Viharfelhők Itália egén

Az olasz számvevőszék egyértelművé tette, hogy az ország állami pénzügyeinek a rendbetételéhez az eddiginél jóval nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség. A testület vészjelzése alig néhány nappal azután látott napvilágot, hogy a Standard & Poor’s (S&P) hitelminősítő ügynökség közölte: elképzelhetőnek tartja az olasz állampapírok jelenleg A+ besorolásának lerontását. Az S&P indoklása szerint a gyenge növekedési kilátások, illetve az államadósság leépítéséhez szükséges reformkészség hiánya ad okot aggodalomra.

Giulio Tremonti pénzügyminiszter visszautasította az S&P kifogásait, részben azzal, hogy Olaszország 2010-ben az előzetes 5 százalékos cél helyett 4,6 százalékra tudta leszorítani a deficit mértékét a 2009-es 5,4-es szintről. Róma a pénzügyminisztérium kincstári optimizmusa mellett is 35-40 milliárd eurós megszorító csomagot helyezett kilátásba. A konkrét intézkedési tervet júniusra ígérte a kormányzat, hozzátéve, az intézkedések azonnali hatállyal életbe is lépnek.

Az április közepén aktualizált konszolidációs tervek értelmében a költségvetési deficitnek a tavalyi 4,6 százalékos szintről 2012-re a GDP 2,7 százalékára kell csökkennie. Ezzel párhuzamosan az államadósság-állomány a GDP jelenleg közel 120 százalékáról 112,8 százalékra csökkenne 2014-ig.

A számokkal kapcsolatban ugyanakkor felmerül az S&P által is megfogalmazott kérdés: vajon meglesz-e a szükséges politikai stabilitás a szükséges reformok végrehajtásához? Számos elemző tart ugyanis attól, hogy a szexbotrányaival elfoglalt Silvio Berlusconi miniszterelnök kormányát válságba taszíthatja a múlt heti önkormányzati választásokon elszenvedett vereség.

Sokan látják úgy, hogy az olasz politikusok ismét engednek a kísértésnek, és a lényegi szerkezeti átalakítások megkezdése helyett populista húzásokkal próbálják magukat a felszínen tartani. Az ilyen trükkök közül az egyik legelterjedtebb, hogy reform címszó alatt új állásokat hoznak létre a közszférában a barátok számára – mutat rá a FAZ. Ennek az eljárásnak az egyik negatív mintapéldája Nápoly városa, ahol összesen húszezren dolgoznak az önkormányzatnál, illetve az önkormányzati kézben lévő vállalatoknál. Különösen Dél-Olaszországra igaz, hogy az állami szféra bővítését tartják a legfontosabb foglalkoztatásnövelési eljárásnak.

A gond csupán az, hogy ez már korántsem csak belpolitikai probléma. Amíg Olaszországnak saját fizetőeszköze volt, a hibás gazdaságpolitikai döntések következményeit is többnyire egyedül kellett viselnie. Most azonban sorsa az egész euróövezet jövőjére nézve meghatározó lehet. A monetáris unió harmadik legnagyobb gazdaságaként ugyanis Olaszország az egész euróövezetet magával ránthatja, ha a görög vagy ír hitelválsághoz hasonló helyzetbe kerül.

Zökkenőmentes aukció

Olaszország könnyedén értékesített 10 milliárd euró értékben állampapírokat. Ez volt az első próbatétel azóta, hogy stabilról negatívra rontotta az ország adósbesorolását a S&P. A kincstárjegyek átlaghozama 1,65 százalék maradt, a kétéves papíroknál pedig 0,2 százalékponttal, 2,85 százalékra csökkent az áprilisi szinthez képest.