Viszonylag olcsók vagyunk

Az európai integráció, a szabad áruforgalom alapelvének ellenére jelentősen különböznek Európában az egyes gazdaságok árszínvonalai. Magyarország az EU27 átlagához viszonyított 70 százalékos árszínvonalával az unión belül a viszonylag olcsó alsó harmadhoz tartozott, a 27 tagország között a hatodik legolcsóbbnak bizonyult tavaly. A Központi Statisztikai Hivatal által közzétett felmérés szerint a szűkebb régióból Szlovénia és Csehország számított drágábbnak, míg Lengyelország olcsóbbnak hazánknál, Szlovákiával pedig megegyezett az árszínvonalunk. Ebben azóta okozhatott átrendeződést a régiós valuták tavaszi, euróhoz viszonyított leértékelődése, amely a másik befolyásoló tényezőnél, az inflációnál lényegesen erőteljesebb volt.

Jellemző tendenciaként jelent meg az utóbbi évtizedben, hogy hazánk inflációban a legroszszabbul teljesített, miközben valutánk is gyengült a környező országokéhoz képest. A nominális felzárkózás ugyanakkor – 2006. évet leszámítva, amikor a legalacsonyabb volt a nálunk az áremelkedés – töretlen volt: míg 2000-ben alig érte el az árszintünk az unió átlagának felét, most már a háromnegyedéhez közelítünk.

Az árfelzárkózás természetes kísérője a nemzetközi kereskedelem liberalizálásának, ugyanakkor feszültségekhez vezet, ha nem a gazdasági teljesítménynyel összhangban következik be. Márpedig hazánkban a reálkonvergencia, vagyis a gazdasági teljesítmény felzárkózása sokkal lassabban történik, sőt, az uniós csatlakozást követően meg is állt.

Az európai gazdaságok közül a legolcsóbbnak a nem EU-tag Macedónia számít, amely nem éri el az uniós átlagos árszint felét sem. A legdrágább viszont Dánia, ahol a termékek átlagosan 41 százalékkal kerülnek többe a közösség többi országáénál. Általában a Balkán államai számítanak olcsónak, míg a skandináv országok drágának, de ennek nem annyira éghajlati, mint inkább fejlettségbeli különbségre visszavezethető okai vannak.

Az országok közti különbségek általában az iparcikkeknél és az élelmiszereknél kisebbek és a szolgáltatásoknál magasabbak, kivétel ezalól a szeszes ital és a dohányáru, ezek esetében a legolcsóbb Montenegró és a legdrágább Norvégia árszintje között bő ötszörös az eltérés. A legkisebb különbség a ruházati cikkeknél figyelhető meg, ez összhangban van azzal, hogy valószínűleg ez a nemzetközi kereskedelemben az egyik legszabadabban áramló áruféleség.

A távközlési és a postai szolgáltatások esetében számít hazánk a legdrágábbnak, ez nem túl biztató visszajelzés az iparág hazai liberalizálását illetően. A másik csoport, ahol meghaladják az uniós átlagot a hazai árak, a közlekedési eszközök. Itt vélhetően az EU által ugyan elfogadott, de a gyakorlatban vámként funkcionáló regisztrációs adó fejti ki áldásosnak nem nevezhető hatását.

A vendéglátásban és a szálláshely-szolgáltatásban viszont európai szinten is olcsónak számít Magyarország, a közösségi átlag 67 százalékát érik el a hazai éttermi árak és szállásdíjak.

A statisztikának az öszszehasonlíthatóság megteremtése mellett az uniós támogatási rendszer is növeli a jelentőségét.

Több támogatásból ugyanis a vásárlóerő-paritáson egységes árszintre hozott GDP-mutató képezi az alapját.

A statisztikának az öszszehasonlíthatóság megteremtése mellett az uniós támogatási rendszer is növeli a jelentőségét.

Több támogatásból ugyanis a vásárlóerő-paritáson egységes árszintre hozott GDP-mutató képezi az alapját.-->