A vállalati hitelkereslet a gazdasági az elmaradó megrendelések, az elhalasztott beruházások és a korábban nem látott magasságokba szökő csődráta miatt is csökkent. A vállalati szektor a kedvezőtlen makrogazdasági és hitelpiaci környezetre adósságállománya csökkentésével reagált: a 2009 elejéig tartó növekvő eladósodottság után a vállalati szektor tőkeáttétele az év végéig jelentősen mérséklődött.
A kedvezőtlen gazdasági környezet a banki hitelkínálatot is visszavetette. A romló vállalati hitelképesség, a bankok hitelezési képességének és kockázatvállalási hajlandóságának romlása együttesen a banki hitelkínálat szűküléséhez vezetett. A bankok a mérlegalkalmazkodás során a leggyorsabban a rövid hitelek visszafogásával tudták csökkenteni vállalati kitettségeiket, ennek megfelelően a hitelállományon belül a rövid lejáratú hitelek estek vissza nagyobb mértékben.
A bankok által újonnan folyósított vállalati hitelek kamatai 2009-ben csökkentek. Az új szerződésű forinthitelek átlagos kamata a 2008 végi 12,9 százalékról 2009 végére 10 százalékra, az új szerződésű euróalapú hitelek átlagos kamata 5,7 százalékról 3,7 százalékra mérséklődött. A csökkenés mértéke kisebb volt, mint amit a forrásköltségek csökkenése indokolt volna, mert a hitelkockázati költségek közben nőttek. A három hónapos bankközi kamatok és a szerződéses kamatok közti különbségként számolt kamatfelárak így mind a forint-, mind pedig az euróalapú hiteleknél emelkedtek (a 2008 októbere előtti 1,5 százalékpontról 3 százalékpontra). Az euróalapú termékek kamata azonban régiós összehasonlításban még így is alacsonynak számít, és megközelíti az eurózónában megfigyelhető felárak szintjét, ami elsősorban azt tükrözi, hogy a bankok főként a jó hitelképességű ügyfeleket hitelezik. Az MNB 2010. februári Hitelezési felmérés című kiadványából is az derül ki, hogy az alacsony kamatú euróalapú vállalati hitelek csak a legjobb hitelképességű vállalatok számára érhetők el.
A nem árjellegű feltételek folyamatos szigorításának hatására a vállalatok effektív hitelfelvételi korlátokkal szembesülnek. A romló vállalati jövedelmezőség egyik következménye az, hogy a hitelképes vállalatok köre a bankok viselkedésétől függetlenül is szűkül. A nem árjellegű hitelezési feltételek szigorításával a bankok még ezen a szűkebb csoporton belül is csak a korábbiaknál jobb hitelképességű ügyfeleket finanszírozzák. Ezen szűkebb körben a bankok az ügyfelekért éles árversenyt vívnak. A nem árjellegű feltételek szigorodása leginkább a maximális futamidő, illetve a hitelmennyiség korlátozásában, a magasabb fedezeti követelményekben és a hitelmonitoring megerősítésében jelenik meg.
A hitelkínálat visszafogásának elméletileg két oka lehet. A bankok aktivitásukat visszafoghatják, ha kedvezőtlen tőke- vagy likviditási helyzetük miatt gyenge a hitelezési képességük. Másfelől az is a hitelkínálat visszafogását idézheti elő, ha a romló, egyben bizonytalan pénzpiaci és makrogazdasági környezet miatt a bankoknak csökken a kockázatvállalási hajlandósága. 2009 első felében Magyarországon mindkét tényező hozzájárult a hitelkínálat szűkítéséhez. A második fél év során ugyanakkor a bankok hitelezési képessége már javult; a likviditási pozíció és a tőkehelyzet is már a hitelezési feltételek enyhítése irányába hatott. Ezzel szemben a romló gazdasági környezet és az emelkedő hitelezési veszteségek miatt a kockázatvállalási hajlandóság tovább csökkent, és ezáltal korlátozta a hitelezést.
A vállalati hitelezés kínálati korlátainak fennmaradása hátráltathatja a gazdasági fellendülést. A banki hitelkínálat visszafogásának makrogazdasági kockázata, hogy a vállalatok, főként a kis- és közepes méretű cégek, a lejáró forgóeszközhiteleiket és a beruházási hiteleiket egyre nehezebben tudják megújítani. A hitelszűke rontja a vállalatok likviditását, illetve a kívánatosnál nagyobb aktivitásbeli alkalmazkodásra kényszeríti őket, ami nagyban gátolhatja a gazdasági fellendülést. A mikro-, kis- és középvállalatok finanszírozási feltételei javíthatók a hitelezési kockázatoknak a bankoktól történő részleges átvállalásával.
A fejletlen hazai tőkepiacon a fejlett országokéhoz hasonló jegybanki vállalatiértékpapír-vásárlási programok sikeressége korlátozott lenne. A fiskális politika azonban két módon is hatékonyan tudja előmozdítani a vállalati hitelezést. Nyújthat állami hitelgaranciát, vagy élhet a kamattámogatás eszközével, amelyek voltaképpen a bankok és az állam közötti részleges kockázatmegosztást jelentik. Az (állami) garanciavállalás számos esetben előnyösebb, mint a kamattámogatás. Az állam a banki hitelkockázat részleges átvállalásával növelné a bankok kockázatvállalási hajlandóságát, és ezáltal enyhíthetné a bankok szigorú nem árjellegű hitelezési feltételeit. Ugyanakkor mind a garancianyújtás, mind a kamattámogatás hozzájárulna a hitelkamatok csökkenéséhez is.
A támogatott hitelek igénybevétele jelenleg alacsony, amit a viszonylag szigorú felvételi kritériumok magyarázhatnak. Lényegében valamennyi program (elsősorban a kapcsolódó EU-szabályok miatt) csak beruházási vagy legalább tevékenységbővítési céllal vehető igénybe (még a forgóeszközhitel-programok is), ami a gazdasági visszaesés időszakában nehezen teljesíthető feltétel. Emellett ki van zárva a hitelkiváltás is. Mindazonáltal a tavalyi év végén a feltételek némileg enyhültek: a forgóeszközhitel-programot a kereskedelmi ágazatban működő vállalatok számára is megnyitották.
Korlátok a garancia oldalán
A bankoknak jelenleg is nyújtott hitelgaranciák kihasználása egyre emelkedik, azonban a további növekedésnek erős korlátai vannak. A bankoknak nyújtott hitelgaranciák mögött főként a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. áll.A Garantiqa kezessége mellett nyújtott hitelállomány 2009 végére már meghaladta a 630 milliárd forintot, ami a kis- és közepes vállalatok teljes bankrendszeri hiteleinek csaknem 18 százaléka. Ennek mintegy 80 százalékára, azaz 506 milliárd forintra vállal teljes mértékű garanciát a Garantiqa Zrt., melynek mintegy 3,4 százalékát (17 milliárd forint) 2009-ben váltották be.
A készfizető kezességvállalás növekedése megakadályozni ugyan nem tudta, de enyhíthette a hitelezés viszszaesését.
A 2010-es költségvetés nem tesz lehetővé további érdemi garanciaállomány-növekedést, ezért más, főként EU-források átcsoportosítása lenne célravezető. Emellett a garanciaprogramok igénybevehetőségét jelenleg korlátozzák az adminisztratív terhek és a szerteágazó, bonyolult programstruktúra.
Szükség lenne a programok egyszerűsítésére, egy-két fő iparágat célzó program részletes kidolgozására és a garancianyújtás feltételeinek kontraciklikus meghatározására (azaz akkor kell növelni a garancia támogatási keretét, amikor a gazdaság visszaesik).
A Garantiqa kezessége mellett nyújtott hitelállomány 2009 végére már meghaladta a 630 milliárd forintot, ami a kis- és közepes vállalatok teljes bankrendszeri hiteleinek csaknem 18 százaléka. Ennek mintegy 80 százalékára, azaz 506 milliárd forintra vállal teljes mértékű garanciát a Garantiqa Zrt., melynek mintegy 3,4 százalékát (17 milliárd forint) 2009-ben váltották be.
A készfizető kezességvállalás növekedése megakadályozni ugyan nem tudta, de enyhíthette a hitelezés viszszaesését.
A 2010-es költségvetés nem tesz lehetővé további érdemi garanciaállomány-növekedést, ezért más, főként EU-források átcsoportosítása lenne célravezető. Emellett a garanciaprogramok igénybevehetőségét jelenleg korlátozzák az adminisztratív terhek és a szerteágazó, bonyolult programstruktúra.
Szükség lenne a programok egyszerűsítésére, egy-két fő iparágat célzó program részletes kidolgozására és a garancianyújtás feltételeinek kontraciklikus meghatározására (azaz akkor kell növelni a garancia támogatási keretét, amikor a gazdaság visszaesik). A kockázatmegosztás is segíthet A válság kezdete óta eltelt időszakban a vállalati hitelezés viszszaesése a fejlett országok többségében, Kelet-Közép-Európában és a Baltikumban is egységes jelenség volt A vállalati hitelkereslet a gazdasági recesszió, az elmaradó megrendelések, az elhalasztott beruházások és a korábban nem látott magasságokba szökő csődráta miatt is csökkent -->
