Példa nélküli az áradat

Példa nélkülinek nevezte a kibontakozó migrációs krízist Angel Gurría főtitkár kedden, amikor bemutatta az általa irányított intézmény, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) éves jelentését a népvándorlási folyamatokról. A statisztikai adatokat és elemzéseket tartalmazó dokumentumot, amely jórészt a 2013–14-es folyamatokat tükrözi, kiegészítették egy rövidebb összegzéssel, amely nagyjából naprakész.

Azért példa nélküli mindaz, ami a szemünk előtt zajlik Euró­pában, mert ilyen rövid idő alatt ennyi ember még nem próbált áttelepülni más térségbe, ugyanakkor azok, akik most az Európai Unióba, főként az alacsony munkanélküliségű Németországba, Svédországba és Ausztriába igyekeznek, képzettebbek – különösen a szírek –, mint például azok, akik a délszláv háborúk során menekültek el hazájukból. Pedig akkor is 1,2 millió ember próbált szerencsét külhonban, közülük 300 ezren Németországban. A második világháború után több hullámban is nagy számban fogadtak be migránsokat európai országok, nem feltétlenül menekülteket. De például az unió 2004-es bővítése után Nagy-Britannia lakossága is egymillió fővel emelkedett. A gyarmatok függetlenné válása után nagy tömegek érkeztek Franciaországba és Portugáliába.

Tavaly több mint hatszázezer menedékkérelmet nyújtottak be Európában, idén ez a szám elérheti az egymilliót, s az OECD becslése szerint 450 ezren kaphatnak emberiességi okokból letelepedési engedélyt, menekültstátust. S minthogy – mint Angel Gurría fogalmazott – Szíria éppen megszűnik létezni, s kicsi az esély rá, hogy Líbiában, Afganisztánban vagy Irakban gyorsan stabilizálódik a helyzet, az áradatnak nincs vége. Rengeteg gyerek érkezik Európába kísérő nélkül, róluk külön gondoskodni kell.

A csaknem négyszáz oldalas fő kiadvány, a Migrációs Kitekintő 2015 azt írja: 2007 óta 2014-ben növekedett először a migránsok száma az OECD harmincnégy tagállamában, több mint négymilliót tett ki az átköltözők száma, részben családegyesítési okokból, részben a munkaerő szabad áramlását lehetővé szabályozások miatt. Számos tagország azonban felülvizsgálta politikáját, inkább szigorítani igyekezett, s csak a képzett embereket látja szívesen. Ez vonatkozik Magyarországra is az OECD szerint, hiszen az Orbán-kormány 2012 óta könnyítette a szakképzettek beáramlását, miközben – idézik a szerzők a KSH-t – 350 ezer fiatal, jól képzett magyar állampolgár keresett másutt boldogulást.

Az OECD úgy véli: az új migrációs hullám vonulása és célállomása szerint területileg erősen koncentrált jelenség, vagyis annak terheit az uniós országok egy szűk csoportja viseli: Olaszországot, Görögországot és Magyarországot érinti kiemelten, még akkor is, ha a migránsok fő célállomása egyértelműen Németország és kisebb mértékben Svédország, Ausztria és Svájc. Az év első felében az OECD-tagállamokban regisztrált menedékkérelmek felét három ország adta: Németországban adták le eddig a menedékkérelmek 31, Magyarországon a 13, Ausztriában pedig az 5 százalékát.

Megszavazták a kvótarendszert

Nagy többséggel fogadták el az Európai Unió tagországainak bel- és igazságügy-miniszterei a 120 ezer menekült áthelyezését biztosító intézkedésről szóló bizottsági javaslatot. A brüsszeli rendkívüli ülésen Finnország tartózkodott, és Magyarország, Csehország, Szlovákia, valamint Románia szavazott az intézkedés ellen, amely kiegészíti a korábban 40 ezer fő relokációját biztosító tervet. Mindkettő megvalósítása két év alatt várható. Korábban úgy tűnt, a negyedik visegrádi állam, Lengyelország is elutasítja a kvótajavaslatot, ám Varsó végül kiállt mellette. A többségi döntés az uniós jog szerint szabályos, ám szokatlan, mivel a tagországok számára érzékeny kérdésről van szó.