A hitel–tőke konverzió adókockázat, de van más megoldás
A cégjog 2006-tól lehetővé tette azt, hogy a tőke rendelkezésre bocsátása során elismert követelést apportáljanak; ez a lehetőség amúgy Európa más országaiban korábban is elérhető volt. Az ügylet lényege, hogy a tulajdonosnak joga van eldönteni, hogy tőkéből vagy kölcsönből finanszírozza cégét. A tőkejuttatás a hosszú távon szükséges pénz rendelkezésre bocsátását, míg a kölcsön a rövid távon szükséges pénz biztosítását jelenti. Természetesen a tulajdonos sem tudhatja előre, hogyan alakul a cég finanszírozása, és a kezdeti hitel/tőke arányon nem kell-e később változtatni. A világgazdasági válság egyik hatása, hogy a vállalatfinanszírozás is átalakult és a kezdeti finanszírozási arányokon módosítani kellett. Ennek során mikor kiderült, hogy a hitel már nem ideiglenes finanszírozási eszköz, sor kerül a hitel-tőke konverzióra, amikor a tulajdonos a hitelkövetelését apportként bocsátja a cég rendelkezésére, és az a tőkébe kerül. A cégek éltek is ezzel a lehetőséggel, és ez volt az egyik módja a tőkemegfelelési szabályok teljesítésének is.
A magyar adóhatóság hosszú évekig nem kifogásolta a hitel-tőke konverziót, a vizsgálatok során elfogadta ezeket a tőkeemeléseket, azonban rövid időn belül több fordulat következett be ezen a területen. Az első jel arra, hogy az adóhatósági álláspont megváltozik, a 2012. november 27-i NAV állásfoglalás volt, amely végelszámolások esetére kimondta, hogy a hitel-tőke konverziót a NAV hitel elengedésnek minősíti át, és ezért a társasági adókötelezettséget keletkeztet. A NAV ezt az állásfoglalást azonban visszavonta a 2013. január 28-i állásfoglalásában. Az ezt követő adóvizsgálatok során sem történt az adóhatósági ellenőrzésekben változás, a hitel-tőke konverziót az adóhatóság elfogadta még végelszámolások esetében is.
A változás 2013 végén következett be, amikor az adóhatóság a vizsgálat során kifogást emelt a hitel-tőke konverzió ellen, azt egyes esetekben átminősítette (elsősorban a végelszámolások során), mert álláspontja szerint az ilyen típusú tranzakciókra kizárólag az elengedett követelések miatti adófizetési kötelezettség elkerülése adott okot. A kérdés jelenleg még nem dőlt el, mivel jogorvoslati szakaszban vannak az első ilyen ügyek. Mindazonáltal megfontolásra érdemesnek tartjuk azt, hogy azok a cégek, akik változtatni szeretnének a cég finanszírozási arányán úgy, hogy csökkentik a kölcsönt és növelik a tőkét, ezt oly módon tegyék, hogy pénzzel emeljenek tőkét, amely tőkét használják a kölcsön visszafizetésére. Bár ez ugyanazt eredményezi, mint a hitel-tőke konverzió, és ezzel a módszerrel sem kerül a társaságba felhasználható új tőke, de ebben a megoldásban nem látunk adókockázatot. Ugyanakkor az is világos, hogy ez a megoldás szükségtelenül többlet bankköltséget okoz. Ez utóbbi viszont sokkal kevesebb, mint az adófizetési kötelezettség és az adóbírság.
