Inotai András, a Világgazdasági kutatóintézet igazgatója szerint napjainkban a fő kérdés az, hogy az országok mit tudnak kezdeni ezzel a hatalmasra duzzadt költségvetési űrrel - tudósít a Gazdasági Rádió.
A piac valamennyi résztvevőjének kell tanulnia a válságból. A globalizáció más kezelést igényel, mint a korlátozott szabadkapitalizmus. Európának ebben a folyamatban irányító szerepe lehetne, ha egységes politikát folytatna, de erre egyelőre csak törekvés van.
Mindenki egyetért abban, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerben az eddiginél sokkal nagyobb fegyelmet követelő felügyelet kell. Mindenki tudja, hogy tűzön táncolunk, mégsincs megállapodás, mert teljesen más az angolszász vagy például a kínai bankrendszer. Közeledés van, mert Kína nagyon rugalmas álláspontot képvisel, amit a hatalmas devizatartalék miatt könnyen megtehet.
Egy versenyfutás folyik: előbb dől össze a nemzetközi pénzügyi rendszer, vagy előbb találnak megoldást az olyan veszélyekre, mint amit például a dollárra épülő monetáris rendszer jelent.
Arról a mai napig vita folyik, jót tett-e az Egyesült Államok azzal, hogy hagyta a Lehman Brothers bedőlését. Ha ugyanúgy tett volna Németország vagy a többi állam, már rég bedőlt volna az egész világgazdaság. Az állami banksegítő programok Európában hatalmas költségvetési hiányokat okoznak.
Most az a kérdés, hogy a régi struktúrákat tartják-e fenn a bankok, vagy a megmentéshez feltételek is tartoznak: mit kell tenniük a bankoknak ahhoz, hogy megmentsék őket. Ezek a feltételek még nem látszanak. Azt sem tudni, hogy a 110 milliárd eurós görög csomag megváltoztatja-e a bajba jutott ország gazdaságpolitikáját.
A felhalmozódott deficitet fiskális politikával nem lehet megszüntetni, csak elinflálni lehet - mondja Inotai. Ennél kevesebb költségű megoldás nincs. A belső kereslettel nem lehet gazdaságot élénkíteni, csak a nemzetközi kereskedelmen keresztül.
