Minimális élénkülés Kínában

Hajszálnyi növekedést jelző adattal lepte meg Kína a piacot: az HSBC/Markit feldolgozóipari beszerzési menedzserindexe (PMI) februárban az előzetes adat szerint 50,1 pontra emelkedett a januári 49,7-ről. A Reuters konszenzusa 49,5 pont volt, ezzel az index harmadik hónapja is az 50 pontos növekedési határ alatt maradt volna. A kínai magánvállalatok körében elvégzett felmérés által jelzett növekedésnek azonban nem csak annak mértéke miatt nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani – mutatott rá az HSBC kínai gazdaságkutató részlegének vezető közgazdásza, Csü Hung-pin –, hanem azért sem, mert a vizsgált időszak a kínai holdújévre esett. Ilyenkor mindig erősödik a belső kereslet – amint ez a szállítási, a készletezési és a termelési részindexekből is kitűnik –, aggasztó trendekre figyelmeztet azonban, hogy csökkent mind a beszerzési, mind az értékesítési árak részindexe, mind pedig az új exportmegrendeléseké. Utóbbi tavaly április óta először került 50 pont alá, és rögtön három ponttal 47,1 pontra esett, ami a legnagyobb csökkenés 2013 júniusa óta. A belföldi gazdasági tevékenység valószínűleg lanyha marad, a külső kereslet pedig bizonytalannak látszik – foglalta össze a helyzetet Csü Hung-pin –, így még több lazításra volna szükség.

A végleges adatot március 2-án teszi közzé az HSBC és a Markit, másnap pedig előállnak a szolgáltatói PMI-vel, illetve a két szektort felölelő kompozit indexszel is. Ezek lesznek az utolsó fontos makrogazdasági mutatók, amelyeket még figyelembe vehet a kínai Népi Kongresszus (NPC), azaz a törvényhozás közel 3 ezer tagja, mielőtt március 5-én megkezdődne az éves ülésszak. Az idei NPC azért is fontos mert a kínai vezetés most mutatja be az ország 13. ötéves tervét, amelyben nemcsak a szociális és gazdasági célokat körvonalazzák, hanem makrogazdasági célszámokat is megadnak. Tavaly a kínai GDP 7,4 százalékkal bővült, ez 24 éve a leglassúbb tempó, a lefékeződést a romló bel-és külföldi kereslettel, a gyengülő inflációval, a csökkenő ingatlanárakkal magyarázták a szakértők. A kormány márciusban várhatóan 7 százalékos GDP-növekedést jelez majd 2015-re; ha ez így lesz, az ötéves tervben akkor is minimum évi 6,5 százalékos bővülést kell megszabni – figyelmeztetett egy beszédében Hszu Lin, a gazdaságirányításért felelős fejlesztési és reformbizottság (NDRC) tervezési részlegének vezetője.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) tavaly úgy vélte, hogy Kínának a korábbinál kevésbé ambíciózus, évi 6,5–7 százalékos növekedési célt kellene kitűznie, és tartózkodnia kellene az ösztönző lépésektől, hacsak nem fenyeget ennél sokkal erőteljesebb lassulás. Peking viszont már a lakáspiac élénkítését célzó intézkedéseket készít elő – tudta meg a Bloomberg –, ezek bevetését akkorra tartogatja, ha a lassulás indokolttá teszi. Szó van arról, hogy második lakás vásárlásánál csökkentik a kötelező önrészesedés mértékét, illetve hogy a megszerzett lakást már két év után el lehessen adni a fogyasztási adó megfizetése nélkül (most öt év kell ehhez). A novemberi alapkamat-csökkentés nem keltette életre a kínai ingatlanpiacot – emlékeztet a hírügynökség –, mint ahogy a második lakás vásárlására felvehető jelzáloghitel egyes feltételeinek enyhítése sem. Korábban a kínai hatóságok korlátozni akarták az ingatlanspekulációt, így most a kötelező önrész a második lakásnál minimum az ár 60 százaléka.

Deflációval riogatnak

Kína veszélyesen közel került ahhoz, hogy deflációba kerüljön – jelentette ki a jegybank lapjában megjelent cikkében egy a bankhoz közel álló kutatóintézet vezetője, Csan Hsziang-jang. A szakértő szerint a romló makrogazdasági környezet, a tartós ipari kapacitástöbblet, a nem hatékony beruházások, a külföldi tőke beáramlásának lassulása mind lefelé nyomják az árakat. Ezek a kockázatok olyan deflációs spirált indíthatnak be – figyelmeztetett a szakértő –, amilyent Japán megtapasztalt a kilencvenes években kezdődő „elveszett évtizedekben”. A kínai év/éves infláció januárban 0,8 százalékra esett vissza a decemberi 1,5 százalékról – egy évvel korábban még 2,5 százalék volt.