Élelmezéstudományi és egészségügyi szakemberek, pénzügyi és jogi szakértők jó két hónapos munkája kerül ma a kormány elé. Górcső alá vették az élelmiszereket, s listát készítettek azokról a készítményekről, amelyek só- és cukortartalma az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet vizsgálatai szerint meghaladja az egészségügyi határértéket. Kiszámították azt is, hogy sokkal többet költ az állam és az egészségpénztár az egészségtelen táplálkozás miatt kialakult betegségek kezelésére, mint amennyi haszna van e termékek forgalmi adójából. Ezért – más országok példájára – javasolták ezen árucikkek megadóztatását. A tömény sós készítmények fogyasztása bizonyítottan kockázatot jelent a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában.
A KSH adatai szerint 2008-ban minden második halálesetért e betegségcsoport volt a felelős, közel 65 ezren vesztették emiatt az életüket. A tömény cukros édességek pedig már gyermekkorban elhízáshoz vezetnek, amelynek számos mozgásszervi baj és a cukorbetegség kialakulása a következménye.
A népegészségügyi termékdíjat úgynevezett egyfázisú forgalmi adóként a gyártósorról lekerülő termékekre és az országba bekerülőkre vetnék ki, literhez és kilogrammhoz kötött számítással. Nagysága termékenként, azok só- és cukortartalmának mértékétől függne. Ha például egy deciliter üdítőital 5 grammnál nagyobb mennyiségű cukrot tartalmaz, úgy a literenkénti adója 10 forint lenne. A csomagolt édességek, csokoládék és kekszek 10 dekánként 25 grammnál több cukrot nem tartalmazhatnak, ha meghaladnák ezt a határértéket, úgy kilogrammonként 200 forint termékdíjjal sújtanák. Kivételt képeznek a diabetikus termékek. Négyszáz forint lenne a díja azoknak a snackkészítményeknek, amelyek 10 dekagrammjában 1 grammnál több a só mennyisége.
Egyelőre nincs szó az alkoholos italok és a dohánytermékek megadóztatásáról, így a korábban várt 100 milliárdos éves adóbevétel annak ötöde lehet csupán, ezt az összeget a betegségek megelőzését célzó népegészségügyi programokra szánják. Ám csupán az évente elfogyasztott 450 millió liter jeges teából és a 120 millió liter kólából jövőre hatmilliárd lehet a népegészségügyi termékdíjbevétel.
E díjat be kell építeni a termékek árába, a jelenlegi nyereség nem teszi lehetővé, hogy a veszteséget „lenyeljék” – mondta lapunknak Pogány Éda. A Coca-Cola Magyarország kommunikációs igazgatója szerint a fogyasztók árérzékenysége miatt bizonyára visszaesik a kereslet. Ezzel le kell mondani arról, hogy Magyarország regionális gyártóközpont legyen, ez beruházásokat veszélyeztethet, és kérdésessé válik a munkahelyteremtés is. Keresik a kapcsolatot a kormányzattal, a jelenleg ismert elképzelésről ugyanis az élelmiszer-ipari szereplőkkel nem egyeztetettek – tette hozzá.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) azt tartja, hogy a megadóztatott termékek ára emelkedni, értékesítésük mennyisége pedig csökkenni fog, ami a termékadó nagyságától függ. Vámos György, az OKSZ főtitkára szerint az áfa- és más adóbefizetések mérséklődése várható. Ami bejön a réven, elmegy a vámon – állítja, hozzátéve: 2007–10 között 8,5 százalékkal, idén márciusban további 4 százalékkal esett az élelmiszer-vásárlás mennyisége, 8-9 százalékos áremelkedés mellett.
Az egyik hipermarketlánc munkatársa nem hivatalosan úgy fogalmazott: a népegészségügyi termékdíj kétségtelenül fogyasztóiár-emelkedéséhez vezet, mert az adót az élelmiszer-kereskedelem már nem tudja átvállalni a vásárlóktól. A verseny miatt nincsenek tartalékok a rendszerben – erősítette meg Fodor Attila, a CBA áruházlánc kommunikációs vezetője. A Reál marketingigazgatója, Linczmayer Attila szerint alakulhat úgy az mértéke, hogy a beszerzési ár magasabb lesz a jelenlegi fogyasztói árnál. Élelmiszertermékeket pedig tilos a beszerzési ár alatt értékesíteni – tette hozzá.
Vámos György az adómegkerülésre is figyelmeztetett. Szervezett csoportok a kocsmárosnak vagy kisbolt tulajdonosának helybe viszik az olcsó árut. Persze számla nélkül – jelentette ki.
Lapunk úgy értesült, a sós rágcsálnivalók „beltartalmi értéke” nem indokolja a gyári árszintjüket, a kiskereskedők pedig úgy gondolják, hogy az üdítőital-gyártóknál is lehetnek tartalékok. Ugyanis egy-egy multinacionális vállalat italmarketing-költsége a szállítói ár harmadát is elérheti. Érdekes lenne megtudni, a hatalmas árumennyiséget mozgató élelmiszer-kiskereskedelem milyen árréssel dolgozik. Piaci információk szerint a nagy vállalatok az akciós termékeket 8–12 százalékos árréssel forgalmazzák, a másik véglet pedig a drága borok, ritka importsajtok, tengeri halak-rákok, amelyeket „több tíz” százalékos kulccsal árusítanak.
