- Ön az egyike az euró elméleti megalapozásában részt vett szakembereknek, és mostanában egy világvaluta létrehozását szorgalmazza. Nem gondolja, hogy ebből elsősorban a nagyobb gazdaságok profitálhatnak?
- Ez nem országméret kérdése. Vegyük Luxemburgot: csupán félmillió ember lakja, mégis jelentős az európai gazdasághoz való hozzájárulása.
- Rendben, de a kis országok hallatni tudják a hangukat olyan, őket is érintő kérdésekben, mint a kamatlábak meghatározása? Ez az eurózónában is felvetődhet, de egy világpénz esetében még inkább.
- Ha az a kérdés, hogy a kis országok részt tudnak-e venni a globális kormányzásban, akkor nem hiszem, hogy önmagukban jelentős szerepet tudnak kivívni maguknak. A nagy gazdaságok jelenleg is meghatározóak. Azt látom a legnagyobb problémának, hogy mindenki a saját valutájához ragaszkodik, miközben az euró és a dollár uralják a világot. Ha mondjuk van valami gond Amerikával, a befektetők egyből próbálják valamilyen menedékdevizába áttenni a vagyonukat, amivel indokolatlan mozgásokat eredményeznek az árfolyamokban. Azok a kisebb gazdaságok, amelyek viszont a dollárhoz kötötték a valutájukat, ilyen esetekben hátrányt szenvednek el, például a dollár-euró keresztárfolyam változása következtében. Ebben a helyzetben egy egységes pénzügyi rendszer létrehozása lenne indokolt. A közös pénzügyi rendszeren a fejlődő gazdaságok is nyernének, mivel az javítaná a gazdasági környezetük stabilitását.
- A magyar kormány az évtized végére tervezi az euróbevezetést. Ön szerint érdemes egy évtizedet várni ezzel?
- Nem, azt gondolom, csatlakozni kellene lehetőleg öt, de legfeljebb hét éven belül. Igaz, hogy most maga az euróövezet is krízissel küzd, de még a jelenlegi körülmények közt is jobban járna Magyarország, ha a zóna tagja lenne. De ennek csak akkor tudja kiaknázni az ország az előnyeit, ha vigyáz a költségvetési fegyelemre. A csökkenő adósságpálya érdekében egyensúlyban kellene tartani a büdzsét, különben a közös valuta előnyei nem tudnak érvényesülni.
- Jelenleg szabadon lebegő a forint árfolyama. Megfelelőnek tartja ezt az árfolyamrendszert a csatlakozásig, vagy előnyösebb lenne egy fixált valutaárfolyam?
- Sokkal jobb megoldás lenne egy rögzített árfolyam, mint például a valutatanács rendszere. De csak abban az esetben, ha eközben a fiskális egyensúly nem romlik, ezt mutatja legalábbis a hasonló helyzetben lévő országok példája. Dánia például – bár nem csatlakozik egyelőre az euróhoz – stabilabban működött a rögzített árfolyamrendszerrel, mint sokan mások lebegővel.
– Egyetért azzal a vélekedéssel, hogy az eurózóna gondjai nem is gazdasági, hanem politikai természetűek?
– A nagy eladósodás mindenképpen gazdasági problémát jelent. De ez is arra vezethető viszsza, hogy az adott országok kormányai nem tudták megfékezni a költségvetési kiadásaikat, és fenntarthatatlan szintre emelkedtek a jóléti kiadásaik. Az ebből eredő feszültség ráadásul sokkal tovább maradt rejtve a közös valutarendszerben, mint ha saját fizetőeszközzel rendelkeztek volna az érintett gazdaságok. Ebből a szempontból beszélhetünk nem megfelelő kormányzásról, vagyis politikai jellegű is a kérdés.
– Sokan hisznek abban, hogy a válságot egy új világrend követi, amelyben Kína lesz pár évtizeden belül a világ legnagyobb gazdasága. Ön mit vár ezzel kapcsolatban?
– Abban az értelemben, hogy a legnagyobb GDP-je Kínának lesz két évtizeden belül, egyetértek. Abban azonban nem hiszek, hogy át tudná venni a vezető szerepet a világgazdaságban, mivel az információs technológiák terén jókora az elmaradása, amit nem tud egykönnyen behozni. Bár hagyományosan innovatív népről van szó, egyelőre nem képesek olyan magas technológiát alkalmazni, amely például egy Airbus vagy Boeing repülőgép legyártását lehetővé tehetné. Súlyos társadalmi gondok is nehezíteni fogják az ország fejlődését, és végső soron az ország zártsága is a hosszú távú fejlődést akadályozza. Amenynyiben nyitottabbá tudják tenni társadalmukat, jobb esélyekkel indulnak.
