Több segítséget várnak a kkv-k
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMár tavaly, a növekedés lassulásával egyértelműen megmutatkozott a legkisebb hazai vállalkozások pénzügyi törékenysége. A kis- és középvállalkozások (kkv-k) finanszírozási forrásainak a bővítése pedig a gazdasági tárca egyik prioritása. Számos különféle konstrukcióval próbálja pótolni a piacról csak nehezen vagy egyáltalán nem elérhető pénzeket. A korábbi hazai forrásokat egyre nagyobb mértékben váltják ki az Európai Unió által társfinanszírozott projektek.
Tavaly a legjelentősebb forráshoz jutási kezdeményezésnek a visszatérítendő pénzügyi programok számítottak – derült ki a minisztérium tájékoztatásából. Az Új Magyarország fejlesztési terv keretében különböző konstrukciókban összesen közel 120 ezer vállalkozást segítettek 816 milliárd forintnyi hitelkerethez.
A tartós növekedést és a foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatási keret operatív programjaiban pályázók pedig 120,7 milliárdot nyertek el, ezzel 336,2 milliárd forintnyi fejlesztés megvalósulását tették lehetővé. Ez önmagában a tavalyi éves GDP 1,26 százalékát teszi ki, azonban az elmúlt évben megvalósult fejlesztések ennek csak kisebb részét alkotják, általában ugyanis több évre elnyújtva realizálódnak ezek a programok. Az innováció egyébként több nemzetközi felmérés szerint is a gyenge pontja a hazai kisvállalkozói körnek, de a teljes nemzetgazdasági k+f kiadások aránya sem éri el a GDP egy százalékát, szemben az EU 1,8 százalékos mutatójával.
A visszatérítendő és a hitelhez kapcsolódó támogatások mellett még a garanciaprogramok képviselnek jelentősebb súlyt. Az ilyen konstrukciókkal foglalkozó négy szervezet nagyjából 351 milliárd forintnyi összegben vállalt készfizető kezességet, ennek legnagyobb része, 313 milliárd a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. nevéhez fűződik. A szervezet így 373 milliárd forintnyi hitel felvételét segítette elő.
Az utóbbi időben kezdett az állam megjelenni a kockázati tőkepiacon a magánbefektetők mellett. Ezzel igyekeznek a legígéretesebb innovációkat felkarolni, hogy ne a pénzhiány miatt haljanak el az ilyen kezdeményezések. Az eddig rendelkezésre álló adatok alapján nagyjából 9 milliárd forintnyi tulajdonrészt vásárolt ilyen formában az állam.
Mindezek mellett kisebb súlyú célelőirányzatokból további néhány száz millió forint áramlott a kkv-khoz, és még a magyar vállalkozások tőzsdére jutását is segítette a gazdasági tárca mintegy 80 millió forinttal. A kkv-k pénzügyi megerősítése azonban nem nevezhető sikertörténetnek, még mindig jócskán el van maradva ez a vállalkozói kör uniós versenytársaihoz képest. A KSH adatai szerint például a foglalkoztatás terén nagyobb a súlyuk, mint Európában, ugyanakkor a hozzáadott érték terén jócskán elmaradnak. BD–NVZs
Vélemény
Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke. „A rendszerváltás óta nincs megoldva a mikro-, kis- és középvállalatok finanszírozásának a helyzete, s nagyon rövid időszakokra voltak csak sikeres programok. Tavaly ősz óta a válság pedig csak tovább nehezíti a szféra helyzetét, az amúgy is rosszul működő rendszerben a krízis újabb problémákat generál. A kkv-k finanszírozási problémáinak a megoldása persze nem csak az állam feladata, ám az államnak vannak lehetőségei ilyen programok működtetésére, éppen ezért nagy kérdés, hogy mennyire hatékonyak ezek. Miként az is, hogy a programokat – amelyek között kevés az igazán hatékony – működtető rendszer mennyi pénzbe kerül. Szerintem elborzadnánk, ha felmérnénk ezt. A vállalkozók alapvetően elégedetlenek, ennek az az oka, hogy nem életszerűek e termékek. Olyanokra lenne szükség, amelyeket a vállalkozó könnyen elér, s amelyek kiírásait, feltételrendszerét a könyvelője is megérti. Ilyen az egyedül igazán sikeres konstrukció, a Széchenyi-kártya, ebből már több mint 115 ezret adtak ki – miközben például a különféle mikrohiteltermékek igénybevétele csak ezres nagyságrendű. Ha pedig az állam tényleg erősíteni szándékozik ezt a szférát, akkor be kellene indítani a kkv-bankot.”Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének a főtitkára. „Mindenképpen a Széchenyi-kártya valamiféle továbbfejlesztésére lenne szükség – mondom ezt, bár úgy tűnhet, hogy magunknak szeretnék hírverést csinálni, hiszen a kártya a VOSZ és az MKIK terméke. Ám az elmúlt hat évben a kártyáról bebizonyosodott, hogy működőképes konstrukció, több mint hatszázmilliárd forintnyi hitel jutott el e terméken keresztül a kkv-khoz. Két alapvető dolgot szeretnénk elérni: egyrészt maradjon fenn, sőt, ha lehet, emelkedjen is az állami kamattámogatás és a mellé járó garancia. Másrészt – s az ősszel erről igyekszünk majd meggyőzni a gazdasági kormányzatot – jó lenne, ha megszületne a testvére: azaz a forgóeszközhiteleket biztosító kártya mellett lenne egy beruházási célokat szolgáló termék is. Ha a kormányzat tényleg szeretné felpörgetni a kkv-szektort, akkor erre is szükség lenne. Elismerem, nem egyszerű olyan terméket kidolgozni, amely megfelel az uniós források felhasználása mellé kikötött feltételrendszernek, de például meg lehetne szabni olyan kondíciókat, hogy a pályázat feltétele legyen egyfajta hitelkonstrukció. Azokról a konstrukciókról, amelyeket válságkezelés részeként indítottak, még nincs elég tapasztalat, éppen ezért nehéz megítélni őket.”
Keresztély Tibor. Az Ecostat tudományos munkatársa. „A magyar kkv-k ösztönzésével több gond is van, főként az ősszel begyűrűzött világméretű válság kapcsán. A kisvállalkozói körben az év közben bevezetett adóátalakítások nem jelentettek kiutat a szorult helyzetből, mert alapvetően a kereslethiány miatt vannak bajban a gazdasági szereplők. Számukra ezek a lépések legfeljebb a recesszió utáni időszakban válnak érezhetővé. A garanciavállalások pedig szintén nem nevezhetők sikeresnek, a likviditási helyzetre hivatkozva sokszor még ilyen feltételekkel sem kapnak hitelt az egyébként életképes projektek. Ezt tükrözi, hogy a vállalati körben végzett felmérések alapján a várakozásaik a mélyben vannak. Sokszor a közvetlen támogatások sem jól hasznosulnak, főként az olyan EU-s projekteknél, ahol a fővállalkozó osztja szét a kisebbek között a pénzt. Ilyen esetben sokszor el sem jut a forrás az alvállalkozókhoz, vagy csak jelentős késéssel. A külpiacra lépés az egyik gyenge pontja a hazai kisvállalkozásoknak. Ezzel kapcsolatban viszont az a fő gond, hogy még mindig nem tudnak hatékonyan szerveződni az egyedül túlságosan sérülékeny kisebb szereplők. A klasztereződés pedig segítene, ha például jogi problémáik támadnának.”
Dávid Ferenc. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének a főtitkára. „Mindenképpen a Széchenyi-kártya valamiféle továbbfejlesztésére lenne szükség – mondom ezt, bár úgy tűnhet, hogy magunknak szeretnék hírverést csinálni, hiszen a kártya a VOSZ és az MKIK terméke. Ám az elmúlt hat évben a kártyáról bebizonyosodott, hogy működőképes konstrukció, több mint hatszázmilliárd forintnyi hitel jutott el e terméken keresztül a kkv-khoz. Két alapvető dolgot szeretnénk elérni: egyrészt maradjon fenn, sőt, ha lehet, emelkedjen is az állami kamattámogatás és a mellé járó garancia. Másrészt – s az ősszel erről igyekszünk majd meggyőzni a gazdasági kormányzatot – jó lenne, ha megszületne a testvére: azaz a forgóeszközhiteleket biztosító kártya mellett lenne egy beruházási célokat szolgáló termék is. Ha a kormányzat tényleg szeretné felpörgetni a kkv-szektort, akkor erre is szükség lenne. Elismerem, nem egyszerű olyan terméket kidolgozni, amely megfelel az uniós források felhasználása mellé kikötött feltételrendszernek, de például meg lehetne szabni olyan kondíciókat, hogy a pályázat feltétele legyen egyfajta hitelkonstrukció. Azokról a konstrukciókról, amelyeket válságkezelés részeként indítottak, még nincs elég tapasztalat, éppen ezért nehéz megítélni őket.”
Keresztély Tibor. Az Ecostat tudományos munkatársa. „A magyar kkv-k ösztönzésével több gond is van, főként az ősszel begyűrűzött világméretű válság kapcsán. A kisvállalkozói körben az év közben bevezetett adóátalakítások nem jelentettek kiutat a szorult helyzetből, mert alapvetően a kereslethiány miatt vannak bajban a gazdasági szereplők. Számukra ezek a lépések legfeljebb a recesszió utáni időszakban válnak érezhetővé. A garanciavállalások pedig szintén nem nevezhetők sikeresnek, a likviditási helyzetre hivatkozva sokszor még ilyen feltételekkel sem kapnak hitelt az egyébként életképes projektek. Ezt tükrözi, hogy a vállalati körben végzett felmérések alapján a várakozásaik a mélyben vannak. Sokszor a közvetlen támogatások sem jól hasznosulnak, főként az olyan EU-s projekteknél, ahol a fővállalkozó osztja szét a kisebbek között a pénzt. Ilyen esetben sokszor el sem jut a forrás az alvállalkozókhoz, vagy csak jelentős késéssel. A külpiacra lépés az egyik gyenge pontja a hazai kisvállalkozásoknak. Ezzel kapcsolatban viszont az a fő gond, hogy még mindig nem tudnak hatékonyan szerveződni az egyedül túlságosan sérülékeny kisebb szereplők. A klasztereződés pedig segítene, ha például jogi problémáik támadnának.” -->
