Spanyol patthelyzet

Elhúzódó bizonytalanságot vetít előre a spanyol parlamenti választás eredménye, ennek megfelelően a madridi tőzsde Ibex 35 indexe 2,5 százalékkal gyengült nyitásban. A konzervatív Néppárt (PP) jobban szerepelt ugyan riválisainál, de ez is csak a szavazatok 28,72 százalékát jelentette az eddigi miniszterelnök, Mariano Rajoy pártjának. Lehetséges szövetségese, a centrista Ciudadanos a vártnál kevesebb, 13,9 százaléknyi voksot szerzett, kettejüknek csak 163 helye lenne a 350 fős parlamentben.

Nem kormányképesebb a baloldal két vezető ereje sem: a PP hagyományos vetélytársa, a szocialista PSOE, illetve a szigorú válságkezelés ellen fellépő Podemos együtt 159 mandátumot tudhat magáénak (ráadásul a Podemos végig azt hangoztatta, hogy nem akar kisebbségi párt lenni egy szocialisták vezette kormányban). Mindenesetre az elmúlt évtizedek PP–PSOE-váltógazdasága a várakozásokkal ellentétben nem egyszerűen úgy ér véget, hogy a nagy pártoknak mindenképp be kell venniük egy kisebb partnert, hanem egy nem is lesz elég a kormányzáshoz.

Az említettekkel együtt tíz párt került be a parlamentbe, ezek koalícióképességét nemcsak a politikai színezetük határozza meg, hanem adott esetben egy-egy régió szeparatista törekvései is (a legerősebbek az elszakadásra törekvő katalánok, de jelen lesznek a törvényhozásban Baszkföld és a Kanári-szigetek képviselői is). A sokszereplős játszma január 13-án, a parlament összeülésének napján válik nyílttá, Fülöp király akkor közli, kit kér fel kormányalakításra. Utána viszont már nem lehet sokáig alkudozni, mert ha az első bizalmi szavazás után két hónappal még nincs új kormány, akkor új választást kell kiírni.

A szereplőknek abban a tudatban kell megegyezésre vagy újabb megmérettetésre játszaniuk, hogy a spanyol gazdaság állapota miatt nem vesztegethetik az időt. A 2011 óta hatalmon levő Rajoy-kormány stabilizálta ugyan a költségvetést – jelentős megszorítások árán –, a GDP pedig idén nagyjából kétszer olyan gyorsan növekszik, mint az eurózóna átlaga, de súlyos alapproblémák maradtak meg. A fő baj az adósságállomány 2008 óta tartó növekedése: a jegybank legfrissebb adatai szerint az idei évet több mint ezermilliárd euró államadóssággal zárhatják, ami a GDP 99,3 százalékának felel meg. A gazdaság fellendülését alapvetően a belső fogyasztástól várta a néppárti kormány, ennek azonban továbbra is nagy akadálya a kiugróan magas, részben az oktatás hiányosságaira visszavezethető munkanélküliség. Idén a harmadik negyedévben még mindig 21 százalék fölött volt az országos ráta, ami jobb ugyan a két évvel ezelőtti 26 százalék fölötti mutatónál, de a fogyasztás élénkülését még sokáig nem fogja segíteni a foglalkoztatottság.