Csapdában az eurózóna - Mi csak reménykedhetünk
A világgazdaságra a feltörekvő országok közül Kína tudja a legnagyobb nyomást gyakorolni. A kommunista ország 25 bázisponttal emelte a kamatot, melynek hatására az amerikai dollár gyengült és a jüan ötheti legmagasabb szintre emelkedett.
Elemzők arra számítanak, hogy a fejlődő országok előbb kezdenek kamatemelésbe, mint a fejlettek. Ennek hatására a magasabb kamatok reményében a befektetők a feltörekvő devizák felé fordulhatnak, így azok akár jelentős erősödésen is keresztülmehetnek a kamatemelési periódusban.
A feltörekvő fizetőeszközökre már jelentős felértékelődési nyomást gyakorolt az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) novemberi döntése: a jegybank 600 milliárd dollár értékű mennyiségi monetáris könnyítést jelentett be, így kiárazva mindenfajta kamatemelési várakozást, melynek hatására a dollár folyamatosan gyengült a bankközi devizapiacon.
Eközben az eurózóna adósságválságnak egy újabb szakaszába érkeztünk: tavasszal Görögország megmentése után csillapodtak az aggodalmak, így az euró stabilizálódni tudott, azonban ősszel a PIIGS (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) többi állama került a figyelem középpontjába. Írország a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió segítségére szorult, és az elemzők többsége azt valószínűsíti, hogy Portugáliára is hasonló sors vár. A nemzetközi hitelminősítők sorban rontják ezen országok adósságának besorolását, mely az euró gyengüléséhez vezet.
A Federal Reserve (Fed) és az Európai Központ Bank (EKB) vélhetően nem emel kamatot a közeljövőben, így ettől nem várható, hogy az euró erősödése. Azonban nem szabad elfelejtkezni Jean-Claude Trichet kijelentésétől: az EKB kormányzója azt mondta, hogy akár előbb is kamatemelésbe kezdhet a jegybank, minthogy kilép a kötvénypiacról. Az EKB kötvényvásárlási programmal igyekszik stabilizálni a piacokat, a jegybank periferiális államok kötvényeit vásárolja, hogy megnyugtassa a piacokat. Jelenleg az eurózóna jegybankja igyekszik fenntartani a stabilitást a piacon - több kevesebb sikerrel.
Magyarországot tekintve a forint árfolyamát a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kamatemelési ciklusai befolyásolhatják a külső hatásokon kívül, továbbá a kormány fiskális politikai (várható strukturális reformok, költségvetési kiigazítások) döntései.
Azonban látható, hogy a jegybanki kamatemelések eddig nem váltották be az elemzők által előzetesen várt folyamatokat: a novemberi és a decemberi 25 bázispontos szigorítás után a forint árfolyama nem erősödött, csupán a volatilitás erősödött fel. A decemberi kamatdöntést megelőzően a forint erősödését a kamatemelési várakozások erősíthették egyes piaci szereplők szerint: a hét legjobban teljesítő feltörekvő devizája volt a forint.
Miután az MNB 5,75 százalékra emelte a jegybanki kamatot december 20-án a legrosszabb fizetőeszköz lett a hazai deviza az euróval szemben. A piaci kommentárok negatív hatást gyakorolhattak: az elemzők azt emelték ki, hogy a szigorítás az MNB és a kormány közötti ellentétet mélyíti. A Nemzetgazdasági Minisztérium mindkét kamatemelésre közleményben reagált: indokolatlannak nevezte a szigorítást a gazdasági tárca. Így a kamatemelésnek úgy tűnik, egyelőre nincs pozitív hatása a forintra.
Változásra 2011 tavaszáig nemigen lehet számítani a gazdaságpolitikai döntéshozók közötti viszony tekintetében. Tavasszal a Monetáris Tanács négy tagjának mandátuma lejár, és az Országgyűlés illetékes bizottsága jelöli majd a tagokat. Eddig a kormányfő és a jegybank elnöke felváltva jelölhette a tagokat. Elemzők szerint ezzel „túlsúlyba” kerülhet a kormány a monetáris politikában (4:3 arányban), és az általuk preferált laza monetáris politikát fogják folytatni.
A monetáris kondíciók könnyítése akkor lehet indokolt, ha az inflációs folyamatok kedvezően alakulnak, az országkockázati felár alacsony, és a forint is viszonylag erős szinteken tartózkodik az euróval szemben. Ellenkező esetben nehezen indokolható a kamatráta csökkentése: az árfolyamra negatív hatást gyakorolhat.
A svájci frank átok - Borzasztó lehet 2011 a frankhiteleseknek
A forint gyengülése pedig még nehezebb helyzetbe hozhatja a devizahiteleseket, akik rendelkezésre álló jövedelmük még nagyobb hányadát kényszerülhetnek törlesztésre fordítani, így csökkentve az összkeresletet.
Az euróövezeti tagállamok olyan csapdába kerültek, mely hazánkra is hatást gyakorolhat, a devizaárfolyamok alakulásának érdeke pedig ellentétes. A gyengébb államok magas költségvetési hiányt halmoztak fel, a megszorítások következtében lassabb növekedést kénytelenek elszenvedni, és az exportvezérelt kilábalás akadályba ütközik. Hiába ilyen „gyenge” az euró, és az elmúlt hónapokban jelentősen esett a vezető devizákkal szemben, egyes közgazdászok azt gondolják, hogy a periferiális tagállamoknak az eurózónából való kilépés a legjobb megoldás, hogy leértékelhessék fizetőeszközüket, elősegítve a kilábalást. Az euró ugyan gyengült: 1,3-as szinten jegyzik a dollárral szemben. A novemberi 1,4 feletti szintekről gyengült a közös európai fizetőeszköz. Ez azonban valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy felélénküljön a periferiális államok exportja.
Ha nem találják meg a kilábalás útját az Európai Unióban, és nem sikerül megnyugtatni a piacokat, akkor tovább eshet az euró: a periferiális államoknak ez kedvező lehet, de a magyar devizahiteleseknek, így a hazai gazdaságnak semmiképp.
A frank erősödésének megállása kulcskérdés lenne. A Svájci Nemzeti Bank (SNB) vélhetően nem emel kamatot néhány hónapon belül: ha emelne, az a svájci frank további ralijához vezetne, melyet bizonyosan el szeretne kerülni.
A lufik kialakulását elkerülve viszont jövőre kénytelenek lehetnek a fejlett államok is kamatot emelni, ha el szeretnék kerülni a kipukkadást.
