Magukra maradtak a jegybankok

Elégtelen növekedés, alacsony infláció, kínai szerkezetváltás, az olajtermelőket sújtó alacsony árak, piaci zavarok, kiszámíthatatlan tőkemozgások – ezekre a veszélyekre mutattak rá közleményükben a G20-hoz tartozó és a globális GDP csaknem kilencven százalékát képviselő országok pénzügyminiszterei és jegybankelnökei, ez adta meg a hétvégi IMF–Világbank tavaszi ülésszak alaphangulatát. A hosszú listát még két aktuálisan forró kérdéssel is megtoldották. Egyrészt a Panama-iratok kiszivárgására válaszul még eltökéltebb együttműködést követelnek azon joghatóságoktól, amelyek igyekeznek minél nagyobb titokban tartani az offshore cégek igazi tulajdonosait. A tanácskozás előtt került nyilvánosságra, hogy az EU öt legnagyobb gazdasága, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország még külön tárgyalásokat is kezdeményez a tulajdonosok nyilvántartásának elkészítéséről és az adatok cseréjéről. Erre mondta Angel Gurria, az adóparadicsomok magatartási szabályait is kidolgozó OECD főtitkára, hogy „ne legyünk naivak”, ez nem megy olyan könnyen.

Másrészt súlyos kihívásnak ígérkezik az esetleges brit kilépés az Európai Unióból – állapította meg sok résztvevő –, ennek tovagyűrűző hatásai lehetnek, az egész világgazdaság megsínylené, ha a szigetország távozna az EU-ból. Túl azon, hogy Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója drámai fejleményekről beszélt, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter kemény tárgyalásokat helyezett kilátásba – még azzal is ijesztgette a kilépés angol híveit, hogy a Bajnokok Ligájából is kizárják a szigetországi csapatokat.

A Panama-papírok és a Brexit mellett az ülés mellékszálai a görögökre tekeredtek fel, akik várják a tavaly nyáron összeállított 86 milliárd eurós mentőcsomagból a támogatás következő részének átutalását, hogy júliusban is eleget tudjanak tenni fizetési kötelezettségeiknek. Az IMF, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az Európai Stabilitási Mechanizmus szakértői a héten érkeznek vissza Athénba, ahol főként a 2018-ra elérendő 3,5 százalékos GDP-arányos elsődleges többletről folyik a vita, ám a tárgyalások résztvevői más-más számokat és folyamatokat jeleznek előre.

A washingtoni találkozó fő üzenete azonban az volt, hogy a jegybankok képtelenek egyedül élénkíteni a gazdaságokat. Mint Jack Lew, az USA pénzügyminisztere fogalmazott, ez főként Európára igaz, mert az Egyesült Államok gazdasága elég jól teljesít. A G20-at és a tanácsadói szereppel felruházott Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottságot (IMFC) alkotó tagállamok egyetértenek abban, hogy a fiskális politikának és a szerkezeti reformoknak nagyobb teret kellene adni, hogy a potenciális növekedés tényezői javuljanak. Az üzenet azonban nem új, és mint az OECD nemrég kimutatta, a reformok iránti lelkesedés kezd lelohadni, a kormányok és a polgárok a kifáradás jeleit mutatják.