A globalizációt méltatja Lagarde

Átfogó, észszerűen egymásra épülő és lehetőleg minél tágabb nemzetközi együttműködésen alapuló növekedésösztönző program meghirdetését szorgalmazta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank őszi ülésszakának nyitónapján Christine Lagarde. Sajtóértekezletén azt mondta: a világgazdaság túl régóta túl alacsony tempót diktál, túlságosan is keveseknek kedvezve. Nincs azonban egységes recept, minden ország tehet valamit a gazdasági bővülés élénkítéséért. A vezérigazgató reméli, hogy a pénzügyminiszterek és a jegybankelnökök ezzel az üzenettel térnek haza Washingtonból a tanácskozás vasárnapi zárása után. S minthogy a világgazdaság idén és jövőre alig három százalékkal bővül, a világkereskedelem pedig még ilyen ütemben sem, három lábon álló stratégiát ajánl Lagarde: mivel a monetáris politikán már túl nagy a teher, ezért a fiskális politika és a jól ütemezett szerkezeti reformok tárházából is meríteni kell.

Megemlítette Németországot, amelynek lenne költségvetési mozgástere, például az infrastruktúra fejlesztésére. Az ülésszak elé terjesztett nyilatkozatában Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter ugyanakkor azzal érvelt, hogy a berlini büdzsé 2020-ig szerény többletet mutat, igaz, a kormány átcsoportosított forrásokat az infrastruktúra, az oktatás és a kutatás-fejlesztés támogatására. Egyebekben Schauble óvott attól is, hogy az eurózóna tagországai a brit uniós kilépésre hivatkozva lazítsák fiskális politikájukat.

Lagarde viszont úgy látja, hogy a nyomott világgazdasági körülmények között csak még jobban láthatóvá váltak azok a folyamatok, amelyek a növekedést már a válság kirobbanása előtt is fékezték. Az IMF vezérének írásos gazdaságpolitikai állásfoglalását is csütörtökön tették közzé, s a szöveg rámutat: egyes fejlett és feltörekvő országok lassan alkalmazkodtak a globalizáció feltételrendszeréhez és a technológiai változáshoz, ezért mérséklődött a bérek növekedési üteme a közepesen és alacsonyan képzettek számára, miközben javultak a tőkemegtérülés mutatói és a magasan iskolázottak jövedelmi kilátásai. A lassú gazdasági növekedés miatt romlott a költségvetések helyzete, s nem maradt elegendő forrás az alkalmazkodás megkönnyítésére. A globalizáció azonban tömegeket rántott ki a szegénységből, a hatások általában igen kedvezők, de kétségkívül nem sikerült eloszlatni azoknak az aggályait, akik vesztesnek érzik magukat. Emiatt növekednek a társadalmi feszültségek, mind népszerűbbek azok a szólamok, amelyek az elzárkózást hirdetik, s ilyen körülmények között a szükséges reformok végrehajtása is korlátokba ütközik.

Külön kitér a szöveg a termelékenység lassulásának rejtélyére, amelynek megoldásával az IMF sokkal többet kíván foglalkozni a jövőben. E kulcskérdés behatóbb tanulmányozása mellett az IMF igyekszik segíteni a tagországokat a gazdaságpolitikai mozgástér bővítésében, a továbbiakban a negyedik cikkely szerinti konzultációk fő feladata az lesz, hogy a monetáris és fiskális eszköztár minél hatásosabb kihasználását előmozdítsák, s hogy megfogalmazzák a szerkezeti reformok sorrendjét a legjobb eredmény elérése érdekében. A valutaalap szorgalmazza az oktatás és a szakképzés korszerűsítését, hogy a technológiai átalakulásnak lehetőleg mindenki részese és haszonélvezője lehessen. A rászoruló tagországoknak pedig az IMF kész nulla százalékon is hitelt nyújtani. Elismeri viszont a valutaalap vezére, hogy a nemzetközi megállapodások előtt nagy akadályok emelkednek, de a globális együttműködésből és kereskedelemből sokkal több jöhet ki, mint az elszigetelt egyéni erőfeszítésekből.