"A magyar kormány nem elég bátor a megszorításokhoz!"

A szlovák tapasztalatok alapján sokkal több érv szól az eurócsatlakozás mellett, mint ellene – mondta el az Erste Group által rendezett tegnapi háttérbeszélgetésen Bécsben Jozef Síkela, a Szlovák Takarékpénztár (Slovenská sporitelna a.s.) vezérigazgatója. A szakember az előnyök között említette, hogy az ország – az úgynevezett maastrichti kritériumok által – rá volt kényszerítve arra, hogy a csatlakozás előtti években fegyelmezett költségvetési politikát folytasson. Ennek köszönhetően az államháztartási hiány 2007-ben és 2008-ban az uniós elvárásoknak megfelelően három százalék alá csökkent, s bár a globális krízis érkeztével tavaly és tavalyelőtt is hét százalék fölé szökött a mutató, a kormány terve szerint 2013-ra ismét sikerül azt három százalék alá szorítani. A józanabb politika által kiszámíthatóbb, megbízhatóbb lett a gazdaság működése, nem véletlen, hogy – mint mondta – a külföldi cégek befektetései a krízis idején sem álltak le.

Síkela szerint a 2009 eleji csatlakozásból nemcsak az ország gazdasága, hanem az egyes vállalatok is profitáltak. Utalt arra, hogy az eurózónában általában alacsonyabbak voltak a kamatok, mint Szlovákiában, így a belépés után a helyi cégek kedvezőbb feltételekkel jutottak hozzá hitelekhez, mint ha a zónán kívül maradt volna az ország. Ez azért is volt fontos számukra, mivel északi szomszédunkban a vállalatok – a direkt tőkeinjekció és a profit visszaforgatása mellett – elsősorban banki kölcsönökből fedezik a befektetéseiket. Emellett eltűnt a szlovák korona árfolyamkockázata, s ez könnyebbé tette a cégek számára a tervezést.

A csatlakozással járó hátrányok között a vezérigazgató a bankokat, a vállalatokat és az államot terhelő egyszeri költségeket említette – ezek a GDP 0,3-0,8 százalékát tették ki, azonban számítása szerint egy-két éven belül megtérültek. További negatív tényezőként hozta fel az eladósodott eurózóna-tagállamoknak nyújtott és nyújtandó mentőövek költségét: míg a görög csomagba nem szállt be Szlovákia, addig a 440 milliárd eurós Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközben (EFSF) már részt vesz, mintegy 4,4 milliárd eurós garanciavállalással.

Sokkal szkeptikusabban vélekedett az euróbevezetés előnyeivel kapcsolatban Mojmír Hampl. A cseh központi bank alelnöke például kétségbe vonta azt a széles körben elterjedt elképzelést, miszerint biztonságosabb egy országnak az eurózónán belül, mint kívül. Utalt arra, hogy Görögország csak a gazdasági mutatók meghamisításának köszönhetően jutott át az övezet kapuján, más országok pedig csak ideiglenesen teljesítették a maastrichti kritériumokat. A hátrányok között említette, hogy az eurózóna láthatólag nem volt felkészülve a „fegyelmezetlen” tagországok adósságválságára, amelyek árát éppen a „fegyelmezettek” fizetik meg.

Úgy tűnik, a magyar kormány álláspontja egyelőre a csehekéhez áll közelebb. „A csillagok jelenlegi állása szerint 2020 előtt nem lehet elképzelni Magyarország csatlakozását az eurózónához” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök februárban. A Világgazdaság azon kérdésére, mennyire tartják előnyösnek ezt a stratégiát, és hogyan látják Magyarország esélyeit, Hampl utalt arra, hogy jelenleg Csehország esetében sincs csatlakozási céldátum, és ez számukra nagyon ésszerű döntés. Szlovák kollégája pedig annyit válaszolt: Magyarország most olyan gazdaságpolitikát követ, amely az ő elveivel – például kiadási oldal erőteljes megvágása – nem áll összhangban. Szerinte „a magyar kormánynak nincs elég bátorsága” ahhoz, hogy bevallja: bizonyos téren elmúltak a szép idők.