Elmondta: az adósságmutató számlálóját leginkább a folyó költségvetés hiánya befolyásolja. A Költségvetési Tanácsnak tehát elsősorban a hiánycélra kell koncentrálnia. Ennek során nem kerülheti el a figyelmét az a több mint 1000 milliárdos tétel, amelybe az államadósság finanszírozása évente kerül. Sőt, a Költségvetési Tanács munkája közvetlenül erre a kiadási tételre képes hatni a leginkább: ha a Tanács szakmailag hiteles állásfoglalásaival kiszámíthatóbbá teszi a költségvetési politikát, akkor a kamatfelárak mérséklődésén keresztül maga is hozzájárul az államadósság olcsóbb finanszírozásához.
Az államháztartás központi adóssága 2006 januárjától a 2011 végéig kétharmadával nőtt. Az államadósság növekedési üteme jellemzően 6 százalék körüli, illetve az alatti volt, de 2006-ban 15,2 százalékkal, 2008-ban pedig 16,2 százalékkal megugrott az 2006-ban a magas költségvetési hiány, 2008-ban a Nemzetközi Valutaalaptól lehívott első hitelrészlet devizabetétként való elhelyezése okozta a kiugró emelkedést. Ebben a hat évben az államadósság több mint 8200 milliárd forinttal emelkedett. Különösen tanulságos, hogy a kamatok, jutalékok közel 6600 milliárd forintot tettek ki. Az államadósság növekedésének több mint 80 százalékára rúgtak a meglévő adósságra fizetett költségek.
A költségvetési törvényjavaslat szerint a mai körülmények szerint az államadósság-mutató 78 százalékról 76,8 százalékra fog csökkenni. Ez az 1,2 százalékpontos javulás nagyobb, mint ami az Alaptörvényből következne, az ugyanis csak annyit ír elő, hogy csökkenni kell a mutatónak. Domokos szerint 1038,1 milliárd forintos deficit mellett is teljesül az adósság-előírás. Ez azt jelenti, hogy a hiány 360,8 milliárd forinttal magasabb lehet, mint a tervezett
Az ÁSZ-elnök szerint mindenképp szükséges az évközi tartalékok megemelése, hiszen a Stabilitási törvény előírja az államadósság-szabály betarthatóságának kontrollját a féléves adatok alapján és a költségvetés módosítását, ha a szabály betartása veszélyben van.
A közkiadások mérséklésének ideális módja az lenne, ha eredményességi követelményeket támasztanának minden adóforint elköltésével szemben. Együttműködési lehetőség lehet például az állami és önkormányzati tulajdonban lévő kihasználatlan épületek közös hasznosítása, a vagyongazdálkodás megújítása. A közvagyon ne legyen elfekvő tőke, a közpénzre pedig ne kiadásként, hanem befektetésként kell tekinteni – fogalmazott Domokos László.
