A banán uniós importvámja körüli vita a leghosszabb ideje lezáratlan vámvita a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon – tudósít a Reuters. Onnan fakad, hogy az EU egy sor ázsiai, karibi és csendes-óceáni államnak (az úgynevezett ACP-országoknak, vagyis főleg az egykori brit és francia gyarmatoknak) preferenciális elbánást biztosít és vámmentesen engedi be az onnan származó banánt. Az ACP-országokon kívüli banántermelők viszont a fent említett igen magas vámmal szembesülnek.
Ezt a rendszert már a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) is több ízben elítélte, s maguk a kedvezményezett ACP-országok is tisztában voltak vele, hogy hosszú távon fenntarthatatlan. Ennek dacára a szegényebb ACP-országok összesen mintegy 200 milliárd eurónyi kompenzációban részesülnek a versenytársak jobb piacra jutási lehetőségei miatt.
Némelyek közülük az igen bőkezű támogatás dacára is panaszkodnak, mert attól tartanak, hogy teljes gazdasági ellehetetlenülést okoz számukra a megállapodás. Egyelőre azt sem tudják, miként osztják el egymás között a kompenzációt.
Az egyezség értelmében a latin-amerikai termelők elállnak újabb keresetek indításától az EU ellen a WTO előtt. Az alkunak az USA is részese, de csak azért, mert jó néhány nagy nemzetközi banánforgalmazó cég (például a Dole, a Chiquita vagy a Del Monte) amerikai székhelyű.
A mostani egyezség tető alá hozatalát Brüsszelben Catherine Ashton távozó külkereskedelmi biztosnak tulajdonítják, aki állítólag éppen ennek az egyezségnek a nyélbe ütésével vívta ki az uniós vezetők elismerését. Sokak szerint jelentős részben ennek köszönheti, hogy december 1-jétől őt választották meg az EU első közös „külügyminiszterének”, vagyis külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének).
