Ez nem sok jót jelent: Trump már az olajcégekkel tárgyal a túlélésről – már nem hallgatják el, felkészülnek egy hosszú lezárásra
Donald Trump amerikai elnök már a legnagyobb olajcégekkel egyeztet arról, hogyan lehetne stabilizálni az energiapiacot arra az esetre, ha hónapokig fennmaradna az iráni kikötők blokádja. A Fehér Ház szerint a Chevron és más nagy energetikai vállalatok vezetőivel tartott keddi találkozó középpontjában az amerikai olajtermelés, a szállítás, a földgázpiac és az olajárak alakulása állt. Az egyeztetés önmagában is azt jelzi, hogy Washington már nem rövid távú zavarként kezeli a közel-keleti helyzetet, hanem egy elhúzódó válságra készül.
Az amerikai–izraeli konfliktus Iránnal szemben az elmúlt hetekben jelentősen felkavarta a globális olajpiacot. A befektetők attól tartanak, hogy ha az iráni export tartósan kiesik, vagy a térség tengeri szállítási útvonalai hosszabb időre veszélybe kerülnek, az újabb jelentős árrobbanást hozhat az energiahordozóknál.
Ez nemcsak a benzinkutakon jelenne meg gyorsan, hanem az infláción keresztül az egész világgazdaságra nyomást helyezne.
A találkozón részt vett Mike Wirth, a Chevron vezérigazgatója is, aki a vállalat közlése szerint a globális olajpiaci helyzetről egyeztetett az elnökkel. Ott volt továbbá JD Vance alelnök, Scott Bessent pénzügyminiszter, Susie Wiles kabinetfőnök, Steve Witkoff különmegbízott, valamint Jared Kushner, Trump veje is. Ez jól mutatja, hogy az ügy nem pusztán gazdasági kérdésként, hanem politikai és nemzetbiztonsági problémaként is kezelik – írja a Reuters.
A republikánusok számára különösen érzékeny pont az üzemanyagárak alakulása, hiszen a novemberi félidős kongresszusi választások előtt a magas benzinárak közvetlen politikai kockázatot jelentenek. Az amerikai választók számára az infláció egyik leglátványosabb eleme továbbra is az, hogy mennyibe kerül megtankolni az autót, ezért a Fehér Ház számára az olajárak féken tartása nemcsak gazdasági, hanem választási kérdés is.
Trumpék már a legrosszabbra készülnek
Trump több fronton próbálja mérsékelni az árnyomást. A kormány múlt héten újabb 90 napos mentességet adott a Jones Act nevű hajózási szabályozás alól, amely normál esetben korlátozza, hogy külföldi zászló alatt közlekedő hajók amerikai kikötők között árut – például olajtermékeket vagy műtrágyát – szállítsanak. A könnyítés célja az, hogy rugalmasabbá váljon a belföldi ellátás és csökkenjenek a logisztikai költségek.
Emellett az adminisztráció már a védelmi termelési törvényt is aktiválta, amely lehetővé teszi, hogy a Pentagon és az energiaügyi minisztérium közvetlen lépéseket tegyen a hazai energiatermelés bővítésére, akár stratégiai beszerzésekkel is.
Ez klasszikusan olyan eszköz, amelyet Washington inkább válsághelyzetekben használ, így az alkalmazása azt mutatja, hogy a kormány nem átmeneti piaci idegességként kezeli a jelenlegi helyzetet.
A következő lépés akár a finomítók környezetvédelmi szabályainak lazítása is lehet. Ez gyorsabb feldolgozást és nagyobb üzemanyag-kibocsátást tenne lehetővé, ami rövid távon csökkentheti az árakat, ugyanakkor komoly vitát nyithat a környezetvédelmi vállalások és az energiaellátás biztonsága között.
Amerika aggódhat az infláció miatt
A globális piac számára az egyik legfontosabb kérdés az, hogy meddig húzódhat el az iráni kikötők körüli korlátozás. Ha a blokád valóban hónapokig fennmarad, az nemcsak a nyersolaj árát emelheti tartósan, hanem a tengeri szállítás biztosítási költségeit is, ami tovább drágítja a kereskedelmet. Ez különösen Európát és Ázsiát érintheti érzékenyen, ahol az importfüggőség jóval magasabb.
Az Egyesült Államok ugyan az elmúlt években jelentősen növelte saját energiatermelését, de a világpiaci árak alól Washington sem tudja kivonni magát.
Ha a Brent tartósan magas szinten marad, annak hatása az amerikai inflációs adatokban is gyorsan megjelenik,
ami a kamatpolitikától a részvénypiacokig mindenre hatással lehet.
Ezért Trump most nem egyszerűen az olajcégek véleményét kérdezi ki, hanem gyakorlatilag válságforgatókönyveket készít elő. Ha az iráni helyzet elhúzódik, az energiapolitika a következő hónapok egyik legfontosabb belpolitikai frontjává válhat az Egyesült Államokban.
Hátat fordított a Közel-Keletnek a francia olajóriás
A francia TotalEnergies nem indítja újra közel-keleti kitermelését addig, amíg nem áll helyre a biztonságos kereskedelem a Hormuzi-szoroson keresztül, amelyet az iráni háborús helyzet súlyosan megzavart. A vállalat termelésének jelenleg mintegy 15 százaléka kiesik, mivel az olajat nem lehet biztonságosan elszállítani, és a vezérigazgató szerint ez elsősorban geopolitikai, nem pedig technikai probléma. Patrick Pouyanné közölte, hogy még a helyzet rendeződése után is két-három hónapra lehet szükség a termelés újraindításához.
A kiesést ugyanakkor részben ellensúlyozza az olajárak emelkedése, amely az első negyedévben is erős pénzügyi eredményeket hozott a vállalatnak. A TotalEnergies emellett más régiókban, főként Afrikában növeli jelenlétét, különösen Mozambikban, ahol 2029-re indulhat el egy jelentős cseppfolyósított földgázprojekt. A közel-keleti válság nemcsak a Totalnak, hanem más olajcégeknek, például a BP-nek és még Oroszországnak is kedvezhet, mivel a magasabb árak és az ellátási hiány jelentős extra bevételeket hoznak.
