Félrevezető a gyógyítás ára
A 27 kórház által vállalt, napi bontásban végzett adatgyűjtés megtörtént, összegzésével várhatóan október végére készülnek el – mondta a Világgazdaságnak Fülöp Rudolf, a finanszírozási kódkarbantartó bizottság elnöke, a törökbálinti tüdőgyógyintézet igazgató főorvosa. Mivel folyamatosan tájékoztatták az illetékeseket, most furcsának tartják, hogy a felmérés összegzését meg sem várva szeptembertől módosítják a tb-finanszírozásról szóló rendeletet. Így tartani kell attól, hogy továbbra sem lesz köszönő viszonyban egymással a gyógyítás tényleges költsége és az érte kapott tb-apanázs.
A Magyar Kórházszövetség szerint is meg kellett volna várni az adatgyűjtés eredményét. Már csak azért is, hogy a jövő évi költségvetést már a valid adatok ismeretében tervezzék – mondta Varga Ferenc elnök. Példaként az ötven költségelem egyik, igaz, nem meghatározó összetevőjét, a kórházi ápolási napok számát említi. Ez átlagosan egy-kettővel csökkent az elmúlt időben. S ha pusztán ebből indulnak ki
a pénzügyi szakemberek, éves szinten akár 17 milliárd forint megtakarítást mutathatnak ki, így akár ennyivel csökkenthetnék a jövő évi kasszát. Ám ez fals következtetés, hiszen elsősorban nem az ápolási napok számától, hanem a gyógyítási beavatkozásoktól, a fejlettebb, ám drágább orvosi technológiáktól, gyógyszeres terápiáktól függ a gyógyítás tényleges költsége.
Egy-egy betegségcsoport ötven költségelemből tevődik öszsze, és mivel már közel tíz éve nem volt valódi költségfelmérés, jelentős aránytalanságok alakultak ki az egyes orvosi szakmák között, de szakmákon belül is. Ezért nem lehet egy-két költségelemet módosítani – erősíti meg a szövetség elnökének véleményét Fülöp Rudolf. S igazolásképpen sorolja: öt év alatt például az energiaárak 400 százalékkal emelkedtek, az élelmiszerek ára pedig a duplájára nőtt.
A valós költségelemzés alkalmazása nélkül folytatódhat a számháború. Az ágazat irányítói például azt mondják: az elmúlt években nőtt a kórházi szakellátásra fordított összeg, ám a gyógyítók úgy vélik, ez zsonglőrködés a számokkal. Szerintük ugyanis az aktív kórházi ápolásra 2003-ban 325 milliárd jutott, az idén ugyanannyi. S ha a kaszsza vásárlóértékét nézik, úgy az elmúlt években 83 milliárddal zsugorodott.
Igaz persze, hogy időközben – 2007. áprilisban – közel 14 ezerrel csökkent az aktív kórházi ágyak száma, ám a betegforgalom nem lett lényegesen kevesebb. Fülöp Rudolf szerint egyébként kedvező finanszírozási feltételekkel, a költségelemek valóságos ellentételezésével a mainál sokkal jobban lehetne bővíteni a kórházinál olcsóbb járóbeteg-szakellátást. E tekintetben van tartalék elsősorban a szemészetnél, a gégészetnél, az urológiai és reumatológiai betegellátásnál, valamint a gyermekgyógyászat területén. Ezen szakellátási formák díjtételeinek emelésével a még meglévő osztályok ágyszáma sok helyen csökkenthető vagy fokozatosan meg is szüntethető.
Fülöp Rudolf azt reméli, mégis csak hasznosítják az általuk készített felmérést, amelyet az ágazat vezetőivel és az egészségügy szakmai szervezeteivel szeretne megvitatni. Úgy gondolja: ez alapján a jövő évi költségvetési előirányzat megszavazásánál bizonyára bölcs döntést hoznának a parlamenti képviselők is.
