Az elmúlt években több olyan adóhatósági eljárás is zajlott itthon, amelyben az adózó nem ismerhette meg a bizonyítékait, mert azok adótitoknak minősültek – mutat rá legfrissebb tanulmányában a Jalsovszky Ügyvédi Iroda. A tanulmányból kiderül: a bizonyítékok visszatartásának anomáliája leggyakrabban az ún. kapcsolódó vizsgálatos adóhatósági eljárásokban kerül elő, amelyek során az adóhatóság az adózó üzleti partnereit is ellenőrzi, és az így összegyűjtött adatokat használja fel az adózóval szembeni megállapítás alátámasztására.
A kapcsolódó vizsgálatokban feltárt bizonyítékok visszatartását az adóhatóság rendszerint azzal indokolja, hogy ezek során olyan információk is napvilágra kerülnek, amelyek a vizsgált üzleti partnerek üzleti titkainak, illetve adótitoknak minősülhetnek.
„A bizonyítékok visszatartása miatt az adóhatóság határozatai sok esetben olyan bizonyítékokon alapulnak, amelyeket az érintett adózók nem ismerhettek meg, és amelyekkel szemben – értelemszerűen – érdemben védekezni sem tudtak. Ez az eljárás nyilvánvalóan méltánytalan” –állítja dr. Harcos Mihály, okleveles adószakértő, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda vezető ügyvédje.
A szakember szerint a probléma még érdekesebbé válik, ha az adózó és az adóhatóság közötti vita közigazgatási bíróság elé kerül. „Egy adóper során a hatóságnak bizonyítania kell, hogy megalapozott döntést hozott, míg az adózónak azt kell bizonyítania, hogy a határozat jogszabálysértő. De miként tud az adóhatóság bármit is bizonyítani a perben, ha a bizonyítékait nem tárja fel, és hogyan tudja az adózó az adóhatósági határozat jogellenességét bizonyítani, ha a határozat alapjául szolgáló bizonyítékokat meg sem ismerheti?” – foglalja össze a Harcos Mihály.
Perben nincs titok
A Jalsovszky Ügyvédi Iroda jelentéséből az is kiderül, hogy korábban a kérdés megítélése még a bíróságok előtt sem volt egyértelmű. Az ellentmondó ítélkezési gyakorlatnak a Kúria vetett véget: a közelmúltban meghozott jogegységi határozata rámutat, hogy egy adóper nem dönthető el olyan bizonyítékok alapján, amiket az adózó nem ismerhetett meg. A jogegységi határozat hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog azt jelenti, hogy az adóperben részt vevő adózónak joga van a perbeli bizonyítékokat megismerni, és ettől a jogtól még akkor sem fosztható meg, ha a bizonyítékok más adózóra vonatkozó üzleti titkot vagy adótitkot tartalmaznak.
Harcos Mihály ugyanakkor rámutatott: a Kúria jogegységi határozata csak a bíróságok előtti eljárásokra vonatkozóan rendezi a kérdést, ezért továbbra is tisztázatlan, vajon az adóhatósági eljárásban elzárhatók-e a bizonyítékok az adózók elől.
„Bár a jelenleg hatályos eljárási szabályok lehetővé teszik az adózók számára, hogy a hatósági eljárás irataiba betekintsenek, a törvény értelmében a hatóság jogosult a más adózókra vonatkozó személyes vagy védett adatokat megismerhetetlenné tenni. Ez alapján az adóhatósági eljárásban a NAV továbbra is jogszerűen titkolhatja el a bizonyítékokat az adózó elől. Ha azonban az adózó az ügyét bíróság elé viszi, akkor lekerülhet a lepel a titokban tartott bizonyítékokról. Ez pedig, a tapasztalatok szerint, komoly meglepetéseket okozhat az adózóknak és az adóhatóságnak egyaránt” – állítja a szakember.
A bizonyítás terhe
A Jalsovszky Ügyvédi Iroda tapasztalatai szerint az adózók meglepően ritkán kérdőjelezik meg az adóhatóság állításait: ha a NAV azt írja a határozatában, hogy kapcsolódó vizsgálatot végzett egy üzleti partnernél, akkor az adózók ezt általában elhiszik. Az adóhatóság több esetben állította, hogy egy bizonyos ellenőrzési cselekményt elvégzett, majd a per során kiderült, hogy ezt nem tudja semmivel sem igazolni. Azonban a Kúria egy korábbi döntése rámutat, hogy ha a hatóság bizonyítási cselekményének nincs hivatalos nyoma, azaz arról nem áll rendelkezésre még jegyzőkönyv vagy hatósági feljegyzés sem, akkor az ellenőrzési cselekményre nem lehet bizonyítékként hivatkozni.
„Más szavakkal, egy adóper során az adózó és az adóhatóság is könnyen azzal szembesülhet, hogy az adóhatóság határozata nem bizonyítékokon, hanem puszta állításokon alapul” – állítja Harcos Mihály.
Gyakorlati megoldások
A Jalsovszky Ügyvédi Iroda tanulmánya szerint a jelenlegi gyakorlathoz képest megoldást jelenthetne például, ha a NAV csak üzleti és adótitkot nem tartalmazó bizonyítékokat használhatna fel – ez azonban – feltételezhetően –rontaná az adóvizsgálatok hatékonyságát, amely a NAV bevételeire is kihatna. ( NAV 2012-es évkönyve szerint a tavaly lefolytatott adóvizsgálatok során a szervezet ellenőrei 242 ezer adószakmai vizsgálat során 470 milliárd Ft adóhiányt állapítottak meg, amelyeket összesen 256 milliárd forintnyi szankció követett. A megállapítással végződő ellenőrzések 83 százaléka pedig áfához kapcsolódó vizsgálat volt, amelyek a kapcsolódó vizsgálatos ellenőrzések túlnyomó többségét is adják.)
Ugyancsak megoldást jelenthetne, ha az adóhatóság a bizonyítékként felhasználandó adatokat olyan módon tenné megismerhetővé az adózó részére, hogy az üzleti vagy adótitok védelméhez fűződő érdek védelme fennmarad. Ennek azonban jelenleg nincsenek meg a megfelelő jogszabályi alapjai, azaz a helyzet rendezése alapvetően a jogalkotóra vár.
„Összességében elmondható, hogy mindaddig, amíg a bizonyítékok teljes megismerhetőségének a gyakorlata ki nem alakul, sok esetben csak a bíróság előtt kezdődhet meg a NAV megállapításaival kapcsolatos valós és elfogulatlan jogorvoslati eljárás, hiszen az adózók sokszor csak a bírósági eljárásban kerülhetnek abba a helyzetbe, hogy a döntés valós bizonyítékait megismerhessék” – állítja Harcos Mihály.
