Nem csupán a növekedés érdekében, hanem sokkal inkább azért, mert csak az adócsalás költségeihez mérve versenyképes adókulcsokkal lehet eredményesen felszámolni azt az - általam kétcsatornásnak nevezett - bérezési rendszert, amelynek lényege, hogy a munkavállaló alacsony bérre van bejelentve és keresetének másik részét zsebbe kapja – olvasható a közgazdásznak a Népszabadságban megjelenő cikkében.
Az így alkalmazottak nagy része nem kapna munkát, ha a munkaadója mindent leadózna, mert a vállalkozás jövedelemtermelő képessége gyenge. 15 százalékos egykulcsos (amivel a is adózna) és legalább 10 százalékpontnyi vágás a munkaadói járulékokban már vonzóvá tenné az adófizetést a csalással szemben. A hazai tulajdonú vállalkozások ezen adókulcsok mellett is több adót fizetnének, legalább annyival, mint amennyiért fiktív számlákat vásárolnak.
Ha csak 10 százalékkal nőne a termelékenységük és ugyanennyivel emelkedne az általuk foglalkoztatottak száma is, akkor jóval több adót fizetnének, annyit, mint amennyit eddig a magas adókulcsok formájában az állam elvárt - hiábavalóan, hiszen fedezete nem termelődik meg. Sok vállalkozó azért nem alkalmaz több embert, mert a zsebbe fizetendő bérrész előteremtése nagyobb léptékben már vállalhatatlan kockázattal jár. A csalás kényszere alóli felszabadulás a legnagyobb növekedési tartalék!
A Bajnai-kormány intézkedései ugyan csökkentik a bérek terheit, de nem eléggé. A kormány nem tekinti problémának a morális válságot okozó csalási kényszert, s az intézkedések indoklása is szánalmas. A bérek terheinek könnyítését az ötvenmilliárd forintnyi bevétellel tervezett vagyonadó tenné lehetővé, ami nonszensz. Ezzel lejáratják a közteherviselést, a legigazságosabban megvalósítani képes intézményt, pedig csak egy mindenfajta vagyonra kiterjedő, minden háztartás által elkészítendő vagyonbevalláson alapuló bevezetése mentheti meg Magyarországot attól, hogy meg ne fojtsák a hitelek, amelyek a választópolgárok korrumpálásához kevésnek bizonyuló adóbevételeket pótolják.
