknek, amelyek működésébe csekély beleszólásuk van, és amelyek gyakorta az ő elveikkel és értékrendjükkel ellentétes politikai törekvéseket képviselnek.
