„Magyarország drámaian, súlyosan lemaradt a számára vonzó országokhoz képest az elmúlt évtizedekben” – mondta Tölgyessy Péter, alkotmányjogász, aki szerint ma távolabb vagyunk Ausztriától, mint 1988-ban voltunk. Rámutatott, hogy a térség többi országában sem sikerült az áttörés. Ugyanakkor Lengyelország gazdasága utolért minket az elmúlt években, amire utoljára még Mária Terézia előtt volt példa.
Kifulladó növekedés
A sikertelenség oka az, hogy általában is kifulladt az a gazdasági növekedési modellje a kapitalizmusnak, ami ’45 és ’90 között kitartott. Azoknak az országoknak nem sikerült a felzárkózás, amelyek kimaradtak ebből a „sikeres időszakból”.
Ehhez a gazdasági modellhez a ’90-ben csatlakozott új országoknak sok kihívással kellett megküzdenie. Olyan új országok jelentek meg a versenyben, ahol szorgos emberek laknak és olcsón dolgoznak. Ráadásul az is megváltozott a kapitalizmusban, hogy korábban a középrétegek erősödtek, most azonban egyre többen vannak a gazdagok és a szegények. Tölgyessy szerint a demokráciát jól megalapozó középréteg létszáma csökkent.
Szilárd hatalom
Nem csak a világban látható folyamatok okolhatók. Tölgyessy kiemelte: a Kádár-korszak öröksége sokkal negatívabb, mint ''89-ben gondoltuk. Orbán Viktor pedig megpróbálta lezárni a hosszú ideig tartó politikai harcot a jobboldal és a baloldal között. Tartósan fent akarja tartani hatalmát, és azt szeretné, hogy ne legyen többet politikai váltás, hanem egy „szilárd hatalom kormányozza Magyarországot”. Szerinte Orbán rengeteg közjogi változást hajtott végre, ami annak a berendezkedésnek kedvezett, amit ki akar alakítani.
Az elnyomók hibája
Olyan kapitalizmust akar megvalósítani Orbán Viktor, amelyet a medián magyar szavazó és vállalakozó elképzel. Azt gondoljuk, hogy mindenkinél jobbak, tehetségesebbek, átütőbbek vagyunk, ha pedig mégsem vagyunk sikeresek, akkor azért nem mi vagyunk a hibásak, hanem a külföldi elnyomók, vagy az, aki az idegeneket kiszolgálja idehaza.
A mostani kurzus azt ismétli, ami a ''20-''30-as években is megjelent, vagyis hogy el kell venni a rosszaktól a tulajdont, a javakat, az életlehetőségeket, amelyeket át kell csoportosítani ahhoz a táborhoz, akik hatalmon vannak – vélte Tölgyessy. Az új kurzus szerint irányított kapitalizmus kell, nem versenykapitalizmus. E szerint egy szabály van: akkor működik jól a gazdaság, ha annak irányítása a hozzánk közelállók kezébe kerül. Tölgyessy szerint módszeresen próbálják kiszorítani a többieket, és még inkább vállalatokra lebontott adók lesznek.
Komoly eredmények
Mindezzel együtt úgy véli, hogy ez a rendszer komoly eredményeket ért el. A túlköltekezés és megszorítások spirálja megállt, így az elmúlt években tartósan alacsony lett a hiány. Utoljára érdemi 2005-ben volt, most azonban újra visszatért a bővülés időszaka – mondta Tölgyessy, aki szerint ez komoly siker.
Nincs azonban valódi piaci verseny ebben a berendezkedésben. „Politikai tervgazdálkodás van” – hangsúlyozta. Aki közel van a halatomhoz, az nyerni tud, más nem. Ez azonban rombolja az adott ország versenyképességét – fejtette ki.
Az állam mellényúl
Szerinte a fő allokátor az állam. Szükségképpen az állam dönt arról, hogy mely területeken fejlődjön a gazdaság, nem pedig a piaci hasznosulás. Ez óriási hibák lehetőségét rejti magában, amit az elmúlt 50 évünk mutat, hiszen szinte mindig mellényúlt az állam. Ebben a centralizált berendezkedésben az állam részesedése már most nagyobb, mint néhány éve volt, hiszen cégeket vásárol fel, és azok veszteségeit is maga kezeli. Példa erre a bankszektor és az energiaszektor.
Tölgyessy úgy látja: a rendszer stabilitása nem megfelelő, hiszen öt év után ez megingott. Van egy kihívó, ami még radikálisabb, még erősebben fejezi ki nyugatellenességét – mondta, utalva a Jobbik előretörésére. „Már nincs olyan párt a Parlamentben, amelyik nyugati politikát folytat, így volt ez a két világháború között is Magyarországon” – emelte ki.
Évszázados sikertelenség
A világ nem abba az irányba megy, mint Magyarország. Szerinte tévedés, hogy Szingapúr vagy Kína sikerességét az autokratikus berendezkedés garantálja, hiszen ezek az országok éppen a kommunizmusból térnek át a világkapitalizmusba. „Nem eltávolodtak, hanem elkezdtek igazodni a világkapitalizmushoz” – mondta Tölgyessy, hozzátéve, hogy politikájuk központosított, de Kína jóval kiszámíthatóbb, mint Mao Ce-tung idején volt.
Összességében úgy látja, hogy 200 éve nem sikerült a magyar felzárkózás, de ez nem eleve reménytelen, hiszen az elmúlt évtizedekben a finneknek sikerült, és például az észtek is úton vannak efelé.
