Mégsincs európai veszély?

Eltitkolta a brit kormány egy az Európai Unió hatásköreiről szóló átfogó vizsgálat eredményét. Az ügyről és a dokumentumról Lord Boswell, a parlament felsőházának EU-ügyekkel foglalkozó bizottságát vezető konzervatív politikus számolt be a The Observer című lapnak. Elmondta: 2010-től – vagyis a konzervatívok kormányra kerülésének évétől – elindított vizsgálat arra keresett választ, vajon Brüsszel vagy az uniós jogalkotás bármilyen szinten sérti-e a szigetország jogait. Ötmillió fontból összesen 32 területet néztek meg, és arra jutottak: egyetlen olyan sincs, ahol sérülne a londoni kormány vagy a törvényhozás jogköre.

Aligha véletlen, hogy a David Cameron vezette konzervatív–liberális koalíció nem verte nagy dobra az eredményeket: az EU-ellenes retorika ugyanis szerves részét képezi a vezető kormánypárt kommunikációjának. Nincs ez másképp most sem, amikor elkezdődik a májusi parlamenti választásokat megelőző kampány.

Az a voksolás, amely előtt csak két dolgot lehet biztosra venni: az eredmény minden korábbinál nyitottabb, és a kampány jórészt az unióról fog szólni. És csak az egyik kérdés a brüsszeli hatáskörök vélelmezett túllépése. A másik, ennél jóval populárisabb téma az, hogy az unióból – elsősorban a fejletlenebb kelet-közép-európai országokból – érkező bevándorlók mennyire veszik igénybe a szigetország szociális ellátórendszerét és mennyire rontják a helyiek esélyeit a munkaerőpiacon. Az ezzel kapcsolatos hiedelmeket egy hétfőn, a parlamenti ciklus zárónapján a Financial Timesban közölt felmérés igyekezett eloszlatni. Az Oxfordi Egyetem migrációkutató intézete arra mutatott rá: a 2010 óta tartó időszakban 16 százalékkal kevesebb külföldi munkavállaló telepedett le a szigetországban, mint a Munkáspárt vezette előző brit kormány utolsó parlamenti ciklusa alatt. Ezen belül is 35 százalékkal esett vissza a nyolc „új” EU-tagállamból bevándorlók száma, miközben 40 százalékkal nőtt azoké, akik valamelyik válság sújtotta déli euróövezeti országból jöttek.

A kormány korábban felső korlátot szabott volna az uniós bevándorlásnak, ám – vélhetően amiatt, hogy az EU jogrendszere ezt kizárja – kiegyezett azzal, hogy jelentősen szigorítanák a szociális támogatásokat azon uniós külföldiek számára, akik nem vállalnak munkát az Egyesült Királyságban. A baloldali sajtó szerint azonban könnyen visszaüthetnek a decemberben bejelentett tervek is. Az úgynevezett szociális turizmus elleni fellépés keretében érkezésük után négy évig nem kaphatnak segélyeket a bevándorlók, illetve hat hónap állástalanság után távozniuk kell az országból. A Guardian korábban arról írt: még a munkaüggyel foglalkozó tárcán belül is felmerült, mi lesz azokkal a külföldiekkel, akik időközben családot alapítottak a szigetországban, és egy ilyen intézkedés miatt esetleg arra kényszerülnek, hogy magukra hagyják (netán brit) családtagjaikat.
Nem világos az sem, mi a célja David Cameronnak és pártjának az újraválasztása esetén beígért, a brit EU-tagságról rendezendő népszavazással. Ezt korábban a kormányfő az „uniós reformokhoz” kötötte, ám ezzel kapcsolatban igazából semmit nem sikerült elérnie Brüsszelben. Így kérdés, mi alapján is dönthetnének a britek arról, maradjanak-e az EU tagjai. Az sem mellékes azonban, hogy a brit gazdaság legfontosabb szereplői és a korábban még saját függetlenségükért kampányoló skótok is a kilépés veszélyeire figyelmeztetnek a mostani kampányban is.

Koalíció várható

A május 7-ei választások kimenetele hosszú évtizedek óta a legmegjósolhatatlanabb. Csak az biztos, hogy vagy David Cameron, vagy Ed Miliband, vagy Ed Milliband, a Munkáspárt vezetője lesz Nagy-Britannia következő miniszterelnöke. A közvélemény-kutatásokból az is egyértelműnek látszik, hogy egyik párt sem lesz képes megszerezni az önálló többségi kormányzáshoz minimálisan szükséges 326 alsóházi mandátumot. Így az is bizonyosra vehető, hogy a következő brit kormány a jelenlegihez hasonlóan koalíciós lesz, de az új koalíció összetétele teljesen bizonytalan.