Magyarországon 2,7 millió ember él szegénységben

Magyarországon 2,7 millió ember él szegénységben vagy társadalmi kirekesztésben, ami a társadalom több mint 28 százalékát jelenti – derült ki az Eurostat elemzéséből. Két évvel ezelőtt még az emberek egyharmada élt ilyen körülmények között, azóta azonban sokat javult a helyzet, és a 2008-as szintre süllyedt az arány.

Az Európai Unió egészében is a válság előtti szintre csökkent a szegénységben és társadalmi kirekesztésben tengődők száma. Tavaly az unióban 119 millió embernek, vagyis a népesség 23,7 százalékának volt nagyon alacsony a jövedelme, több dolgot nélkülöztek a háztartásukban, vagy keveset dolgoztak. A világgazdasági válság után 25 százalék felett volt ez az arány az EU-ban, most azonban a 2008-as szintre esett.

Bulgáriában (41,3 százalék), Romániában (37,3 százalék) és Görögországban (35,7 százalék) a legrosszabb a helyzet, Csehországban

(14 százalék) és Svédországban (16 százalék) pedig a legkisebb a kockázata annak, hogy valaki szegénységben él. Magyarországon ugyan még most is rosszabb a helyzet, mint az EU egészében, de a folyamatok javulnak – legalábbis látszólag.

A szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek három komponense van, kettőben pedig még mindig rosszabbul állunk, mint a válság előtt. Szociális transzferek után az emberek 15 százalékát érinti a szegénység (nekik alacsonyabb a jövedelmük a medián 60 százalékánál), miközben ez a válság előtt még 13 százalék alatt volt, vagyis ebben romlott az arány. A küszöb Magyarországon egy egyszemélyes háztartásnál éves szinten 844 ezer forint, két felnőtt és két gyerek esetén pedig 1,77 millió.

A második komponense a nélkülözésnek az, hogy miben szenvedünk hiányt az alapvető szükségletek közül. Ez alapján az emberek csaknem 20 százaléka nélkülözésben él – például nem tudja fizetni a számlákat, nem jut kétnaponta húshoz, vagy nincs pénze nyaralásra –, ez szintén rosszabb arány, mint a 2008-ban mért 18 százalék. A kormány lépései itt mégis tetten érhetők, hiszen a rezsicsökkentés javította a számlafizetést, a devizahitelek átváltása pedig a hiteltörlesztést.

Az igazi áttörés a harmadik komponensnél látható: azoknak az aránya, akik „alacsony munkaintenzitású” háztartásban éltek, tavaly már csak 9,4 százalékos volt, szemben a válság előtti 12-vel. (Alacsony munkaintenzitású egy háztartás, ha a kapacitásuk kevesebb mint 20 százalékát töltik munkával.) A javuló gazdasági helyzet egyre több állást hoz létre a versenyszférában, de a közfoglalkoztatás tömegessé válásának is kulcsszerepe volt abban, hogy történelmi mélypontra, 5 százalék alá csökkenjen a munkanélküliségi ráta. Ma 230 ezren vannak munka nélkül, épp annyian, amennyi a közmunkások létszáma. A közfoglalkoztatás nélkül kétszer ennyien lennének Magyarországon munka nélkül, vagyis a program megmutatkozna a szegénységi statisztika (torzításában) javulásában is.

A javulás csalóka voltára mutat rá, hogy a jövedelmi helyzetük – szociális transzferek után – egyáltalán nem jobb a magyaroknak, mint a válság előtt, ráadásul az alapvető javakban is sokat nélkülöznek. Az Eurostat adataiból kiderült, hogy a magyarok 72 százaléka nem tudna fedezni egy váratlan kiadást (ez megközelítőleg 70 ezer forint), ami a legrosszabb az egész EU-ban, ahol az átlag egyharmados.