Demográfiai nyugdíjat sürgetnek
Komoly felháborodást okozott, és számos vitának adott alapot az a pontrendszeren és virtuális egyéni számlán alapuló nyugdíjreform-javaslat, amit Botos Katalin közgazdász professzor, az Antall-kormány egykori pénzügyi államtitkára és Botos József, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság korábbi első embere tett. Pedig, mint Botos József hangsúlyozza, az általuk vázolt rendszer alapja is a munkanyugdíj, vagyis aki nem, vagy csak minimális szolgálati időt szerzett, és alig fizetett járulékot, annak hiába van több gyermeke, legfeljebb minimumnyugdíjra lenne jogosult. A gyerekvállalásért kapott pontok csak a munkanyugdíjból származó pontokat növelhetik – teszi hozzá.
Hogy miért van szükség a gyermekek számát is figyelembe venni egy új nyugdíjrendszerben, arra szerintük a demográfiai helyzet a válasz. „A termékenységi ráta a rendszerváltáskori 1,9-esről 1,2-re csökkent. Ezzel szemben – egyrészt a munkahelyek 90-es évekbeli megszűnése, másrészt a nyugdíjkorhatár emelése miatti nyugdíjba menekülés következtében – a nyugdíjasok száma a 2,2 millióról 3,1 millióra emelkedett” – sorolja Botos József. Hozzáteszi: Németországban már bevezették az úgynevezett elöregedési koefficienst: a felosztható nyugdíjalapot a belépő nyugdíjasok és a születő gyerekek aránya alapján határozzák meg. Ha nem születik elég gyerek, nincs reálnyugdíj-emelkedés. Portugáliában is figyelembe veszik a születésszámot: a járulékot aszerint differenciálják, hogy hagy-e és mennyi járulékfizetőt maga után a leendő nyugdíjas.
„A demográfiai tényeket nem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni” – hangsúlyozza Botos Katalin. Gyakorlatilag generációk hiányoznak a korfáról, ami súlyos gazdasági következményekkel is jár, hiszen csak az elosztásban részt vevők száma fog emelkedni, a termelőké nem. A rendszer fenntarthatatlanná válhat, már az évszázad közepére.”
A közgazdász professzor hozzáteszi: egy, a gyerekvállalást is figyelembe vevő nyugdíjrendszer csak akkor lehet életképes, ha a mindenkori kormányok ehhez megfelelő családpolitikai intézkedéseket rendelnek. „Ma egy gyerekkel is azonnal a létminimum alatt találhatja magát egy család.”
Botos Katalin szerint egyértelműen reformkényszerben vagyunk. Most kell olyan lépéseket tenni, amelyek az évszázad közepén is finanszírozhatóvá teszik a nyugdíjrendszert. Mint fogalmaz, tisztában vannak azzal, „hogy ez egy politikailag rendkívül érzékeny kérdés.” Ezért is igyekeztek egy olyan megoldási javaslatot kidolgozni, ami nem terheli a jelenleginél jobban az államot, nem érinti hátrányosan a mostani nyugdíjasokat, és nem rontja a járulékfizetési hajlandóságot sem.
De nemcsak a már inaktív, az aktív korosztály egy jelentős része számára sem lehet új feltételeket szabni menet közben. Botos József ezt azzal indokolja, hogy egyetlen szerződéstől sem léphet vissza az egyik fél, ha a másik már 51 százalékban teljesítette az általa vállaltakat. Márpedig a társadalombiztosítás is egy szerződés, egy kényszerszerződés.” Csak azokat lehetne tehát új szerződésre „kényszeríteni”, akik csak ezután válnak járulékfizetővé, illetve akik csak néhány éve dolgoznak.
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy az állami nyugdíj a jövőben is csak szerény megélhetést fog biztosítani. Ezért elengedhetetlen, hogy a nyugdíjrendszernek legyen egy második pillére, amellyel ez kiegészíthető. Ehhez, akár adókedvezményekkel is, de támogatni kell az önkéntes pénztárat – mondja Botos Katalin.
Mindkét szakértő egy-másfél évre becsüli azt az időt, amennyi egy pontrendszeres szisztéma előkészítéséhez szükséges. A NAV-nál minden járulékfizetési adat rendelkezésre áll, így magát a rendszert már nagyon rövid idő alatt be lehet indítani. „De a politikai döntést arról, hogy elindulunk egy új, pontrendszeren alapuló nyugdíjrendszer felé, mielőbb meg kellene hozni” – hangsúlyozzák egyöntetűen.
Nyugdíjreform magánszorgalomból
Botos Katalin és Botos József – saját megfogalmazásuk szerint – magánszorgalomból láttak hozzá a nyugdíjrendszer reformjához. Első javaslataik még a 90-es években láttak napvilágot, de a demográfiára visszaható radikális nyugdíjreformot eddig egyetlen kormány sem vállalta fel. És bár ahogyan a korábbiaktól, ettől a kormánytól sem kaptak semmilyen felkérést, javaslataik most szinte szó szerint beépültek a Nemzetgazdasági Minisztériumnak az „Új baby boom – A középosztály gyermekvállalási forradalma” című vitaanyagába. Mégpedig mint a Demográfiai Kerekasztal javaslata, amelynek a két szakértő is tagja. Az anyag kiemeli: „a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése. Az öngondoskodás az önkéntes pénztári mozgalom és más előtakarékossági formák által lehetséges.”
