Nálunk gyengébb teljesítmény nem volt a felzárkózásban az EU-belépés óta
Az új tagok kohéziós teljesítménye nem egyenletes. Ennek oka a többségükre jellemző túlelosztás: A kormányok ki akarták ugyanis használni az integrációs esélyeket (az életszínvonal gyorsított növelése, az infrastruktúra-fejlesztés, uniós pénzek minél teljesebb lehívása).
A csatlakozás időpontja óta Magyarország nyújtotta a leggyengébb teljesítményt a felzárkózásban, sőt, az egy főre jutó GDP terén 0,6 százalékponttal távolabb is került az uniós átlagtól. A legdinamikusabb felzárkózást 2007-ig a most súlyos recesszióval küzdő Lettország, valamint a másik két balti állam mutatta.
Az új tagországok sikeres felzárkózása azoknak a jelentős pénzügyi támogatásoknak is köszönhető , melyekhez az Európai Unió különböző (strukturális-, kohéziós és agrártámogatási) alapjaiból jutottak hozzá. Ezek GDP-hez viszonyított aránya – az előző költségvetési ciklus (2004– 2006 közötti) bővítési évet követő időszakában – Lengyelországban megközelítette a 2 százalékot, Szlovákiában és Magyarországon 1 százalék lett, a viszonylag fejlett Csehországban és Szlovéniában 0,8, illetve 0,5 százalékot tett ki.
