Jó és rossz vélemények

Az elmúlt hetek értékelései vegyes képet nyújtanak a magyar gazdaságról, de a negatív és a pozitív véleményeknek is van alapjuk. A legfőbb változás ősz óta, hogy a gazdaság külső forrásigénye lényegesen csökkent, ez két tényezőre vezethető vissza. Egyrészt a recesszió miatt egyre kevésbé teljesülő bevételi tervek ellenére a kormány viszonylag szigorú fiskális politikát folytat. Az év eleji, 3 százalék alatti hiánycélt ugyan már feladta (az IMF engedélyével), de a most előirányzott 3,8 százalékos GDP-arányos deficit még mindig kiemelkedően jó eredmény lenne európai összehasonlításban. Erre világított rá a Deutsche Bank legutóbbi értékelése, amelyben aggodalmát fejezte ki a régió többi országának fiskális magatartásával kapcsolatban. A Merrill Lynchnél is arra hívták fel a figyelmet, hogy Magyarország jövőre az élre kerülhet a ciklikusan kiigazított költségvetési egyenleg tekintetében. Míg ugyanis a többi országban a gazdaság közvetlen és közvetett ösztönzésére pluszforrásokat vetnek be, nálunk bevételnövelés (az áfa, a jövedéki adó emelése), illetve kiadáslefaragás zajlik. Ennek azonban mellékhatása is van: mélyíti a reálgazdasági recessziót, az amúgy is alacsony keresletet tovább csökkenti.

A pénzügyi egyensúly javulásának fő forrása azonban a magánszektor, amely az idei első negyedévben már nettó értelemben adósságtörlesztővé vált. Ez kényszerűségből alakult így, az eddig könnyen és olcsón felvehető devizahitelek korszaka ugyanis lezárult, az ilyen konstrukciók megdrágultak, és sokkal szűkebb kör számára állnak rendelkezésre. Ennek a változásnak is köszönhető, hogy az ország finanszírozási igénye finanszírozási képességbe fordult át 2009 első hónapjaira. Az eddigi negyedévenként kétmilliárd euró körüli hiányt sikerült közel félmilliárd eurós többletbe fordítani, ezt ugyan jelezték előre szakértők, a folyamat gyorsasága azonban még őket is meglepte. Ez az egyensúlyjavulás azonban főként a külső körülményeken múlott, nem pedig a belső struktúra, a megtakarítási hajlandóság változásán. Szokatlan módon a külkereskedelem hónapról hónapra több százmilliós többletet termel, ez szintén jelentős hatással van a pénzkiáramlás fékeződésére. A Danske Bank legfrissebb értékelése ezért továbbra is a régió legtörékenyebb gazdaságának nevezte a magyart, és óvatosságra intette a befektetőket. A március óta visszaerősödött forintárfolyam a pénzintézet szerint ismét a 300-as szint fölé gyengülhet az euróval szemben.

A reálgazdasági kilátások azonban még ennél is bizonytalanabbak. Sorra jelennek meg a kilátások javulásáról szóló hírek, főként a konjunktúrafelmérések és az üzleti bizalmi mutatók kezdtek számottevő emelkedésbe. A WIIW bécsi gazdaságkutató intézet legfrissebb elemzésében ugyanakkor továbbra is a receszszió elhúzódását vetíti előre. Az intézet még jövőre is a GDP csökkenésével számol, a régió átlagában viszont stagnálást jósol. Az eddigi tényadatok negyedévről negyedévre romlottak, és az idei első időszakra már éves szinten 6,1 százalékos csökkenést mutatott ki a bruttó hazai termékben a KSH. A visszaesést elsőként az exportra termelő ipari cégek érezték meg, a legfrissebb adatok azonban azt mutatják, a belső kereslet is hasonló mértékben szűkült. Sőt, a már említett külkereskedelmi mérleg úgy tudott kialakulni, hogy már bő 6 százalékponttal haladja meg az import visszaesése az exportét.

Az OECD legutóbbi előrejelzése az idei évre 6,1, 2010-re pedig 2,2 százalékos GDP-csökkenést és mindkét esztendőre 4,2 százalékos költségvetési deficitet jósol hazánk számára. A munkanélküliséget bőven két számjegyű tartományba várják a nemzetközi szervezet szakértői, a mutató már tavasszal majdnem elérte a tíz százalékot, onnan azonban a szezonális munkák beindulása miatt nem növekedett tovább. Az állástalanság azonban csak nagyobb késleltetéssel követi a konjunktúrát, így várható még további emelkedés.

A hitelcsomag feltételeit azonban sokkal szigorúbbnak gondolták az elemzők, mint amilyen végül lett.

Viszonylag szabadon határozhatta meg a magyar kormány a kiadáscsökkentés módját, a tárgyalások során nem szabtak szigorú feltételeket a kölcsön nyújtásához.

Az eredetileg kitűzött hiánycélt (a GDP 2,6 százalékát) pedig már kétszer is engedték növelni a magyar félnek.

A hitelcsomag feltételeit azonban sokkal szigorúbbnak gondolták az elemzők, mint amilyen végül lett.

Viszonylag szabadon határozhatta meg a magyar kormány a kiadáscsökkentés módját, a tárgyalások során nem szabtak szigorú feltételeket a kölcsön nyújtásához.

Az eredetileg kitűzött hiánycélt (a GDP 2,6 százalékát) pedig már kétszer is engedték növelni a magyar félnek.-->