Nem jó időket él meg a világgazdaság. A nemzetközi konjunktúra egyik legjobb mutatójának tartott aranyár 2022 óta a két és félszeresére, unciánként 1600 dollárról négyezer dollár fölé emelkedett, és további áremelkedés várható. Európa a csapat maradi gyereke; kormányválság Franciaországban, kínlódó német gazdaság. Kína viszont kíméletlenül terjeszkedik, stratégiai céljuk, hogy megfojtsák a német autógyártást. A várakozások, hogy Kína és Oroszország összekap, eltávolodik egymástól és Moszkva magára marad az ukrán háború gazdasági háttere biztosításában – eddig spekulációnak bizonyultak.
Az orosz–amerikai kapcsolatok lefagytak, legalábbis ami az ukrán háború megoldását illet – jelezte Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő. Vége, legalábbis jó időre, az alaszkai idillnek, szertefoszlott a remény, hogy az orosz–amerikai csúcs előmozdítaná az ukrán háború megoldását. Egyelőre szó sincs egy újabb Putyin–Trump- találkozóról; vagyis ismét a fegyvereké, a katonai megoldásé a szó. A hadszíntereken továbbra is enyhe orosz fölény érződik, ami adódik Moszkva erőinek számszerű fölényéből, a hadiipari-logisztikai háttér megoldatlan kérdéseiből, továbbá a nyugati világ katonai erejének szétszórtságából.
A nagyhatalmi viszonyok lefagyása oda vezetett, hogy az Egyesült Államok és Oroszország is a saját érdekszférájába tartozó államokkal fenntartott helyzetet ápolja, a konfliktusokat igyekszik megoldani. Amerika most a Közel-Keleten, az izraeli háború rendezésére összpontosít, Oroszország pedig igyekszik megszilárdítani hatalmát Ázsiában. Vlagyimir Putyin kibékülőben van Ilham Alijevvel, Azerbajdzsán elnökével. Legalábbis kísérletet tesznek a személyszállító repülőgép lezuhanása (lelövése?) körül kialakult feszültség enyhítésére. Ezt Tádzsikisztánban, egy regionális csúcstalálkozó keretében ejtik meg.
Az Alaszkában tartott találkozó utáni orosz sajtó tele volt az új, amerikai–orosz (és kínai) dominanciájú világrendről való ömlengésekkel,
némelykor utópisztikus tervekkel, reményekkel. Ismét pedzegették egy átfogó globális biztonsági rendszer gondolatát, amelynek szerves része lenne az amerikai–orosz kezdeményezés a tömegpusztító fegyverek, elsősorban a nukleáris fegyverzet korlátozása. Hogy megtorpan-e ez a roppant fontos és a világ sorsára nagy hatással lévő folyamat, nehéz megjósolni.
Új gondolattal gazdagodott volna ez a folyamat: Kína (és a másik oldalon Franciaország és Nagy-Britannia) az eseményekbe, az atomfegyver-fejlesztés lefékezésébe valamilyen módon való bevonásával. Ám eddig sem Kína, sem pedig az érintett két nyugat-európai atomhatalom nem adta jelét annak, hogy komolyabban megfontolná a gondolatot. Adódik a kérdés, hogy India és Pakisztán (egyenként a franciához és a nagy-britanniaihoz mérhető atomfegyverkészlettel) miért nem része a folyamatnak. Nem beszélve Izrael feltételezések szerint mintegy 100 nukleáris bombájáról, vagy Észak-Korea legalább ötven hasonló fegyveréről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.