Látványos javulást ért el Magyarország a mostanában egyre nagyobb jelentőséggel bíró oktatási mutatóban: a felnőttképzésben részt vevők aránya a duplájára nőtt egyetlen év alatt. Magyarországon a 25–64 éves korosztály tagjainak 7,1 százaléka mondta azt tavaly, hogy az elmúlt négy hétben részt vett valamilyen oktatáson, vagyis továbbfejlesztette magát. Az élethosszig tartó tanulás legfontosabb mérőszámában hazánk alaposan elmaradt korábban az uniós átlagtól, de még a térség más országaitól is: a legrosszabbak között volt az EU-ban e mutatót tekintve. Most az utolsókból az átlag közelébe jött fel az ország – ez már meghaladja a térség többi államában mért, a korábbi hazaihoz hasonló értéket is.
Az élethosszig tartó tanulás persze több, mint a felnőttek képzése (benne van a fogalomban a diákkor ugyanúgy, mint a felsőoktatásban való részvétel), alapvetően mégis azt jelenti, hogy hányan újítják meg folyamatosan a tudásukat azt követően, hogy kikerültek az iskolapadból. A fogalom a rugalmasságának egyik fontos jelzőszáma, hiszen azt mutatja, mennyien hajlandók képezni magukat és alkalmazkodni a folyamatosan változó követelményekhez. A gyorsabb fejlődés miatt ugyanis – szól az elmélet – az iskolában megszerzett tudás elavul, elkerülhetetlen a már megszerzett tudás frissítése, kiegészítése. Ezenkívül fontos az új képességek megszerzése is: szakmák tűnnek el, így azok, akik nem tesznek szert új ismeretekre, kiszorulhatnak a munkaerőpiacról.
Jellemzően a skandináv államok vezettek Európában ebben a tekintetben: Svédországban minden harmadik, Norvégiában minden negyedik felnőtt részt vett például képzésben tavaly – és korábban is ilyen magas volt az arány. A skandináv modell egyik kulcselemének tartják a felnőttképzés magas arányát, amely egyéni és nemzeti szinten is jelentős megtérülést hoz: a megújított tudással magasabb egyéni jövedelem érhető el, nagyobb lesz a termelékenység, és ez hozzájárul a gazdaság növekedéséhez.
Az OECD nemrég kiadott, Magyarországról szóló elemzésében is arra hívta fel a döntéshozók figyelmét, hogy az utóbbi két évtizedben a tudásalapú gazdaság került előtérbe, amire az oktatási rendszer reagált ugyan, de relatíve lassan. Emiatt sokan megfelelő tudás nélkül kerültek ki a képzési rendszerből, képtelenül arra, hogy a munkaerőpiacon alkalmazzák a tanultakat. Az oktatási rendszer erős szelekciója az OECD szerint bebetonozza a szociális különbségeket, miközben az alacsony képzettségűeknek gyengék a munkaerőpiaci kilátásaik is. Magyarországon az OECD-tagállamok között az egyik legnagyobb a különbség a tekintetben, hogy mennyit javít az elhelyezkedési esélyeken egy érettségi vagy egy diploma. (Az alacsony képzettségűek kevesebb mint 50, a diplomások több mint 80 százaléka dolgozik a munkaképes korú lakosságból.) A gazdasági szervezet szerint ez a foglalkoztatási rátát és a termelékenységi mutatókat is rontja, ami lassítja az ország felzárkózását is. Ezért az OECD az oktatási rendszer különbségeket eltüntető, egyenlősítő hatásának erősítése mellett az élethosszig tartó képzés fejlesztését ajánlja: ez utóbbi az, ami segíti az egyéni képességek kibontakozását. A szervezet szerint a munkahelyi képzések és a duális szakképzés kiterjesztése jelenti az egyik megoldását a munkaerőpiaci problémáknak. Azt, hogy a látványos javulás mennyiben a már elindult felnőttképzési programok hatását mutatja, aligha lehet megmondani. Mindenesetre a statisztikát számottevően javíthatta az is, hogy tavaly a kabinet a közmunkások jelentős részét képzésre kötelezte: több tízezren jártak képzésre az elmúlt évben.
