Százezrekkel többen ingáznak, mint korábban
Az ezredforduló utáni években folytatódott az előző évtizedben megfigyelt mobilitásnövekedés. Míg az 1990-es években a lakóhelyükön dolgozók és a naponta ingázók száma csökkent, addig a 2000-es években a lakóhelyükön dolgozók száma 1,7 százalékkal csökkent, a naponta ingázóké viszont több mint 20 százalékkal nőtt.
Az ingázók számában látott rendkívül nagy mértékű növekedés nem kizárólag a gazdasági átalakulás közvetlen következménye. A 2000-es években sokan költöztek ki a nagyvárosokból a környező településekre, zömében stabil anyagi helyzetű családok. Nekik viszont általában továbbra is abban a városban van a munkahelyük, ahol korábban lakott a család, így azóta bejáró dolgozóként járnak nap mint nap munkába.
A vezető beosztású értelmiségi foglalkoztatottak 18 százaléka naponta ingázott 2011-ben, míg tíz évvel korábban 16 százalék volt az arány. A szellemi foglalkozásúak növekvő ingázási hajlandósága a nagyvárosokból való kiköltözés mellett összefügghet azzal, hogy a munkavállalók egyre inkább hajlandók voltak kedvezőtlenebb feltételeket is elfogadni, így például azt, hogy lakóhelyüktől eltérő településen helyezkedjenek el.
A KSH megállapította, hogy a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetűnek tekinthető cigány nemzetiségű munkavállalók között az ingázók aránya jóval alacsonyabb, mint a magyar vagy a más nemzetiségűeknél. Ennek egyik oka, hogy a cigány nemzetiségű foglalkoztatottak között a közmunkások aránya meghatározó, őket főleg a lakóhelyükön foglalkoztatják.
