Talán első hallásra meglepő, de létezik a közgazdasági erkölcs mint tudományos fogalom. A nemzetközi tanulmányoknak egész tárháza foglalkozik az olyan problémákkal, hogy a klaszszikus egyéni döntési helyzetekbe beillesszen olyan tényezőket is, amelyek nem írhatók le egy egyszerű fogyasztási függvénnyel, mégis befolyásolják az egyéni döntéseket.
A tankönyvi példa általában a vállalati vezető és beosztott közti viszony, amelynek során a dolgozó vállalja, hogy elvégzi a rábízott munkát az elvárt minőségi színvonalon, az ígért juttatásért cserébe. Amennyiben a kettejük között lévő morális megegyezés sérül, egy lefelé tartó spirál alakul ki. A beosztott egyre gyengébb minőségben végzi a munkáját, amit a vezető újabb és újabb szigorításokkal, szabályokkal igyekszik meggátolni.
A végén azonban mind a ketten rosszabbul járnak, mint ha betartották volna az eredeti, hallgatólagos megállapodást. Maga Adam Smith is úgy vélekedett, hogy a társadalmi haszon maximalizálásához az egyéni hasznosság növelése mellett szükség van a társadalmi szabályok követésére is, tehát a kettő együttes megléte szükséges a gazdaság működéséhez
Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet a társadalom egészében is értelmezhető, és számos tanulmány igyekezett olyan modelleket építeni, amelyek beépítik a társadalmi erkölcsöt a döntési mechanizmusba.
