Korhatárok, összegek, módszerek - Minden a nyugdíjról

A következő években a bruttó hazai össztermék egyre nagyobb hányadét fizetik ki nyugdíjakra, az eltartók – vagyis az aktívak - száma azonban nem nő. Összeállításunkban elsősorban Magyarország régiójának és gazdasága szempontjából meghatározó országok nyugdíjreformjait vettük górcső alá.

A napokban meglepő nyugdíjreform ötlettel állt elő a szlovák pénzügyminiszter. Ivan Miklos elképzelései szerint azok, akik átlagbér felett keresnek, azok sem kaphatnának az átlagos kereset után járó nyugdíjnál többet. Szerinte a nyugdíjat tehát ne egyéni érdem, hanem szolidaritás alapján számítsák ki; az ugyanis, hogy ki mennyit keres, az ne az első pillért befolyásolja. A többletjövedelmet inkább magánkasszákban gyűjtögessék.

A kormánypártiak szerint a jelenlegi rendszer nem fenntartható, hiszen egyre kevesebb embernek kell eltartani egyre több nyugdíjast. Jelenleg 4 dolgozó szlovák jut egy nyugdíjasra, 2050-ben ez 1,5-re csökken. Az ellenzék szerint a lépéssel a feketegazdaság terjedését ösztönzi a kormány. Más vélemények szerint ugyanakkor az elképzelés iránya jó, de a határt nem a bruttó, hanem a nettó bér szerint kellene meghúzni. Szlovákiában az 5,48 milliós lakosság csaknem fele munkaképességű. Tavaly azonban Szlovákiában mérték a legmagasabb munkanélküliségi rátát, 13,5 százalékot. A régiós országokat tekintve Szlovákiába nő a népesség. Az amerikai Central Intelligence Agency (CIA) World Factbook adatai szerint 2011-ben 0,12 százalékkal. A várható élettartam viszont éppen egy évvel haladja meg a magyarországi 74,79 évet.

A szlovák pénzügyminisztérium 3,3 százalékos gazdasági növekedést jósol 2011-re, ami alacsonyabb a 2010-re előzetesen számolt 4 százaléknál. A csökkenést elsősorban a külső növekedési kilátások alacsonyabb szintje és a megszorító intézkedések okozhatják, amelynek második része a napokban bejelentett nyugdíjreform.

Ausztriában a hazai tervekhez hasonlóan a korai nyugdíjazást szigorítaná a kormány. Nyugati szomszédunknál nagyjából hasonló a munkaképességűek aránya, mint hazánkban: a teljes népesség 45 százaléka. A korai nyugdíj korhatára jelenleg 53 év, amely – Magyarországhoz hasonlóan – egyes veszélyesnek minősített szakmákban dolgozókra vonatkozik. Ezt a kormány fokozatosan egy évvel emeli meg. Az osztrák nyugdíjrendszerben már régóta működik a munkaviszonyhoz kötött nyugdíjazás is (hasonlót, mint amit az elmúlt hónapokban hazánkban is bevezettek). A „Hackelregelung” szerint, ha egy nő betöltötte az 55 éves kort, s rendelkezik 40 éves munkaviszonnyal, nyugállományba vonulhat; a férfiak esetében ez 45 éves munkaviszonyt és 60 év korhatárnál lehetséges. Rudolf Hundstoffer szociális ügyekért felelős miniszter ezen a rendszeren is szigorítana, 2014-re a felére csökkentené az így nyugdíjba vonulók számát.

A miniszter idén januárban állított fel egy munkacsoportot a nyugdíj-reform kidolgozására, ennek egyik javaslata az, hogy az, aki a nyugdíjkorhatár elérését követően is akar dolgozni, az részidőben vállalhasson munkát, s ennek arányában kapjon résznyugdíjat az államtól. Az elképzelések között van a nyugdíjjárulék emelése is. Hundstoffer a Die Pressének azt nyilatkozta, ezt egyelőre még nem gondolták át a munkacsoporttal. A járulék emelése az általános problémát pedig nem orvosolná, ugyanakkor fékezné a gazdaság növekedését. Az osztrák statisztikai hivatal, a Statistik Austria közgazdászainak becslése szerint az ország 2060-ra a GDP 4,5 százalékát fogja nyugdíjakra költeni, jelenleg ez „mindössze” 2,9 százalék. Az osztrák kormánynak a közép-európai országokkal összehasonlítva is igencsak sürgető a nyugdíjrendszer átalakítása: a CIA adatai szerint a lakosság 18,2 százaléka 65 éven felüli, s a születéskor várható 79,78 éves élettartam is a legmagasabb a régióban.

Mint arról lapunk is többször beszámolt, a 2010 októberi európai uniós csúcson kilenc, többségében a közösséghez 2004-ben csatlakozó egykori szocialista állam azzal a kéréssel fordult az uniós szervekhez, hogy a költségvetési deficit és az államadósság kiszámításánál vegyék figyelembe a kilencvenes évek második felében hozott nyugdíjreform költségeit.

A petíciót Lengyelország, Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Szlovákia és Svédország képviselője írta alá. Mivel az unió elutasította a kérvényt, az országoknak lépniük kellett, hogy a magánkasszák által okozott lyukat betömje a költségvetésekben. Meg kell azt jegyezni, hogy régiós összehasonlításban hazánknak van a legnagyobb GDP arányos adóssága: dollárban számítva 79,6 százalék, a 2010-es deficit pedig 4 százalék körül alakulhat (erről egyébként pontos számokat még nem közölt a szaktárca).

Hazánkban drasztikus lépéseket tett az Orbán-kormány: egy az egyben felszámolta a magánpénztári kifizetéseket. Hasonlóképpen tett Bulgária is. Lengyelországban azonban valamivel „piacbarátabb” megoldás születetett.

A lengyel alsóház, a Szejm múlt pénteken 237-154 arányban fogadta el a nyugdíjreformot, amely azt eredményezi, hogy a mostani fizetések 7,3 százalékáról 5 százalékponttal kevesebbet, azaz csak 2,3 százalékot fizethet be mindenki a magán-nyugdíjpénztárába. Az 5 százaléknyi befizetés a lengyel társadalombiztosítási rendszert gazdagítja majd. Vagyis Lengyelországban fennmarad a magánpénztári rendszer, nem kell senkinek sem választani az állami és a magánpénztár között.

A kormány szerint az állam nem tudta volna finanszírozni a magánpénztári befizetéseket, amelyek óriási nyomást jelentettek a büdzsén. Azzal, hogy a járulékok öt százaléka a költségvetésben marad a lengyelek 195 milliárd zlotyt – azaz 48 milliárd eurót - takarítanak meg 2020-ig. A törvényre még a Szenátusnak és Bronislaw Komorowski államfőnek is rá kell bólintania. A Donald Tusk vezette kormány azt reméli, hogy májustól már életbe léphet az új szabályozás. Az 1999-es lengyel nyugdíjreform a magyarországihoz hasonlóan két pillért hozott létre: az állami társadalombiztosítás mellett létrejöttek a magán-nyugdíjpénztárak. A lengyeleknek azóta a fizetésükből 19,5 százalékot kellett befizetni a két pillérbe.

A lengyel államadósság a GDP 53,6 százalékára rúgott tavaly, az alkotmány szerint az adósság mértéke nem lépheti át a 60 százalékot. A 38 milliós lengyel társadalom – az unióhoz hasonlóan - gyorsan öregszik, így a társadalombiztosítás hiánya miatt az adósság is hamar meghaladná az alaptörvényben rögzített mértéket. A reform ellenzői közé tartozik Leszek Balczerowicz, volt pénzügyminiszter is. A kritikusok szerint igazságtalan a csökkentés, mert így a kormány megszegi az 1996-ban tett ígéreteit. A lépést a munkaadói érdekképviseletek és az üzleti szféra is kétségekkel fogadja.

Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter teljesen elhatárolódott attól, hogy a most megszavazott intézkedést a magyarországihoz hasonlítsák.„A kormány célja, hogy megváltoztassa a járulékok befizetésének módját az újonnan megalakult állami számlák és a magánkasszákban vezetett számlák között. Ez teljesen más rendszer, mint Magyarországon.” – hangsúlyozta. Rostowski szerint a piacok pozitívan fogadják a lépést, mivel ezzel Lengyelország az államadósságát csökkenti. „A nyugdíj-rendszer átalakításának, valamint más költségcsökkentő intézkedések köszönhetően a lengyel adósság idén harmadával lesz alacsonyabb, mint 2010-ben”.

Az intézkedéssel azonban nem mindenki ért egyet. A Lengyel Kereskedelmi Kamara (KIG) szerint azzal, hogy a kormány visszatartja a kifizetéseket éppen azt akadályozza meg, hogy a rendszer függetlenedjen az állami költségvetéstől, s kevésbé terhelje azt.
Az egyik lengyel munkaadói érdekképviseleti szövetség szerint félő, hogy a nyugdíj-rendszer jelenlegi formáját végképp felszámolják. Szerintük a kormány javaslata elvonja a privát megtakarításokat, hogy elfedje az állam adósságát. A nyugdíjalapok elvesznek, a nyugdíjak pedig csökkennek, hiszen az államnak nem lesz több pénze arra, hogy kifizesse a jövő nyugdíjasait.

Lengyelország bruttó hazai összterméke 2010-ben 725,2 milliárd dollárra rúgott, amelynek 53,6 százaléka adósság, ezzel hazánk után a második legeladósodottabb uniós kelet-európai ország. A népesség nagyjából stagnál, az előrejelzések szerin 0,06 százalékkal csökken 2011-ben.

Míg hazánkban eltörölték, Lengyelországban pedig csökkentették a magánkasszák befizetéseit, a cseh kormány februárban éppen felállításukról döntött. Az ország nyugdíj-reformja gyakorlatilag azt jelenti, hogy a 35 éven aluli állampolgárok 2012 második felétől szabadon eldönthetik, hogy bruttó fizetésük 3 százalékát magán-nyugdíjpénztárakba utalják, avagy sem. Lehetőség lesz arra is, hogy egy százaléknyi járulékkal szüleik nyugdíját támogassák. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a rendszer nem lesz kötelező. A befizetendő járulékok egy részének magánszámlákra való átirányításával az állam évente mintegy 25-30 milliárd koronás bevételtől esik el. Ezért kerül sor az áfa 17,5 százalékos szintű egységesítésére, gyakorlatilag annak megemelésére. Csehországban egyébként – hasonlóan a régió több országához – a nyugdíjbefizetések nem fedezik a teljes kiadásokat, az állami nyugdíjkassza hiánya 1,6 milliárd dollárra rúg.

Az elfogadott intézkedéseket nem csak az ellenzék, de a közvélemény és a közgazdászok is elutasítják. Az NMS Market Research felmérése szerint öt lakosból egy ért egyet a lépéssel, habár a kormány mindenkit biztosított arról, hogy állami szervek – köztük a jegybank- fogják felügyelni a magánkasszák működését. A felmérés szerint ugyanakkor a válaszadók kétharmada túl kockázatosnak ítélte a magánpénztárak működését. A cseh nyugdíj átalakítási terveket az év második felében terjesztik az országgyűlés elé.

Jiri Pehe, a prágai New York University igazgatója szerint az, hogy a magánkasszák rendszere előbb összeomlik, mint az állami rendszer. „Más szóval, ha jön egy következő pénzügyi válság, melyik megy csődbe először: az állam vagy a magánkassza?” – fogalmazott. Ondrej Schneider, a Károly Egyetem közgazdásza szerint a kormány lépése nem átgondolt. Szerinte elkerülhetetlen lesz, hogy a jelenlegi felosztó-kiróvó rendszerben elkerülhetetlen, hogy a nyugdíjjárulék a bér 34 százalékára emelkedjen, amely így a második legmagasabb érték lesz az EU-ban.

Lehet, hogy a csehek kétségei eljutottak az Európai Unióhoz is. A Handelsblatt egyik március végi kiadásában arról számolt be, hogy a bizottság szigorítaná a magán-nyugdíjpénztárak működését. Az Európai Unióban működő bankokhoz hasonlóan 2012-től a biztosítóknak is figyelembe kell venniük a működési kockázataikat a tőkeszámítás során. A Solvency II-es rendszerben minél több egy biztosító kockázatos befektetése, annál nagyobb mértékben kell emelnie tőkéjét. A biztosság mostani kijelentései szerint 2013-ban tovább szigorítanák a rendszert.

Visszatérve a nyugdíjreformokhoz, Romániában a korhatár emelésében bíznak: 2014-ben már 60 éves korukban léphetnek nyugállományba a nők és 65 éves korukban a férfiak, de 2030-ig ezen is változtatnak, akkorra ugyanis mindkét nem számára 65 év lesz a nyugdíjazási korhatár. Ráadásul a munkában eltöltött éveket — tehát a nyugdíj-hozzájárulás időszakát is — növelni kívánják a jelenlegi 27 évről 2030-ig 35 évre. A régiót tekintve Romániában fogy egyébként a legnagyobb mértékben a népesség. Idén 0,25 százalékkal lesznek kevesebben, mint tavaly. A nők termékenységi rátája Csehország után itt a legalacsonyabb.