Az ÁSZ a 2000 és 2007 közötti időszakot vizsgálva úgy látja, hogy a lakástámogatási pályázatok meghirdetése esetleges volt, az erre vonatkozó miniszteri döntéseket nem dokumentálták, a támogatások révén elérhető célokat a kormányok nem számszerűsítették, és azok teljesülését nyomon követő rendszert sem alakítottak ki.
Mint ismert, az ezredfordulón bevezetett lakástámogatási rendszernek alapvetően az volt a célja, hogy az új lakások építésével és a használt lakások felújításával javuljon a lakhatás minősége, valamint növekedjen a bérlakások állománya. Ez utóbbi kívánság azonban a vizsgált 7 év alatt sem vált valóra. Nem úgy, mint a támogatási rendszer rövidtávú céljai, a meghozott intézkedések ugyanis – egészen 2004-ig – a lakásépítések számának emelkedését eredményezték.
Az államilag támogatott lakáscélú hitelek száma és összege azonban csupán 2003-ig emelkedett, 2007-re pedig számuk az összes engedélyezett hitelállományon belül 10 százalékra, értékük pedig 8,6 százalékra csökkent. Hiába emelkedett 7 év alatt háromszor is az inflációt meghaladó mértékben a lakásépítési kedvezmény összege, az új lakást vásárlók és építők döntését ez sem hatotta meg túlzott mértékben.
Az előbb említetteken túl a költségvetésnek sem tett jót az adakozás. A költségvetés lakáscélú kiadása ugyanis 7 év alatt összesen 1469 milliárd forintra rúgott. A költségvetési kiadások évről évre fokozatosan emelkedtek: a 2000-ben regisztrált 50 milliárd után tavaly már 186 milliárd forintot fordítottak erre a célra.
Ugyancsak sántított a rendszer a különböző támogatási lehetőségek kihirdetését illetően. A kilenc pályázati lehetőségből ugyanis négyet – bérlakás állomány növelése, közművesített telkek kialakítása, a lakhatást szolgáló egyházi ingatlanok felújítása, valamint az iparosított technológiával épült lakótelepek energiatakarékos korszerűsítése és teljes felújítása – 2003 óta, a városrehabilitációt pedig 2004 óta nem hirdették meg, miközben a jogszabályi keretek mindvégig adottak voltak. Ugyancsak magyarázatra ad okot a lakáscélú támogatásokat szabályozó kormányrendelet – 7 év alatt – 25 alkalommal történő módosítása, ami nem segítette elő a rendszer átláthatóságát.
Mindenesetre – legalábbis a kormány ígérete szerint – az új lakástámogatási rendszer sokkal célzottabb és átláthatóbb lesz. Ez utóbbi megvalósítása nem is olyan nagy feladat, hiszen a szocpol, félszocpol és „FOT” stb. helyét lakástámogatási rendszer címén egy új állami kamattámogatási forma váltja fel, amely 2009. október 1-jétől lesz igényelhető a hitelintézeteknél. A régi rendszer felfüggesztése természetesen nem vonatkozik azokra, akik 2009. június 30-ig nyújtják be igénylésüket, és azokra sem, akik már részesülnek valamilyen típusú lakástámogatásokban.
Az állampapírhozam-alapú kamattámogatás mértéke új lakás vásárlás esetében az állampapírhozam 50 százaléka, lakáskorszerűsítés esetén 40 százaléka lesz. A 45 évnél fiatalabb, 2 vagy több gyermeket nevelő szülőknél a kamattámogatás mértéke a gyermekek számával nő: 2 gyermek esetében 52 százalék, 3 gyermeknél 55 százalék, 4 gyermeknél 59 százalék, 5 gyermeknél 64 százalék, míg 6 vagy több gyermek esetében 70 százalék lesz. Az kamattámogatási rendszer költségvetési forrásigénye az előzetes számítások szerint 2009-2011 között évente nem haladja majd meg a 2,5-3 milliárd forintot.
A lakástámogatási jelenlegi rendszerének felfüggesztése nagymértékben csökkenti majd a költségvetés ilyen irányú kiadásait. A kormány tollvonásával ugyanis 2009-ben 25,6 milliárd forinttal, 2010-ben 68,6 milliárd forinttal, míg 2011-ben 78,3 milliárd forinttal több jut majd az államkasszába.
