BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

A kockázatmegosztás is segíthet

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A vállalati hitelpiac jelentős romlást mutatott 2009-ben. A vállalatok hitelkereslete a gyenge belföldi felhasználás miatt egyre alacsonyabb. A bankok csökkenő kockázatvállalási hajlandóságát mutatja, hogy tovább szigorodtak a nem árjellegű hitelezési feltételek. Az alacsony hitelkamatok elsősorban azt tükrözik, hogy a bankok főként a jó hitelképességű vállalatokat finanszírozzák. A vállalati hitelek visszafogása hátráltatja a gazdaság jövőbeli fellendülését. A vállalati hitelezés ösztönzése az állam és a bankszektor közötti részleges kockázatmegosztással érhető el.

A válság kezdete óta eltelt időszakban a vállalati hitelezés viszszaesése a fejlett országok többségében, Kelet-Közép-Európában és a Baltikumban is egységes jelenség volt. Magyarországon a vállalatoknak nyújtott banki hitelek közel 10 százalékos visszaesése régiós összehasonlításban is magas volt, csak Litvániában szűkült jobban a vállalatok hitelezése. A vállalati hitelállomány csökkenéséhez mind a keresleti, mind a kínálati tényezők hozzájárultak.
A vállalati hitelkereslet a gazdasági recesszió, az elmaradó megrendelések, az elhalasztott beruházások és a korábban nem látott magasságokba szökő csődráta miatt is csökkent. A vállalati szektor a kedvezőtlen makrogazdasági és hitelpiaci környezetre adósságállománya csökkentésével reagált: a 2009 elejéig tartó növekvő eladósodottság után a vállalati szektor tőkeáttétele az év végéig jelentősen mérséklődött.
A kedvezőtlen gazdasági környezet a banki hitelkínálatot is visszavetette. A romló vállalati hitelképesség, a bankok hitelezési képességének és kockázatvállalási hajlandóságának romlása együttesen a banki hitelkínálat szűküléséhez vezetett. A bankok a mérlegalkalmazkodás során a leggyorsabban a rövid hitelek visszafogásával tudták csökkenteni vállalati kitettségeiket, ennek megfelelően a hitelállományon belül a rövid lejáratú hitelek estek vissza nagyobb mértékben.
A bankok által újonnan folyósított vállalati hitelek kamatai 2009-ben csökkentek. Az új szerződésű forinthitelek átlagos kamata a 2008 végi 12,9 százalékról 2009 végére 10 százalékra, az új szerződésű euróalapú hitelek átlagos kamata 5,7 százalékról 3,7 százalékra mérséklődött. A csökkenés mértéke kisebb volt, mint amit a forrásköltségek csökkenése indokolt volna, mert a hitelkockázati költségek közben nőttek. A három hónapos bankközi kamatok és a szerződéses kamatok közti különbségként számolt kamatfelárak így mind a forint-, mind pedig az euróalapú hiteleknél emelkedtek (a 2008 októbere előtti 1,5 százalékpontról 3 százalékpontra). Az euróalapú termékek kamata azonban régiós összehasonlításban még így is alacsonynak számít, és megközelíti az eurózónában megfigyelhető felárak szintjét, ami elsősorban azt tükrözi, hogy a bankok főként a jó hitelképességű ügyfeleket hitelezik. Az MNB 2010. februári Hitelezési felmérés című kiadványából is az derül ki, hogy az alacsony kamatú euróalapú vállalati hitelek csak a legjobb hitelképességű vállalatok számára érhetők el.
A nem árjellegű feltételek folyamatos szigorításának hatására a vállalatok effektív hitelfelvételi korlátokkal szembesülnek. A romló vállalati jövedelmezőség egyik következménye az, hogy a hitelképes vállalatok köre a bankok viselkedésétől függetlenül is szűkül. A nem árjellegű hitelezési feltételek szigorításával a bankok még ezen a szűkebb csoporton belül is csak a korábbiaknál jobb hitelképességű ügyfeleket finanszírozzák. Ezen szűkebb körben a bankok az ügyfelekért éles árversenyt vívnak. A nem árjellegű feltételek szigorodása leginkább a maximális futamidő, illetve a hitelmennyiség korlátozásában, a magasabb fedezeti követelményekben és a hitelmonitoring megerősítésében jelenik meg.
A hitelkínálat visszafogásának elméletileg két oka lehet. A bankok aktivitásukat visszafoghatják, ha kedvezőtlen tőke- vagy likviditási helyzetük miatt gyenge a hitelezési képességük. Másfelől az is a hitelkínálat visszafogását idézheti elő, ha a romló, egyben bizonytalan pénzpiaci és makrogazdasági környezet miatt a bankoknak csökken a kockázatvállalási hajlandósága. 2009 első felében Magyarországon mindkét tényező hozzájárult a hitelkínálat szűkítéséhez. A második fél év során ugyanakkor a bankok hitelezési képessége már javult; a likviditási pozíció és a tőkehelyzet is már a hitelezési feltételek enyhítése irányába hatott. Ezzel szemben a romló gazdasági környezet és az emelkedő hitelezési veszteségek miatt a kockázatvállalási hajlandóság tovább csökkent, és ezáltal korlátozta a hitelezést.
A vállalati hitelezés kínálati korlátainak fennmaradása hátráltathatja a gazdasági fellendülést. A banki hitelkínálat visszafogásának makrogazdasági kockázata, hogy a vállalatok, főként a kis- és közepes méretű cégek, a lejáró forgóeszközhiteleiket és a beruházási hiteleiket egyre nehezebben tudják megújítani. A hitelszűke rontja a vállalatok likviditását, illetve a kívánatosnál nagyobb aktivitásbeli alkalmazkodásra kényszeríti őket, ami nagyban gátolhatja a gazdasági fellendülést. A mikro-, kis- és középvállalatok finanszírozási feltételei javíthatók a hitelezési kockázatoknak a bankoktól történő részleges átvállalásával.
A fejletlen hazai tőkepiacon a fejlett országokéhoz hasonló jegybanki vállalatiértékpapír-vásárlási programok sikeressége korlátozott lenne. A fiskális politika azonban két módon is hatékonyan tudja előmozdítani a vállalati hitelezést. Nyújthat állami hitelgaranciát, vagy élhet a kamattámogatás eszközével, amelyek voltaképpen a bankok és az állam közötti részleges kockázatmegosztást jelentik. Az (állami) garanciavállalás számos esetben előnyösebb, mint a kamattámogatás. Az állam a banki hitelkockázat részleges átvállalásával növelné a bankok kockázatvállalási hajlandóságát, és ezáltal enyhíthetné a bankok szigorú nem árjellegű hitelezési feltételeit. Ugyanakkor mind a garancianyújtás, mind a kamattámogatás hozzájárulna a hitelkamatok csökkenéséhez is.
A támogatott hitelek igénybevétele jelenleg alacsony, amit a viszonylag szigorú felvételi kritériumok magyarázhatnak. Lényegében valamennyi program (elsősorban a kapcsolódó EU-szabályok miatt) csak beruházási vagy legalább tevékenységbővítési céllal vehető igénybe (még a forgóeszközhitel-programok is), ami a gazdasági visszaesés időszakában nehezen teljesíthető feltétel. Emellett ki van zárva a hitelkiváltás is. Mindazonáltal a tavalyi év végén a feltételek némileg enyhültek: a forgóeszközhitel-programot a kereskedelmi ágazatban működő vállalatok számára is megnyitották.

Korlátok a garancia oldalán

A bankoknak jelenleg is nyújtott hitelgaranciák kihasználása egyre emelkedik, azonban a további növekedésnek erős korlátai vannak. A bankoknak nyújtott hitelgaranciák mögött főként a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. áll.

A Garantiqa kezessége mellett nyújtott hitelállomány 2009 végére már meghaladta a 630 milliárd forintot, ami a kis- és közepes vállalatok teljes bankrendszeri hiteleinek csaknem 18 százaléka. Ennek mintegy 80 százalékára, azaz 506 milliárd forintra vállal teljes mértékű garanciát a Garantiqa Zrt., melynek mintegy 3,4 százalékát (17 milliárd forint) 2009-ben váltották be.

A készfizető kezességvállalás növekedése megakadályozni ugyan nem tudta, de enyhíthette a hitelezés viszszaesését.

A 2010-es költségvetés nem tesz lehetővé további érdemi garanciaállomány-növekedést, ezért más, főként EU-források átcsoportosítása lenne célravezető. Emellett a garanciaprogramok igénybevehetőségét jelenleg korlátozzák az adminisztratív terhek és a szerteágazó, bonyolult programstruktúra.

Szükség lenne a programok egyszerűsítésére, egy-két fő iparágat célzó program részletes kidolgozására és a garancianyújtás feltételeinek kontraciklikus meghatározására (azaz akkor kell növelni a garancia támogatási keretét, amikor a gazdaság visszaesik).








A Garantiqa kezessége mellett nyújtott hitelállomány 2009 végére már meghaladta a 630 milliárd forintot, ami a kis- és közepes vállalatok teljes bankrendszeri hiteleinek csaknem 18 százaléka. Ennek mintegy 80 százalékára, azaz 506 milliárd forintra vállal teljes mértékű garanciát a Garantiqa Zrt., melynek mintegy 3,4 százalékát (17 milliárd forint) 2009-ben váltották be.

A készfizető kezességvállalás növekedése megakadályozni ugyan nem tudta, de enyhíthette a hitelezés viszszaesését.

A 2010-es költségvetés nem tesz lehetővé további érdemi garanciaállomány-növekedést, ezért más, főként EU-források átcsoportosítása lenne célravezető. Emellett a garanciaprogramok igénybevehetőségét jelenleg korlátozzák az adminisztratív terhek és a szerteágazó, bonyolult programstruktúra.

Szükség lenne a programok egyszerűsítésére, egy-két fő iparágat célzó program részletes kidolgozására és a garancianyújtás feltételeinek kontraciklikus meghatározására (azaz akkor kell növelni a garancia támogatási keretét, amikor a gazdaság visszaesik). A kockázatmegosztás is segíthet A válság kezdete óta eltelt időszakban a vállalati hitelezés viszszaesése a fejlett országok többségében, Kelet-Közép-Európában és a Baltikumban is egységes jelenség volt A vállalati hitelkereslet a gazdasági recesszió, az elmaradó megrendelések, az elhalasztott beruházások és a korábban nem látott magasságokba szökő csődráta miatt is csökkent -->

Google News Világgazdaság
A legfrissebb hírekért kövess minket a Világgazdaság.hu Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.